Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-10-31 / 3. szám
64 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3. SZ. a materialista felfogást. Hasznossági, altruista és szociológiai ethikák fejlődtek ki; de hol vannak mindezek ma? Amit ezekben a hetekben és napokban átéltünk, ami mindannyiunkban szorongott és viharzott s mindnyájunkat bátorsággal és lelkesedéssel töltött el, az az áldozatkészségre hajlandó akarat volt, akarat, mely teljes erejével az egészért óhajtott munkálkodni. Nem volt ez kényszerítés, nem! Ebben az odaadásban az egyes csodálatosan felmagasodott eddigi életének kicsinysége és korlátozottsága fölé. Nem volt ez hasznossági mozgalom, nem! Ez egyenesen eltekintés volt a saját személyünktől. Ez a magasabb szempont, mely minden szívben feléledt és minden lélekben lobogott, mint egy fáklya; az Úrnak a szelleme volt, aki e nehéz időkben az ő népével megismertette magát. Isten közellétét ismét érezzük. Csatamezőn alvó halottak felett lebeg az ő lelke és egy nagy feltámadásnak közepette állunk. És aki ebben részesül, az hallja az alvók sírjaiból a kiáltást: Előre te is! — Előre odaadás és áldozatkészség által! . . . * Nemrég kaptunk egy gyászjelentést: „Hősi halált halt a hazáért!“ Egyetlen fia volt szüleinek. Ez nagyon nehéz megpróbáltatás. De még sokkal nehezebb, ha a család egyedüli fenntartóját veszíti el. A szülői szeretet, a testvéri szeretet, a hitvesi szeretet, a legnemesebb és legjobb, mi bennünk, fokozza a veszteség érzetét és nem akar vigasztalódni. Ne szégyeld magadat ezért. De tekints a te halottadra. A hazáért önként adta ő oda az ő életének áldozatát. Nos, most rajtad a sor, hogy a te szörnyű fájdalmadat, kétségbeesett gondolataidat, az isteni gondviselés élleni lázadásodat áldozatul hozzad. Isten kívánja is tőled ezt az áldozatot. Harag és keserűség nem segít és nem támasztja fel halottadat. Hanem próbálj meg méltó lenni a te halottadhoz és hozz te is áldozatot Isten nevében k fogod tapasztalni, hogy ebben az odaadásban isteni vígasztalás fog megnyilatkozni. És akkor ebben a mai időben senki sem fogja kedves elesettjét Istennek engedelmes szívvel átadni, anélkül hogy az a feláldozott élet előtte mint isteni követ ne jelenjék meg, aki azt mondja néki: Csak áldozatok útján lehet előre és felfelé haladni! Ezt mink, akik itthon maradtunk, nem akarjuk elfeledni. És nem akarjuk elfeledni azt sem, hogy az elesettek életüket adták a hazáért, nekünk tehát nem szabad a mi életünket csak magunkért folytatni. Mennyi feladatot kell még megoldani, mennyi, nyomort lecsendesiteni, mennyi szomorkodót megvigasztalni, éhezőt és szenvedőt erősíteni és ápolni. Ne kérdezze senki: mit tegyek én ? Mindent, amit helyünkön, erőink megfeszítése mellett, csak képesek vagyunk tenni. Éz a munkánk Istennek való engedelmességben és kedves halottunkra való emlékezésben szintén áldozattá válik a haza javára. Eddig is sok becsületes munkát, hű szeretetet, forró imádságot, adományokat szenteltünk a hazának, de senki sem tudja, hogy ezenfelül mire lesz még szüksége? Bizonyára sokkal többre, mint magunk is gondoljuk. Mink azonban semmit sem fogunk sokalni, hanem szerények maradunk azok emléke előtt, akik meghozták a véráldozatot és ha Isten akarja, úgy mi is mindent feláldozunk a hazáért! így tiszteljük az elesetteket! A Luther-Társaság közgyűlése. A Luther-Társaság október hó 8-án Budapesten tartotta ezévi rendes közgyűlését Osztroluczky Miklós elnöklete alatt. A gyűlést Scholtz püspök egyházi elnök nyitotta meg, mire Osztroluczky elnök egy szép megnyitó-beszédben rámutatott arra, hogy nemcsak a békében, hanem a háború viharaiban is kell a társaságnak munkálkodni. Majba Vilmos főtitkár előterjesztette az általa szerkesztett és a társaság múlt évi működését feltüntető évi jelentést, melyet a közgyűlés tudomásul vett. A jelentés kapcsán a következő határozatok hozattak. Mindenekelőtt Veress József emlékét és érdemeit örökítették meg a jegyzőkönyben, ki nagy műveltsége, széles látóköre és magával ragadó szónoki tehetsége által kitűnt. Ugyancsak kegyeletes szavakkal emlékezett meg Osztroluczky elnök Zsilinszky Mihály, a társaság tiszteletbeli elnöke fiának a harctéren való elestéről a elhatároztatott, hogy hozzá részvétiratot intéznek. Majba főtitkár jelentette, hogy a könyvtártípusok össze vannak állítva úgy magyar, mint magyarnémet és magyar-tót nyelven. Az első típus szállítása február hóban történt. Azóta újból érkeztek rendelések. Ezen rendeléseknek a foganatosítását a könyvkiadó igazgatóság elrendelte. Tudomásul vették, hogy a tankönyvpályázatról a számtan- és mér- tankönyv megírásával Hittig Lajos igazgató; a történelem és alkotmánytan megírásával Sebestyén László tanár; a földrajzi tankönyv megírásával Wo- haner Dezső és Remenyik eperjesi képezdei tanárok; a nyelvgyakorlatok megírásával Krug Lajos soproni tanító; a természettan megírásával Wagner Géza Selmecbányái tanár; az egyházi és világi énekfüzet megírásával Kárpáthy Sándor és Bognár Károly soproni tanárok bízattak meg. A Népirat-pályázat ezidén nagyon eredményes volt, amennyiben 14 munka érkezett be. Pályanyertesek lettek Kapi Béla körmendi lelkész a „Patikárius bibliája“ c. művével, mely az Osztroluczky-díjjal is ki lett tüntetve. Dicséretre és kiadásra ajánltatott özv. Moravcsik Gyuláné (Budapest) „Klárika“ c. műve, valamint Fenyves Ede mencsbelyi lelkész „Behorpadt sírok“ c. népirata. A lelkészek részére kiadta a társaság ez év folyamán a Belmisszió című folyóiratot, melynek Majba Vilmos főtitkár a felelős szerkesztője s mely Kapi Béla, Paulik János és Pröhle Henrik lelkészek mint társszerkesztők közreműködésével minden hónapban a szociális problémákat tárgyaló kérdéseket, társadalmi bajaink és kinövéseink orvoslására irányuló törekvéseket, valamint a külföldi belmissziói intézményeket ismerteti. A társaság az újság jelesebb cikkeit külön füzet alakjában „Életképek a keresztyén szeretetről“ címe alatt is kiadta s a tagoknak tagilletmény címe alatt el is küldötte. Mindazoknak, kik a legújabb kor szociális belmissziói törekvéseiről némi tájékozódást akarnak szerezni, ajánljuk e folyóiratot. Évi előfizetési ára 4 kor. Amit a társaság ezelőtt 11 évvel elhatározott, Luther válogatott műveinek magyar kiadása az ez évben megjelent VI. kötettel megvalósult. E hat kötetben megvan minden, ami a nagy reformátorra és egyházszervezőre, Lutherre jellemző és élte munkáját megmagyarázni van hivatva. A mű dr. Masznyik Endre theol. igazgató szerkesztésében jelent meg, aki feladatát közismert tehetségével közmegelégedésre végezte el. Rendes tagjai és a művelt közönség számára kiadott a társaság . egy negyedévenkint megjelenő folyóiratot, az „Ösvény“-t, Kovács Sándor
