Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-04-15 / 1. szám
18 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. SZ. Életkép a KülmísszíóbóL Sunjatsen, a kínai forradalmi vezér. Az 1911. év nagy meglepetést hozott a világra: Kina, ez az ősrégi monarchia, mely az ő uralkodó nemzetségét az őskorig felviszi, a monarchikus felfogást a köztársaságival cserélte fel és most már az Egyesült-Államok és Franciaország mellett a világ egyik nagy haladó köztársasága lett. E gyökeres átváltozással kezet fogva járt a második is, az, hogy sikerült a kínaiaknak az idegen mandzsu-uralmat lerázni, mely Kínát egy negyed ezer év óta igázta el. És csodálatos, hogy e nagy szabadságharcnak hőse egy evangélikus keresztyén, Sunjatsen volt. Méltó, hogy e híres férfiúval közelebbről is megismerkedjünk. Sunjatsen mint keresztyén apának fia, Kvang- tung tartomány egyik félreeső helységében, a portu- gáli Makaó-gyarmat mellett, 1867-ben született. Atyja a londoni missziónak diakonja volt. Egy nő, ki ezzel a misszióval közeli összeköttetésben állott, érdeklődött a tehetséges ifjú iránt; az ő segítségével korán megtanult angolul. 18 éves korában Kantonba ment, hol a nagy angol-amerikai missziói intézet szolgálatába lépett, mely akkor dr. Kerr hírneves orvosnak vezetése alatt állott. Az orvosi tudomány fölkelté érdeklődését és így húszéves korában az újonnan alapított hongkongi orvosi fakultáson orvosnövendék lett. Ott ugyanis dr. Cantlie Jakab, egy fiatal amerikai missziói orvos épp akkor azt tervezte, hogy képzőintézetet állít fel kínai orvosok számára, mivel Kínában az orvostudomány igen rossz lábon állt. Körülbelül ekkor halt el Hokai hongkongi birtokos, kiváló keresztyén és jogásznak forrón szeretett angol neje, akinek emlékére ő egy kórházat, az „Alice emlékkórház “-at alapította. Ebben működött Cantlie orvosi iskolája. Ez a jelentékeny orvosi iskola különben most a műveltséget terjesztő hongkongi egyetemnek egy része, melynek alapításánál az afrikai gyarmatosítás történetében jól ismert Lugard Frigyes, Hongkong jelenlegi kormányzója nagy érdemeket szerzett. Sunjatsen volt ez orvosi iskola egyik első tanulója, ki az ötévi tanfolyamot sikerrel fejezte be; őt avatta a kollégium először doktornak. A kiállott vizsga után mint orvos a szülőfalujához közel fekvő portugáliai Makaóban telepedett le. Ott a városi hatóság igazgatása alatt egy kórház állt a kínaiak részére, ahol őket kínai módszer szerint gyógykezelték. Sunjatsen ennek ajánlotta fel a szolgálatát és engedélyt nyert arra nézve, hogy a kórház egyik szárnyában a betegeket az európai módszer szerint kezelhesse. „Össze akarjuk hasonlítani“ — mondák a megbízói — „hogy a két módszer közül, a kínai és európai közül, melyik a sikeresebb?“ Sunjatsen mint orvos mindjárt tekintélyre tett szert. Nehezebb operációihoz lejött hozzá dr. Cantlie, egykori tanítója és atyai barátja is Hongkongból. De a portugál törvény szerint egy orvosnak, hogy az a portugál birtokokon működhessék, portugál oklevéllel kell bírnia. Mivel Sun- jatsennek ez nem volt meg, Makaót elhagyta. Kantonba ment s ott is mint orvos telepedett le. Kantonban a reformerek 1895 körül egy politikai forradalmi pártot, az „ifjú kínaiak pártját“ alapították. Sunjatsen ezekhez csatlakozott, s csakhamar egyik vezérük lön. Ez a politikai tevékenység őt egy ideig annyira elfoglalta, hogy még orvosi működésének folytatására is alig volt ideje, sőt ez egy felette nyugtalan és veszélyes helyzetbe is sodorta őt. A kínai uralom a mandzsuk erős kezében volt; az állam kormányát az erőszakos, erkölcstelen Tsuhi özvegy császárnő kíméletlenül reakcionárius szellemben vezette. A mandzsuk katonai uralma elleni bármely fellázadás kísérlete lehetetlennek látszott. Azt általában tudták, hogy Kvangtung tartományát és a szomszéd tartományokat a Trias titkos társaság aknázta alá és hatotta át; de a Trias tagjai inkább félelmes banditák voltak, nem pedig politikai reformpárt. Az ő jelszavuk ez volt: „Fan Tsing fah Ming“ — „Le a mandzsukkal s emeljétek a trónra ismét a mingeket“, s ebből érthető volt ugyan, hogy ők a mandzsukat gyűlölik; de másrészt a ming-dinasztia még élő utódai, már csak egyszerű földbirtokosok voltak, minden politikai igények és minden megfelelő iskolázottság nélkül. Az ifjú kínai 'párt inkább az európaiamerikai szabadszellemű eszmék befolyása alatt állt, mintsem ama durva rablótársasághoz csatlakozott volna. De azért a kínai hatóság korán gyanakodott annak tagjaira és különösen Sunjatsenre. Nem is csoda. Az ifjú kínai párt egyik első, nyilván még éretlen terve az volt, hogy Kantont egy vakmerő csínnyel a hatalmába keríti. A terv ügyesen volt szőve és messze elterjesztve. Minden csak attól függött, hogy keleten a swatani összeesküvők a támogatásra megérkezzenek. Ott azonban a hatóságok éberek voltak és a lázadók megijedtek. Ennek folytán a Hongkongból odaérkező erősen felfegyverzett csapatok az utolsó pillanatban táviratilag azt a parancsot kapták, hogy maradjanak csendben az angol gyarmatokon. Egy félreértés következtében azok ennek dacára Kantonba vonultak, de ott a partraszállásnál őket a hatóságok fogadták és börtönbe vetették. Az összeesküvés kitudódott, a főcinkosokra vadászatot fartottak a a legtöbben a kormány kezeibe jutottak. Csak Sunjatsen menekült meg álruhában. Ez idő óta ö nyugtalan vándoréletet élt. A kínai kormánytól sehol a világon az élete nem volt többé biztonságban. Az ár, amit a fejére tűztek, aki őt élve vagy halva kézhez szolgáltatja, iszonyúra emelkedett ; a kitűzött összeg egyszer két millió márkát tett ki. Ez erős kísértés volt azokra nézve, akik őt ismerték, hogy az ő kiszolgáltatása által meggazdagodjanak. Másrészről Sunjatsen nem az az ember volt, akit az ő életét fenyegető veszély megrettentett volna. Az ő fejében ezalatt az a terv érlelődött meg, hogy a mandzsukat elűzzék, a monarchikus kormányformát általában eltörüljék és Kínában köztársaságot alakítsanak. Kína vezető köreinél — ameny- nyiben általában a „rajongókéról és „ fanatikusok “- ról jegyzéket vezettek — éppen ez a terv egészen lehetetlennek és kivihetetlennek tűnt fel. Gúnyolták a rajongót, aki ily mesés terveket forgatott elméjében. Ezért Sunjatsen még az ő honfitársai közt sem talált meghallgattatásra. Annál fárad hatatlanabbul utazgatott, hogy agitáljon s hogy Kína minden részében megérttesse terveit és eszméit és hogy azok támogatására megnyerje az embereket. A köztársasági összeesküvés szálai behálózták az egész tágas birodalmat és Sunjatsen kezeiben futottak össze. Tizenhat éven át egy oly nyugtalan vándoréletet élt ő, amely majd egy üldözött vad, majd egy demagóg vándorprédikátor életéhez hasonlított. Kantonból Makaóba, onnan Hongkongba, Japánba, Honoluluba; San-Franciskóba, majd Londonba szökött. Japánban mindenekelőtt, hogy magát ismeretlenné tegye, a hajtekercsét levágatta és bajuszt növesztett. Mivel most európai ruhát is öltött, egy japántól alig lehetett őt megkülönböztetni, főként azért, mivel már otthon is a japánokéhoz hasonló kissé sötétes bőrszíne volt. Számosak azok az izgató ese-
