Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-04-01 / 4. szám
50 dették az Isten igéjét; tótul fohászkodtak az Úrhoz; tótul tanították a népet, mutogatván neki azon utat, mely az üdvösséghez vezet; tótul tárgyaltak egyházi gyűléseikben ; tótól vezették a jegyzőkönyveket s mi több, tótul sorolták fel panaszaikat a kerületi gyűlésen, kérvén tót tannyelvű középiskolát, hogy a tótajku hívek anyanyelvűket teljesen ismerő papokkal és tanítókkal bírjanak ; sőt mindenütt azt hirdették, hogy a tót népet csak is tót nyelvvel lehet sikeresen vezetni azon magasztos czél felé, mely Krisztus Urunk által jelöltetett ki. Messzire vezétne annak bizonyítása, hogy csak is ezért és nem másért hányták szét a dunáninneni kerület tót esperességeit. Elég lesz, ha megemlítem azon tényt, hogy az egyetemes gyűlés a tótnyelvü középiskola felállítását megtagadta, csak is azért, mert a tanítási nyelvül a tót nyelv terveztetett; továbbá, hogy a zsinati törvények által újjászületett kerület (dunáninneni) gyűlése a tót nyelvet tanácskozási termeiből kitiltotta s az administratio útjáról leszorította, egyedül a püspöknek, saját alázatos kérelmére engedte meg, hogy tót ajkú híveinek tót nyelvű pásztori leveleket irhát. Hogy a kerületek újbóli beosztásának ilynemű gyümölcse nem vonz, hanem visszataszít, az világos ; mert hát nagyon is korán kibújt a szeg a zsákból. Ne mondják tehát, hogy a tót esperességek makranczoskodnak, mikor tótajku híveik Isten adta jogait védik ; ne kiáltsanak kigyót-békát reájuk midőn ezek, Krisztus Urunk parancsának engedelmes- kedve, Krisztus tanával ellenkező emberi parancs előtt meghajolni nem akarnak. Simm cuique, s vége az egyenetlenségnek. Hogy ily háborúskodás által az ágost. hitv. ev. egyetemes egyház nem erősödik, hanem külső ellenségeink örömére, gyengül, az is igaz. Ám lássák azok, a kik az egyházat e testvér- háborúba sodorták, ők feleljenek majd egykor a mindenható Ítélő széke előtt.*) Sz. P. *) A nyitrai esperesség márczius 19-én tartott gyűlésen elhatározta, miszerint a törvénynek engedelmeskedik, de törvényes úton kívánja a revisiót, az arányositási törvény megváltoztatását. Helyesen cselekedtek, a midőn el nem szakadnak az ág. h. ev. egyház egyetemétől, mert ez utóbbi cselekedetük által azoknak malmára hajtották volna a vizet, a kik politikai diktatúrát, egy politikai eszközt akarnak egyházunkból létesíteni. Hiszen ők az elszakadásnak csak örültek volna, hogy aztán a törvénnyel kezükben minden ponton megindítsák az üldözést és lett volna olyan háború, a minőt hazai egyházunk még nem látott. A törvény útján maradva, meg lehetnek nyitrai testvéreink győződve arról, hogy még azok is, a kik vér szerint nem rokonaik, de a hitben egyek, támogatni fogják őket az igaz küzdelemben. A felosztás indoka nem volt egyházi érdek. A törvény revisió- ját sürgetnünk, kívánnunk kell törvényes utón és törvényes eszközökkel. Becsületes, férfias, nyílt küzdelem nem lesz eredménytelen. Hűen teljesítve kötelességünket, bizhatunk Isten irgalmában. Minden terrorismus idővel megszűnik és elárvúlt hazai ág. h. ev. egyházunk sem fog mindég Győry és Pulszky-féle ötletek alapján kormányoztatok A gyülekezetek is öntudatra ébrednek, és nem fogják megtisztelni bizalmukkal azokat, a kik e bizalmat nem a hitélet emelésére, hanem múló politikai ködképek megvalósítására használják. Szerkesztő.--------------------I RODALOM. „Unterm Kreuz“. Sechs Andachten für die heilige Passionszeit von C. E. Schmidt, luth. Pfarrer. Kapható szerzőnél Pozsony, Apáczapálya 23 sz. 18 krért. E czimen jelent meg hat passiói elmélkedés a pozsonyi német egyház lelkes fiatal papjától német nyelvű egyháztagjaink lelki épületére. Áz igaz, hogy német nyelven irt passiói elmélkedésekben nincsen hiány, de azért hazánkban mégis ritka jelenségnek tekinthetők ezen elmélkedések, a melyeknek minden sorából kisugárzik a hivő léleknek odaadása, ragaszkodása a mi hitünk fejedelméhez, az Úr Jézus Krisztushoz. Szerző a legegyszerűbben és keresetlenül, de ép azért hatásosan tárja fel a hivő lélek előtt a megváltás tényét. Elvezeti a hivő lelket Golgotha szent hegyére s rámutat a Krisztus keresztjére, a mely vádolóként lép fel, — Das Kreuz mein Ankläger — arra ! késztet, hogy bűneink nagyságát felösmerve igy kiáltsunk: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. De a Krisztus keresztje nemcsak vádol, hanem, ha felösmertük bűneinket s lelkűnkön erőt vett az isteni szomorúság, az őszinte bün- bánat, akkor a kereszt a hivő lélek védőjeként jelenik meg — Das Kreuz mein Freisprecher. — Megszabadítja a hivő lelket a halál félelínétől és az Ítélet rettegésétől s ha a lélek meggyőződött arról, hogy a Krisztus keresztjére éppen az ő bűne van keresztre feszítve, ha meghalt a bűnnek, szükséges, hogy ismét uj életre ébredjen, uj életben járjon, s minél buzgóbban ragaszkodik Krisztus keresztjéhez, annál könnyebben veri vissza a világ csábításait, az ördög kisértéseit a test kívánságait, annál biztosabban haladhat az uj utón: a szentség utján. — Das Kreuz meine Heiligung. — Ez utón a szeretet gyakorlása a főkötelesség. Hiszen arra tanítja a, hivő lelket a kereszten elvérző Megváltó; csakis O tőle tanulhatjuk meg azt, hogy mi a szeretet; csak az ő végtelen szeretetétől áthatva leszünk képesek felebarátainkat, testvéreinket, az Űr megváltottjait, valóban szeretni. Különben nem egyéb üres ámításnál az emberiség iránti szetetettel való dicsekvés. Ezen szeretethez, mely az élő hitből fakad, a reménység is járul, az örök élet reménysége. Krisztus engesztelő áldozata megnyitotta nekünk a mennyei szentség kapuját — Das kreuz ist meine Hoffnung. — Megfoghatatlan ugyan, hogy mi, kik a test erőtlenségében járva, a világtól megvetve, a Krisztus keresztjét hordozzuk, egykoron mennyei dicsőséggel legyünk felruházva — de mégis úgy leszen. A hol a mi fejünk vagyon, ott lesznek az ő tagjai is. Krisztus diadala a mi diadalunk — Das Kreuz mein Sieg. — S ime most jöhet a világ csábítása, öröme, s bánata, jöhet üldöztetés, meztelenség, fegyvert hozhat bármit is a jövendő, ha Krisztus keresztjét
