Evangélikus Egyházi Értesítő, 1915 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1915-09-15 / 3. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1915 szeptember 15. 3. szám. EVANG. EGYHÁZI ERTESlTO A PESTI ÁG. HITV. EVANG. MAGYAR EGYHÁZ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az .Értesítőt* a pesti ág. hitv. evang. magyar egyház cselekvénves tagjai díj nélkül kapják. Előfizetési dij . . 2 korona Egy szám ára . . 50 fillér Felelős szerkesztő : IVEaJba "Vilmos, ev. lelkész. Budapest, X., Ihász-utca 6. szám y Hirdetések: V.géaz oldalra terjedő egyszeri hirdetés ára 50 kor., •/* oldal 25 kor. Az oldal »/« része 14 kor. Az oldal */• része 7 kor. Megjelenik minden évnegyedben, jelenleg 5000 példányban. Kiadóhivatal: Budapest, X. kér., Ihász-utca 5. TARTALOM : Zólyomi dr. Wágner (iéza evangélikus egyházi, emberbaráti alapítványa. 4!». oldal. — A pesti magyar egyház alapítványai. 51. oldal. — A pesti evang. egyház története. 55. oldal. — Egyházi közgyűlésünk. 5ü. oldal. — Esperességi közgyűlés. 57. oldal. — A Luther-Társaság rendkívüli közgyűlése. 57. oldal. — Egyháztanácsi gyűléseinkből. 58. oldal. — Hírek. 59. oldal. — Hirdetés. tiO. oldal. Zólyomi dr. Wágner Géza evangélikus egyházi, emberbarati alapítványa. Alapítólevél. Ev. Egyházunknak szent hivatása, hogy ne csak hirdesse Krisztusnak magasztos evangéliumi vallását, ne csak terjessze és erősítse a szereteted a valláserkölcsi elveket és életet — hanem gyakorolja is — és jótékony intézmények létesítése és fenntartása által a felebaráti szeretet gyakorlásában jó példával járjon hitsorsosainak élén. Hitsorsosaink vagyoni viszonyaikhoz mérten — gyakran aránytalan áldozattal is, egész hazánkban minden jótékonysági intézménynél kiveszik a maguk részét. Egyházaink azonban túlnyomó részben oly csekély anyagi erővel rendelkeznek, hogy inég az egyház tisztviselőinek megfelelő ellátásáról és iskoláiknak, vallásoktatásuknak kellő színvonalon tartásáról is csak állami vagy községi hozzájárulással képesek gondoskodni. Ez a föoka annak, hogy pesti magyar egyházunk sem tudott eddig önálló, saját kezelése alatt álló jótékony intézményeket létesíteni. Vannak ugyan egyleteink, amelyek részben évtizedek óta fáradhatatlanul működnek — és híveink áldozatkészen közreműködnek számtalan jótékonysági akcióban. Ez azonban nézetem szerint nem szünteti meg egyházunknak azt a hivatását és erkölcsi érdekét, hogy maga is létesítsen és fenntartson jótékonysági intézményeket, mert a jótékonyság nagy terét a fővárosban működő összes intézmények sem képesek betölteni, a vallásellenes irányzatok pedig, valamint korunknak anyagias iránya akaratlanul annyi elégü- letlenséget, annyi túlköltekezést, annyi elszegényedést, annyi szükölködést és annyi ártatlanul szenvedést fakaszt, hogy szakadatlanul szaporodik a jótékonyságra utaltak száma. Pesti magyar ev. egyházunk felügyelőségem ideje alatt elég jelentékeny számú emberbaráti alapítványt és hagyományt kapott, azonban egyik sem nyújt oly jövedelmet, amely önálló emberbaráti intézmény fenntartására elégséges legyen. Híveink vagyoni és családi viszonyait ismerve, nem is tartom valószínűnek, hogy egyházunk oly nagy alapítványt kapjon, amely bárminő ily intézményt megvalósítson. Viszont meg vagyok győződve arról, hogy ha egyházközségünk, annak egyháztanácsa, elnöksége, lelkészei és többi tisztviselői egy eszme, egy intézmény létesítése körül lelkesedéssel és egyértelműleg csoportosulnak, annak annyi barátot és támogatót fognak megnyerni, hogy az fővárosunkban néhány év alatt teljesen megerősödni, fennmaradása, sót fokozatos fejlődése pedig Isten segedelmével örök időkre biztossá válni fog. Sőt meg vagyok győződve arról is, hogy ha egyházunk az első emberbaráti intézményt létesítette és az megerősödött, a második és további intézmények létesítése könnyebb lesz — feltéve, hogy egyházunk egyszerre mindig csak egy intézmény létesítésével fog foglalkozni és annak megerősödése előtt másra nem terjeszkedik. Végül meg vagyok győződve arról is, hogy egyházunk emberbaráti jótékony hivatásának betöltését nagymértékben előmozdítja az, ha elsősorban diakonissza intézményt létesít, mert az ilyen nemcsak közvetlenül gyakorol jótékonyságot a szenvedő emberiségnek — gazdagnak, szegénynek egyaránt; nemcsak magasztos feladatok betöltésére nyújt alkalmat arra hivatott nőknek, akiket talán családi körülmények, súlyos gyászesetek, csalódott reménységek, vagy Isten végzéséből reájuk nehezedett 'csapások utalnak arra, hogy a diakonisszák önzetlen, nemes önfeláldozó hivatásában keressenek vigaszt és megnyugvást ; hanem alkalmas arra is, hogy a valláserkölcsi érzést, a felebaráti szeretetet és az evangélikus hithúséget terjessze és erősítse. Ezenfelül első emberbaráti intézményünkül azon okból alkalmas nézetem szerint a diakonisszák intézménye, mert az támasza, sót alapja lehet sok más emberbaráti intézménynek, mert szegénysorsú, de felebaráti szeretettől áthatott árvákat diakonisszákká nevelhet, rokkantak, aggok, vakok, munkaképtelen szegények vagy egyedülállók intézeteibe, kórházakba stb. azok kezelésére és ellátására kiképzett diakonisszákat és diakónusokat küldhet ki. Ezek a nézetek és meggyőződések, valamint egyházam iránti szeretetem és az annak körében gyakran élvezett bizalomért érzett hála irányítottak, amidőn 1913-ban, az alapító levél megállapításának fenntartásával 12,000 K névértékű záloglevelet egyházunk pénztárába beszolgáltattam és irányit ma, amidőn arra vonatkozólag következő, szigorúan megtartandó szabályokat állapitok meg: I. Alapítványom címe: Wágner Géza evangélikus egyházi, emberbaráti alapítványa.
