Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-08-01 / 8. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER *--------------------------------------# -------------------------------------* * E lső évfolyam. S. Szám. /{.-Csaba 1895. Augusztus. Egjliiifegyelem. Törvényhozó testü’et ritkán hozott létre felületesebb és hézagosabb művet mint a uii legutolsó zsinatunk, a melynek törvényei a hézagosság és feltlletességpéldányképéül szolgálhatnak Nem hiába hangoztatták sokan, az immár sírban nyugvó jeleseink közűi, hogy a zsinat odáztassék el; mert korunk, egyházi állapotaink nem alkalmasak maradandó, józan, üdvös mű létrehozására. A felszínen úszó egyházi és világi szereplők nagyrészt ujonczok, és még nagyobb baj, hogy nem csak a kor szülöttei, hanem a kor szellemét ek is rabjai. Szemtanúk állítják, hogy egyházunk szellemi szegénysége sehol sem volt szembeiünőbb, világosabb mint éjjen a közel lefolyt zsinaton. A világiak között volt egy két kitűnő jogász. Az ő igazi működésük tere nem a theologia, nem az eg\ ház, épen azért nem csodálkozunk, ha Ők, nem lévén ösmerősek az egyházi élettel, fő súlyt helyeztek a dolgok jogi oldalára — és szellemi fölényükkel a hatalmat nem csak a zsinaton tartották kezükben, hanem azt a későbbi időre nézve is biztosították. A lelkészi követek nagy részénél érezhető volt a szellemi ajándékok elhanyagoltsága. Erezhető volt, hogy a lelkészi követek többsége nem szokott rendszeres agymunkát végezni. Lelkesedettség csak akkor volt, midőn az anyag, a kenyér került szóba. A szellemi fölény — nem lévén az egyháziak között egyetlen egy kimagasló, határozott egyéniség sem, a világiak részén volt. Ok mindent keresztül vittek s megalkották a kyriarchikus paragraphusok egész légióját. Világi férfiú volt az, a ki nyíltan fel mert lépni azon nézet ellen, mely szerint egyházunk fő feladata az, hogy legyen az á'larn eszköze. Az egyházi férfiak hallgattak, nyíltan fellépni azon pogány nézet ellen nem mertek. Ok már csak akkor tapsoltak, a midőn biztosak voltak, hogy a „világ“ tapsukat rósz néven nem veszi. A zsinat felületes, hézagos munkájának oka az, hogy tárgyai nem voltak kellően előkészítve, nem voltak alaj)osan tanulmányozva. A gondos tanulmány hiánya okozója azután annak, hogy a zsinati követek beszédei nagyrészt n un állottak magasabb színvonalon, mint a minőn állani s/.oktak valamely j községi kéj)' iselőtestületi gyűlés vezérszónokainak szónoklatai. A legégetőbb, a legnehezebb kérdések nem is tárgyaltattak. Ki volt adva a jelszó: csak vázat alkotni, az egyetemes gyűlést törvényes alapra helyezni, közjjonti végrehajtó hatalmat létesíteni. A legfontosabb kérdések a szabályrendeletek útjára tereitettek. így a lelkészvá- lasztás fontos kérdésében is a zsinat a szabályrendeletek útjára tért s alkalmat adott a furcsaságok kodifikálására (a minőben a tiszai kerület remekét már volt alkalmunk e lap hasábjain is bemutatni). E részben újat csak annyiban teremtett, hogy ezentúl a lelkészválasztás ügye is az ikerelnökségre van bízva. Egy lényeges dolognak még csak árnyékát sem találjuk a zsinati törvényekben s ez a szorosabb értelemben vett egyházfegyeleni (KirElőfizetési ár: Egész évro ... 2 írt Fél évre . , 1 Irt Felelős szorkesztő és kiadó: SZEBERENYI LAJOS ZS Air. h. pv. lelkész B.-Csabán. A lap szellemi és anyagi részét illotG közlemények a szorkesztű és kiadóhoz intézendők
