Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-08-01 / 8. szám

124 a kettő egymással összefügg, A keresztyén ac- tiv munkában a világiak ép úgy részt vesznek, mint a papok. A hívek még a püspöki egyház­ban sem játszanak passiv szerepet. Azt állitja továbbá, hogy az angol népképviselet és nép­uralom a szé legnemesebb értelmében való> ág Jaj annak a képviselőnek, a ki meg nem en­gedett eszközökkel harczol. Jaj annak a kép­viselőnek, a ki nem úgy szavaz, mint a hogy választóinak Ígérte. Jaj annak a képviselőnek, a ki a családi élet törvényei ellen vét. Sir Charles Dilke nem lehetett többé miniszter, mihelyt házasságtöréssel vádolhatták őt. Szabó állítása szerint arról, hogy a kormány ígérgetés, hatalmi eszközök igénybevétele által mestersé­ges többséget alkosson, egyátahban szó nem lehet Angliában. Francziaország. Az államiskolák növendé­keinek száma 1886—1892-ig 223,000 növendékkel apadt, mert a lakosság nagy része ma már nem küldi gyermekeit ezen iskolákba, amelyekben a vallás nem tanittatik. A katholikusok nagy áldo­zattal íentartják felekezeti iskoláikat, melyeknek, növendékei Francziaország tanköteleseinek egy ötödét képezik. Állami részről mindent elkövetnek, hogy az állami iskolák növendékeinek számát emeljék. Poincaré vallásközoktatásügyi miniszter körlevelet intézett az összes iskolaszékekhez, mely­ben többek között azt mondja : „Az állam 500 mil­liót fordított iskolai épületekre, 120 milliót fizet a tanítóknak, ez összegért sokkal többet vár a köz­társaság a népiskolától, mint épen azt, hogy nö­vendékei megtanuljanak olvasni; annak azon nem­zeti műhelynek kell lennie, amelyben a jövő Fran­cziaország kovácsoltassék, a melyből a polgárok, munkások, katonák nagy tömege kerüljön ki, a kik harmincz év múlva a haza jövőjét tartsák ke­zükben.“ Az iskolaszéki tagok gondoskodjanak, hogy az iskolák látogatottak legyenek. Az iskolai pénz­tárak legyenek hathatós eszközök arra nézve, hogy a lakosság ez iskolák felvirágzásán közreműköd­jék. •— Kérdés, váljon ezen eszközök a vallástalan iskolák bukását képesek lesznek-e feltartóztatni?------—s- *i------­B ELFÖLD. Magatartásunk a jövőben. Az egyházpoliti­kai törvények életbeléptetésétől már csak néhány hét választ el. Sokan aggódva néznek a jövő elé. Egyházi elöljáróinktól hivatalosan még semmi utasítást sem kaptunk. Az uniált miskolczi püspöki érte­kezlet hírlapikig közölt javaslata előttünk fekszik- Maga a javaslat is elárulja az aggodalmat a jövő korszakkal szemben. Telve van jóakaró tanácscsal, a belmissio ajánlgatásával. Az eljárásra vonatkozó utasítások igen hézagosak. A házassági előleges hirdetés elmaradna s helyébe lépne az utólagos hirdetés, a mely azonban a javasolt formában tel- ] jescn felesleges és azt senki sem fogja kívánni ! i Ha az egyházi esketést nymbuszától nem akarjuk megfosztani, meg kell az előleges hirdetést, ha csak egyszer is, tartani. A hirdetésnél hangsúlyo­zandó, úgy a mint ág. h. ev. egyházaink egy né­melyikében eddig is szokásban volt, miszerint keresztyen házasságba lépni szándékoznak az illető jegyesek. Az esketés a templomi hirdetés és a pol­gári házasság kötésről szóló tanúsítvány előmuta- tása után történnék meg. A törvénynek ekként ele­get tennénk s az eddigi rendet nem bolygatnánk. Nem tartjuk elfogadhatónak a püspöki javaslat azon részét, mely szerint a keresztyének és nem keresztyének esketése templomunkban végrehajtható, a mennyiben az ellenkezik egyházunk közfelfogá­sával s részben előmozdítaná a felekezetnélküli- séget. Nem helyeselhetjük a püspöki javaslat azon részét sem, mely a lelkészeket arra hívja fel, mi­szerint halotti szertartást vágezzenek ott, a hol a más felekezet lelkésze azt megtagadná — nem he­lyeselhetjük más egyház egyház-fegyelmének ekként való lazítását. A javaslat nem eléggé egy házias és nagyobb súly van abban fektetve az állami érdek­re, mint egyházunk és vallásos népünk érdekeire, s mintha egy politikai párt sugalmai valósultak meg volna abban ! E tárgyról jövő számunkban részle­tesen szólunk. Eszmecsere s megbeszélés végett itt közöljük egyik lelkésztársunk javaslatát, melyben ha van is, a mivel teljesen egyet nem értünk, van azonban hasznos, jó mag is s látszik, hogy az ille­tő komolyan gondolkozott a tárgyról : I. Az 1894. évi XNXI. t.-cz. az egyházi há­zasságot vallás-erkölcsi jellegétől meg nem foszt­hatván, igen természetes, hogy a házasságkötés terén egyházilag ezentúl is minden a maga tradi- tionális alakjában és lényegében érintetlenül fenn­áll, mert meg sem változtatható ; ehhez képest az eljegyzés, szószéki hirdetés, e k e t é s és megái- d á s, az agendai formula szigorú tartásával, ezen­túl is olyképen eszközlendő, mint azelőtt. Ií. Ebből kifolyólag a lelkészek szigorúan el- tiltatnak a polgári házasságkötésre vonatkozó (va­lamint a többi úgynevezett egyházpolitikai) tör­vénynek a szószékről való kihirdetésétől, mert az tisztán a házasság polgári vonatkozású viszonyait érintvén, egyházi támogatásra nem szorul, s köny- nyen arra a felfogásra vezetne, hogy az egyházi es­ketés ezentúl felesleges. III. Minden lelkész hivatásából folyó szent kötelességének tartsa rámutatni, hogy a házasság vallási szempontbói csak akkor teljes, és csak ak­kor felel meg tökéletesen az egyház álláspont­jának, ha egyházilag is megköttetik. IY. Aki azt tenni vonakodik, az a vallást semmi­be sem veszi és az egyház parancsainak nem enge­delmeskedik, mint ilyen tehát semmiféle egyházi hivatalra, tisztségre nem választható. V. Az egyházi házasság megkötésére az egyes egyházközségekben meghatározott időt, a polgári házasság-kötésre kijelölendő napra és órára való tekintettel megváltoztatni nem szabad, sőt inkább i oda kell hatni, hogy az előbbi időpont legyen ha- I tározó, mivel az egyházközségekben fennálló eddigi

Next

/
Thumbnails
Contents