Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-03-01 / 3. szám
44 ~~ A sóvinismus kátyújában gázolnak ma már azok is, a kik az ellen védekeznek. A „Debreczeui Prot. Lap“ 8-ik száma a következő közleményt tartalmazza : „vettük a „Magyar Tanférfiak és Tanítónők Ezredéves Albuma“ czimű vállalatból azt a füzetet, a mely a felső-lövői ágost. evang. tanitóké- pezdén végzett egyének csoportját adja az alapitók és tanárok képeivel együtt. A szöveget Ebenspan- ger János igazgató szerkeszti, kiadója a ..Tanügy“ szerkesztősége Békésen. Ennek a füzetnek előfizetési ára 5 frt. A kezünkhöz jutott füzet, mely tulajdonképen a felső-lövői tanítóképző intézet 50 éves fennállása emlékére adatott ki, mintegy 150 férfiú képét tartalmazza. Feltűnő előttünk, hogy a 150 név között alig találunk valami 16 név olyanra, mely magyaros hangzású volna. Teljesen távol útiunk minden sovmismustól, midőn megjegyezzük, hogy igen kívánatos dolog lenne, hogy a magyar tani- tókar az „Ezredéves Album“ összeállítása mellett a felette sok idegen, többnyire némethangzásu nevek megmagyarositása érdekében is indítson mozgalmat s e téren is alkosson mindenesetre emlékezetes „albumot. Még mindig nem késő.“ A sóvinismus kátyújából kigázolni már sokaknak késő. Sapienti sat. A nyitrai ágost. hitv. ev esperesség elöljárósága. f. h. 19-ére esperességi gyűlést hivott egybe, következő körlevéllel: Történet tanúsága szerint múlt időben dicső, Krisztus tanát mindég tisztán hirdető s szeplőtJenül követő, megpróbáltatás nehéz idejében vértanúi állhatatosságot tanúsító egyházkerületünk szétdarabolása egyházainkon és esperességeinken halláos sebet ütött, mely seb, ha nem gyógyitjuk, csakugyan halált hoz s gyorsan bekövetkezik majd azon gyászos idő a hol, régi kerületeink utolsó védtornyának ledöntésénél, e fájdalmas kiálltás hallatszik: az ágost. hitv, ev. egyháznak vége a mi nemzetünkben. Zsákmányolni fognak ugyanis: szekták, hitetlenség és a közönyösség s bekövetkezik a feloszlás. A kerületek újbóli beosztását a zsinati törvény elrendelte s hogy ezen törvényt Ő cs. és k. felsége a mi legkegyelmesebb királyunk és urunk megerősítette, azt mi legmélyebb hódolattal s tisztelettel elismerjük; — de ha visszatekintünk a múltba s látjuk, hogy a zsinati törvény a legérdekeltebb egyházak és esperességek meghallgatása s beleegyezése nélkül, sőt úgy ezek mint a kerületek akarata s erősen kinyilatkoztatott tiltakozása ellenére, tehát a zsinati törvényben biztosított jog elkerülésével, letiprásával hozatott; ha tekintetbe vesszük azt, hogy e törvény keresztülvitelénél az első teendő a mi elnyomásunk feletti tanácskozás volt s ha az igy tapasztaltak alapján a jövőt tárnánk szemeink elé s látván, hogy az egyházi élet mezején minden önálló, alkotó működésünk lehetetlenné téve, egyházi istentiszteleti nyelvünk a templomban, iskolában, gyűlésekben és az administratio terén veszélyeztetve van — azon meggyőződéshez jutunk, hogy ily körülmények között egyházaink és esperességeink élete, léte, működése, gyarapodása és virágzása merő képtelenség : mind ezek folytán szent kötelességünk, hogy minden törvényes és jogi eszközök felhasználásával, ezen törvény megváltoztatásáért, historikus kerületünk régi állapotba való visszahelyezéséért fáradozzunk, egyházaink s esperességeink területét, összetartozását, autonom szabadságát megvédeni s megtartani igyekezzünk s ezen ügyben a többi, szintén fájdalmasan szét- és elszakított esperessé- geinkkel a védelemben való solidáris, egyetértő eljárást megállapítani törekedjünk. Mit tegyünk mi a zsinati törvény megváltoztatása, kerületünk régi állapotba való visszahelyezése, autonom jogaink s kiváltságaink, az ágost. hitv. evang. egyház, egyházaink és esperességeink önállósága, a többi osperességekkel való egyetértés, solidaritás elérése ügyében: a felől tanácskozni s határozni fogunk e rendkívüli esperességi gyűlésben. Szerkesztői üzenetek. B. M. F-on. Elösmerem azt, hogy Urunk is használt oly kitételeket, a minők a beszéd gyűjteményben előfordulnak. Eszembe jut az a esemény, melyet egy ev. püspöktől hallottam. Egy kandidátus, a midőn püspöke azt tanácsolta, hogy borotváltassa le szakáját, szabadkozott, mondván, hogy Krisztus urunk is szakáit viselt. A püspök nyomban azzal válaszolt „kedves barátom, ne feledje, hogy ön nem Krisztus."— Készséggel elismerem hogy becsületes munkát végzett, a midőn a beszéd gyűjteményt kiadta — az anyagi gondoktól megmenthette volna a Zpevnik bizottság, ha egy kissé élónkebb életet folytatna! Dr. Sz. M. E-en. A konfessio nélkül egyházunk mint oldott kéve szétesik. Az evangéliumi szellem az előbbit ki nem zárja, hanem annak következménye. Az ev. egyház a konfes- sióhoz ragaszkodik Szúszországban, Bajorországban, Dániában, ős Svédországban, Norrégiában és az ott nem szolgál az evan- geliom gyengítésére. A „Prot. Lap" azon megjegyzését „egységes nemzeti alapon" nem értem. A refor. egyházban megvalósítható az, mert ott egy nyelv van, de nálunk, ahol három nyelv képezi az istoutisztelet nyelvét, az lehetetlen. Az „egységes nemzeti alapot" ne az egy nyelvűségben, hanem a haza szeretetben keressük, az utóbbi lehetséges az előbbi nélkül is. Külön táborban harczolva is egymás személyét tiszteletben tarthatjuk, a mint én részemről azt mindég cselekedni szándékozom Zs. L. P. Az „unitas fidei" a fő és épen azért, hogy mindnyájan megértsük egymást szerkesztem magyarul a lapot. Vannak magy. lelkésztárs. között sokan, a kik méltányosak és nem kivánják tót tesvéreink és gyülekezeteink romlását, igaz hogy a közvélemény zavaros árja sok nemes lelket örökre elsodort. < L. F. S-on. Igyekezni fogok, hogy a hang ne legyen szenvedélyes, ámbár régi hibám : „dass ich nicht so leise und fein treten kann." Igaz, hogy a múltban „peccatur extra et intra.“De hát én a legyőzötteken sebet ejteni soha sem szoktam. Szives közreműködésedet köszönettel veszem Az értesítőt megkaptam. N. D-eu. Költeményeket lapunk nem közöl. Szives tudósitását kérem. M. J. Cs-on. A lappéldányok ezentúl is mennek. Kárem, ha érdekes egyháztörtónelmi czikkeiből nekem is juttatna. Az eredeti tótul közölhető, hű fordításról gondoskodok. K. E. H. Nikodemus sok van, de még több teljesen idolens, érzéketlen tuskó és még több kegyhajhászó szolga lélek Nem állítottam oly mereven, hogy a nationalismus-paganismus, csak is akkor válik azzá, ha egyedüli életelvül fogadjuk el azt. K. M. R-en. A küldött losonczi pamphletet köszönöm, a mint tetszik látni, fel is használtam. P. G. J-B. Nagyon köszönöm szives tudósítását s ezentúl is nagy hálával veszem, ha a környékükön előforduló egyházi eseményekről értesít. St. A. H. Értesíts, ha időd engedi a csehországi egyházi eseményekről és pedig a mely nyelven jobban tudod gondolataidat közölni. A távolság a térben nem szünteti meg a szeretet kötelékét. K. Grj\ S-on. Lapomat „szükséges rosznak" jelzed —*• nem bánom, ezzel is, elismered, hogy orvosságra szükség van még ha keserű és csipős is az.—Az elöf. megkaptam, nem kellett annyira sietni. Ifj. Sz. P. S-an. A második számot is elküldtük, de nyilván a czimzés volt hibás. Kr. A. Uj P. Légy szives munkátokról, küzdelmetekről értesíteni. Lapom közleményeidnek nyitva áll. Az előbbi számban említettem, hogy miért nem jelenhet meg többször is lapom. Nincs időm ! A lapra csak pihenésem óráit fordíthatom. Üdvözöld a testvéreket. Nem kell csüggedni! R. S. Cs-en Bátorító szavaiért fogadja köszönetemef NYOMATOTT B.-CSABAN,POVAZSAY TESTVÉREKNÉL 1895.
