Evangélikus Egyházi Értesítő, 1915 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1915-01-20 / 1. szám
Megtörtént tehát a nagy esemény, mely még pár évvel azelőtt is lehetetlenségnek látszott: megalakulhatott az evangélikus egyházközség Pesten s megkezdhette a maga küzdelmes, de mégis oly áldásos életét ! (Folytatjuk.» Vigasztaló szó az anyák, hitvesek és jegyesekhez. Schwarze, német birodalmi képviselő, a „Rheinisch- Westfälische Zeitung" ban a következőket írja: E háborús napokban gyakran hallani a gyengébb nem ajkáról, hogy az anyának tia, a feleség férje és a menyasszony jegyese aligha visszatérhet a harctérről. mert ellenségeink tömege oly rendkívülien nagy, a háború technikai eszközei oly borzalmasan pusztítok hogy mellettük a viszontlátás reménye a minimumra redukálódik. Az itt lerögzített panaszos szavakkal szemben nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a most dúló hadjárat semmivel sem fog súlyosabb veszteséget predukálni, mint az 1870/71-ben lezajlott német-francia háború. Ez utóbbi harcok veszteségéről még ma is hamis felfogásuk van az embereknek. A levegőbe röpített számok 20—80.000, sőt még nagyobb mennyiségek között variálódnak. Éppen ezért most arra törekszem, hogy a képzelődés szárnyait pontos statisztikai adatok alapján megnyesegessem. A számok, amelyeket a porosz statisztikai hivatal egyik kiváló hivatalnoka, Engel állít elénk, igv beszélnek az 1870—71-iki hadjárat öt legkeményebb csatájának eredményéről: halott *ebexült eltűnt Ö8.SZ. Gravelotte, aug. 18. . 4449 15169 939 20577 Vionvilié, aug. 16. . , . 3289 10282 1249 14820 Wörth, aug. 6- . . . 1628 7456 1444 10530 Sedán, szept. 2. Bazoche les Hautes. 1637 (>483 912 9032 dec. 2 ................................. 2969 570 4119 Már ezekből az adatokból is világosan látszik, hogy ott. ahol a kombatáns csapatoknak több százezre harcol, a veszteség egyáltalán nem mondható ijesztőnek. De még beszédesebbekké válnak e számok, ha a talpon állott sereg számát összehasonlítjuk a veszteség összegével. Eszerint 797,950 emberrel szemben van 128,789 főnyi veszteség. Tehát minden ezerre 161 esik. Ebből 30 a halott, 113 a sebesült és 18 az eltűnt. De még ha a kórházakban később elhalálozott sebesülteket is a számadatok közé sorozzuk, akkor is kitűnik, hogy minden 22 a harctérre indult katona közül 21 visszatért s így csak egy vehető halottnak. Ugyancsak erre az eredményre jutunk, ha a nagy seregtestet egyes csapatrészek szerint tesszük a vizsgálódás tárgyává. Nagyon természetes, hogy a gyalogság szenved a legtöbbet. A 16-ik ezrednek volt a legtöbb halottja. 532-en estek el a derék katonák közül. A Il ik ezred követi a számok nagyságával a hős 16-osokat. Náluk 354 volt a halott. Az 52-esek 352 emberüket vesztették. A 2-ik számú gárdaezred- nek 345, a 44-eseknek 336, az 1-ső gárdaezrednek 330, a 85-ösöknek 313, míg a 3-ik gárdaezrednek 308 halottja volt. A többi ezredekben jóval 300-on alul volt a halottak száma, 42-ben pedig még 100-on is alul. A 18-ik ezrednek egyetlen halottját sem említheti a statisztika, mert a sebesültek száma is csak 29. Eltűnt 2. Holott tudvalevő, hogv minden gvalogezred 3000 emberből áll. A vadászzászlóaljak közül a gárda\adászok aug. 18 án, nyitott terepen, az ellenség fegyver- és ágyú- tiizében mindössze 173 halottat jegyeztek fel. A keíet- poroszországi vadászzászlóalj 79 halottal szerepel. A többi zászlóaljaknak aránytalanul kisebb a veszteségük. A lovasságnál pedig elenyészően csekély a halottak száma Az 1-ső gárda-dragonyosezred például csak 61 emberét vesztette. Más lovasezredeknél 1—2 halottról számol csak be a statisztika. A tüzérek közül a brandenburgi 3-ik ezrednek volt a legtöbb halottja. 92-en estek el. A legkevesebben a sziléziai 6 osokn.il: Ott csak 3-án. Az utászoknál és szekerészeknél a veszteség alig érdemel említést. íme. ezek az elvitázhatatlanul pontos adatok teljesen elegendők, hogy az aggodalmaskodó lelkeket megnyugtassák. Hiszen a mai hadviselés módja, ha több harcképtelen katonát produkál is, de viszont aránytalanul többnek biztosítja az egészségügyi szolgálat későbbi épségét, mint 1870—71-ben. A fegyverek lövedékei is — bogy ne mondjam — humánusabbak, mint a rég elmúlt harcok ólomgolyói. Aztán meg ha a harctéren fellepő betegségek és járványok áldozatainak számát vesszük figyelembe, itt is óriási a változás. Egyedül a tífusz a nagy német- francia mérkőzés alatt 6935 katonát döntött ki a sorból. Míg abban az időben minden második beteg elhalálozott, addig most tízből legfeljebb egy, ha elpusztul. Félre tehát a kishitűséggel! Ajánljuk vitéz véreinket a magas Gondviselés kegyelmébe és ne higyjiik azt, hogy éppen a mi fiúnknak kell annak a 22-iknek lenni, aki a harctéren marad. De a legrosszabb esetben is gondoljunk arra, hogy nincs magasztosabb elmúlás e földön, mint a hazáért való hősi halál, amely után éppen úgy elkövetkezik a feltámadás. Nyílt kérelem. A Luther-Társaság elnöksége az utolsó közgyűlési határozat értelmében minden rendelkezésére álló pénzösszeget felhasznált arra, hogy imakönyveket, népiratokat ingyen terjesszen. Eddig a Kapi-féle 2 ív terjedelmű „Erős várunk“ című wgasztaló iratból 13.000 példányt osztottunk ki. A Schmied-féle „Unverzagt* három és fél ív terjedelmű népiratbol 3000 példányt. A Stráner féle „Lelkifegyverből“ magyar, német, tót nyelven 2000 példányt Részint magánadakozásból, részint, mint a szerző ajándéka a Majba féle harctéri imakönyvből 3200 példányt. A Luther-Társaság egyéb kiadványaiból is nagy mennyiséget. A szétküldött ingyenes iratok szamát bízvást 50,OOO-re tehetjük. Megjegyezzük még, hogy a társaság ingyenes kiadványai nem négy ív oldalas röpivet, hanem terjedelmes, több ívre terjedő népiratot imakönyvet. Az ingyenes küldemények portója 400 koronánál több. A Luther-Társaságnak ezen nagy áldozata azonban még mindig nem elég. Újabb és újabb kérelmek érkeznek hozzánk. Hogy a társaság tagjai és evang. hitsorsosaink lássák, mily igényeket támasztanak a társasággal szemben, közlöm a csak egv nap december 19-én érkezett három kérő levél tartalmát: 1. Meskó Károly gráci ev tábori lelkész, a következőket írja : A leghálásabb köszönettel vettem Nagy- tiszteletüséged nagylelkű adományát. A száz # darab harctéri imakönyvet. Grácban, Pettauban s Marburgban sebesülten gyógyulást kereső katonák között osztottam őket szét lelkűk épülésére sziveik erősítésére és vigasztalására. Jelen soraimban testvéri szeretettel
