Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-12-01 / 12. szám
188 debb „áriaiak“ is dühösekké lesznek, s az antiszemita mozgalom, daczára azok vezetőinél észlelt szomorú tapasztalatoknak, egészben véve még is fel- tartóztathatlanul tért hódit, s oly köröket is magával ragad, melyek ez irány képviselőitől távol tartották magukat. Világos bizonyítéka ennek a társadalmi elkülönzése a zsidóknak, mely mindinkább előtérbe nyomul, úgy hogy ma már számos „zsidómentés“ vendéglő és fürdőhely van Németországban.“ Történik pedig ez azon országban, melyben a polgári házasság és recepció két évtized óta van érvényben. A Debreczeni Prot. Lap“ 48 ik száma befejezi Gulyás Lajos NagyVáradon tartott érdekes felolvasásának közlését. A lelkész képzésre nézve kívánja a tudós felolvasó, hogy a biblia teljes ismeretével jöjjenek ki a tlieológusok a theoló- giai intézetből, igen helyesen jegyzi meg, hogy a lutheri és ref. reformáció között az a kiilömbség, hogy mig az előbbi mindent meghagy an dónak tart az egyházban, a mit az Isten igéje meg nem tilt, addig az utóbbi mindent el törlendőnek tart az egyházban, a mit az Isten igéje nem parancsol. Szerintünk ebben áll az unió legnagyobb akadálya ; mert mi az előbbi elvhez ragaszkodunk tűrhetetlenül s azt hiszszük, hogy azon elv a biblia elvével teljesen megegyező (Máté 23, 23. 5, 17. Róm. 15. 1—2). Kívánja a felolvasó a confessiónak, a helvét hitvallásnak és heidelbergi káténak alapos ismeretét és tanulmányozását. Nagy súlyt kiván helyezni a szónoki képzésre. Végül három lelkész és három tanárból álló bizottág kiküldését kéri, a mely az egyház megváltozott allamjogi helyzetére tekintettel, javaslatot dolgozzon ki a lelkészképzésre vonatkozólag. Ugyancsak a nevezett számban Csiky Lajos theologiai tanár azt mondja : „fájdalom igaz, hogy református népünk a maga általánosságában nem mondható olyan vallásosnak, aminő akár a lutheránus, akár a római katholikus.“ Az „Evangélikus Eg y h á z és Iskola“ 48-ik számában befejezi Solcz Ödön hosszú válaszát „Kereszttűzben“ czim alatt, melynek lényege a lelkészképzés kérdése körül forog. Nézetünk szerint a lelkészek theologiai műveltsége hanyatlásának oka az, hogy újabban szaporodik azon lelkészek száma kik németül irt theologiai művet meg nem értenek. Az ilyen lelkész végezheti a legkitűnőbb belföldi theologiai intézetet, még sem fog sokra menni ; mert hiába a nemzeti theologia ma még nagyon gyarló és soványtáplálékot adhat a theologiával foglalkozni akaróknak. Őseink legalább a latin nyelvet ismerték alaposan, az pedig akkor világnyelv volt. „Dixi“ ugyanazon számban „Karczolat“ czime nlatt szól egyházunk jelenlegi bizonytalan helyzetéről, az egyház anyagi szükségéről és azon tátongó sebről, melyet a zsinati törvények ütöttek az egyház testén. Szeretné, ha a kétes bizonytalan helyzet minél előbb véget érne. A horvátországi ev. egyházak vájási kísérlete szerinte aligha nem czéit log érni. Épen ezért 25 ezer evangélikus helyzetét nem volna szabad függőben hagyni. Okos szó, már mások is hangoztattak — Nekünk örülni kellene, ha Horvátországban szerveződik egyházunk; mert az egyházszervezet nem czél, hanem eszköz s épen azért az eszközért, melyet jni vélünk jónak nem szabad veszni hagyni a czéit. Ha ők nélkülünk mog tudnak, véleményük szerint jobban, élni, hát éljenek boldogul, hiszen a jó anya szereti, segélyezi azon gyermekét is, a mely nem él vele egy fedél alatt. A kényszernek ily esetben nincs jogosultsága s a liberalismus elvét tennen hangoztatok felhagyhatnának a „coge intrare“ elvével. A „Cirkevné L i s t y“ 12-ik száma „A véka alá rejtett gyertya“ czimü czikkében egyházunk jelenlegi helyzetét a legkritikusabboak jelzi. Egyházunk minden terén szomorú kép tárul elénk. Azok hetyére, kik egykor Luther éneke szerint nőt, gyermeket, vagyont és becsülést képesek voltak feláldozni a hitért. ma mameluk papokat látunk (tisztelet a hűek kis csapatjának), kik hajlongnak és csúsznak a világ hatalmasai előtt, kik készek egy kéz szorításért, kegyes mosolyért eladni magát az Üdvözítőt is. Az úgynevezett intelligentia nagy részénél a hitetlenség van otthon. Ők az egyház iránt érdeklődnek, ha „heU-ről van szó, vagy ha az egyházi szereplés világi pályájuk lépcsője. Szemben a róm. kath. püspöki piiaianxal, de még a zsidó rabbinusokkal is a mi lelki vezéreink egy tál lencséért, a kormány kegyéért az egyházi érdeket feladják (reversálisok kora). A nép utánozza a felsőbb köröket. Nála is fő a kühyérkérdés. Liberális szelet vetettek, anarchikus vihart fognak aratni. Végül azon felhívással fejezi be a vezérczik- ket, hogy egyesüljön a hivő tót a hivő magyarral, némettel. Legyen mindenki hű népéhez de mindenek felett legyen hű evangélikus, lutheránus, legyen hű és féltékeny a vértanuk vérével megőrzött örökséghez, az ág. hitv. evangélikus egyházhoz. »Ideiglenes utasítás.“ Ezt a czimet viseli ama kis füzetke, a melyet e napokban a fő- esperesi hivatal utján, minden commentár nélkül kézhez vettem. Utasitások evang lelkészek számára — osztogatja dr. Győry Elek egyetemes jegyző. Hamarjában megsem értettem a dolgot. Gondoltam : e füzetke dr. Győry privát diligentiájábél készült, s ő azt mint tervezetet, javaslatot csupa előzékenységből tanulmányozás és hozzászólás czéljából közli velünk. Gondoltam : de nem, semmi kétség, a füzetke czime, tartalma, aláírása mind, mind azt bizonyítja, hogy ez hivatalos utasitás a lelkészek számára, utasitás egy világi embertől, hogy miként kell esketni, temetni, keresztelni stb. Kaptunk mi már egy ilyen utasítást, folyr<5 évi október hó 1-ső napjaiban — a bányakerületi elnökségtől. Akkor is feleslegesnek találtam a kerületi felügyelő nevét, olyan utasitás alatt, a hol esketésről, keresztelésről, egyszóval lelké- szi funktióról van szó — de alatta van a püs- pükünk neve is. A mostani utasítást azonban hiában forgatom, püspökünk nevét sehol sem találom, sem alatta, sem felette, sem benne.
