Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-10-31 / 3. szám
3- sz. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 63 zésére vall s ebben Belgiumnak is szerep jutott. Ezek a megállapodások nyilvánvalónkká váltak ma már a világ számára, mert a bizonyítékok helye körül van zárva és Nagybritannia szemfényvesztő játéka le van leplezve. Önök lovalták és kónyszerí- tették ellenünk háborára Belgiumot, igy az önök fejére száll a rettenetes felelősség mindazért a nyomorért, amely ezt a szegény országot érte. Ha a mi terveink szerint ment volna végbe a dolog, egy belgának sem görbült volna meg a hajaszála se. Ha most már mind Szerbia, mind Belgium csak értékteleu ürügyek Nagybritanniának ellenünk való hadüzenetére, úgy éppenséggel nem marad fenn semmi más alap eme hadüzenet számára, mint államférfiaik- nak az a szándéka, hogy megsemmisítsenek, vagy legalább is úgy meggyengitsenek minket, hogy Nagy- Britannia egyedül uralkodhassék a tengeren és a távoli világrészeken. Ezt a szándékot tagadják saját személyükre vonatkozólag és nékem kötelességem hitelt adni szavuknak. De tagadják-e kormányukra vonatkozólag is ? Ezt már nem tehetik, mert — ha Nagybritannia is rászánta magát arra, hogy Oroszországnak és az Oroszországtól kormányzott Francia- országnak nagy szövetségébe beálljon, ha félredobott minden ellentétet, mely közte és Öroszország között volt, ha nemcsak Oroszország hordáit uszitja ránk, hanem lelkiismeretlenül a japánokat is s így a „sárga veszedelmet” zúdítja ránk és Európára, ha az európai kultúrával szemben való kötelességeit is a tengerbe sülye8zti — nyilvánvalóan áll előttünk, hogy mindezek számára csak egy magyarázat és egy indok van : Anglia azt hiszi, hogy elérkezett az óra a mi megsemmisítésünkre. Miért akar minket megsemmisíteni ? Mert nem tudja túrni a mi erőnket, a mi szorgalmunkat, a mi virágzásunkat! Más magyarázat nincs! Mi és Nagybritannia Amerikával karöltve, békés egyetértéssel, magasabb fokra tudtuk emelni az emberiség történetét és mindenkinek meghagyva a magáét, békében tudtuk vezetni a világot. Mi, németek se nem ismertünk, se nem ismerünk ennél magasabb eszményt. Császárunk és népünk 43 éven át sok áldozatot hozott ennek megvalósítása érdekében. Erőnk kifejlődésének mérvéhez képest nagyobb területre is tarthattunk volna igényt, mint amekkorával bírunk a földön. Sohasem gondoltunk arra, hogy erőszakos eszközökkel váltsuk valóra ezeket az igényeket. Népünk szorgalmával és ennek a szorgalomnak a békés gyümölcseivel igyekezett erejét megmutatni. De még ezt sem nézhette jó szemmel Nagybritannia: irigy volt erőnkre, irigy volt flottánkra, irigy volt iparunkra, kereskedelmünkre és az irigység minden rossznak a gyökere. Ez kergette Nagybritanniát ebbe a legborzalmasabb háborúba, melyet a világ- történelem valaha ismert s amelynek a vége beláthatatlan. Mit kívánnak most tenni, uraim, midőn szemeik felnyílnak hazájuk politikájának láttára ? A keresztyén kultúra nevében, melyet kormányuk oly lelkiismeretlen módon kockára tett, ón csak azt az egy tanácsot tudom adni: ne csittitgassák lelkiismeretűk szavát továbbra is Szerbiával meg Belgiummal, melyeket meg kell oltalmazniok, hanem forduljanak vissza és zabolázzák meg kormányukat. Talán még nem késő. Ami minket, németeket illet, a mi útunk határozottan meg van szabva, ha sorsunk nem is. Ha elesünk, amitől óvjon meg minket Isten és erős karunk, velünk együtt száll sírba földrészünkön minden magasabb kultúra, amelynek őrizetére elhivattunk; mert Nagybritannia sem Oroszországgal, sem Oroszország ellenében nem tudja azt többé fenntartani Európában. Ha győzünk — s a győzelem több a mi számunkra, mint puszta reménység —, miként eddig, úgy továbbra is érezni fogjuk felelősségünket a magasabb kultúrával, a tudománynyal s Európa békéjével szemben és távol tartjuk magunktól azt a gondolatot, hogy uralkodni akarjunk Európa felett. Mindenki mellé oda fogunk állani, aki velünk karöltve, testvéri közösségben, békés Európát akar teremteni és fenntartani. Velem szemben tanúsított barátságos érzületük további megtartásáért hálás vagyok önöknek egyénileg. Szükség nélkül nem is fogok semmi olyan köteléket eltépni, amely engem hazájuk őszinte keresztyénéihez és tudományához fűz. Ezidőszerint azonban ez a kötelék rám nézve semmiféle értékkel nem bir. Prof. Harnack. Utóirat: Máris folytathatnak egy olyan harcot, amely dicsőséget szerez önöknek. Mint negyedik nagyhatalom, a nemzetközi hazugságsajtó lépett föl Németország ellenében : elárasztja a világot a mi dicsőséges és szigorú erkölcsű hadseregünkre szórt hazugságokkal ; megrágalmaz mindent, ami német. Csaknem minden lehetőségtől meg vagyunk fosztva, hogy ezzel a .mélységből való állattal” szemben védekezhessünk. Ne higyjenek hazugságainak és terjesszék felőlünk az igazságot! Mi ma sem vagyunk egyebek, mint amiknek Carlyle festett minket önöknek. Harnack. Tisztelet az elesetteknek! Egymás után érkeznek a háborús hírek, mindnyájan azok hatása alatt állunk. A háborús hírek nyomában sebesültek vonatai és halottak hosszú lajstromai következtek és megtanítottak, hogy a nagy eredményeket nagy áldozatok árán lehet csak elérni. Fejedelmek fiai és a nép egyszerű gyermekei, gyárosok és munkások, tudósok és művészek csendes és komoly sorban vonulunk el előttünk és bizonyítják, hogy a nemzet minden rétege egyesült a hazáért. Ez az egyesülés mélyen megragadó módon ment végbe. A mi népünk fiai sohasem felejthetik el, hogy vezéreik előttük rohantak a csatamezön és vezéreink sohasem felejthetik el, hogy legegyszerűbb katonáink milyen hősi bátorsággal küzdöttek. Tisztelet az elesetteknek, akik egyszerű kötelességteljesítés gyanánt megtartották a helyet az ellenség golyózáporában s elveszítették életüket, de lelkűket Istennek ajánlották. Szent magjai ók a jövendőnek. A közös lelkesedésben a hazáért kiontott vér szorosan egyesíti fiainkat és az ellenséges földön lévő csendes sírokból kiszáll minden restet felébresztő, minden önzőt megszégyenítő kiáltás, mint egy mennydörgés! Előre, csak áldozatkészséggel lehet előre ! * A béke idejében majdnem elfelejtettük az áldozatkészséget. Elégnek találtuk azt, ha az egyes elvégzi a maga kötelességét. A jótékonyságra nem hiányzott ugyan az alkalom, de az adakozás még nem áldozatkészség. A nép, mint egész, elszokott attól, hogy az egyénnek a nemzet, az egyház és haza iránti állandó és teljes odaadását mint kötelességet tekintse. Az élvezet sokak előtt magának az életnek céljává vált. És a napi filozófia támogatta
