Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1914-04-15 / 1. szám

Hasonlókép nyomatékosan fel kell hívnunk az egyházhivek figyelmét arra a szomorú tényre, hogy az egyházi járulékok befizetése dolgában nem tapasztaljuk azt a buzgóságot, amelyet fejlődni óhajtó és fejlődésre mindenesetre képes egyházunk érdekében mindenkitől jogosan elvárhatnánk. Igaz, hogy a gazdasági élet zavaros és kedvezőtlen viszonyai minden emberre nézve nyomasztóan hatnak, de az is igaz, hogy az egyház a maga valláserkölcsi hatalmas munkájánál csakis saját híveitől várhatja a segítséget s az is bizonyos, hogy amikor a mai kor embere a társadalom szokásainak hódolva igen csekély értékű, sokszor egyenesen káros hatású szórakozásokra nagy könnyen szórja nehéz keresményét, akkor az egyházra, amely csak építeni, biztatni, nevelni, erősíteni akar és szokott, a mi általunk megkívánt anyagi áldozat nem is nevezhető áldozatnak. Hála Istennek, mégis akadtak az elmúlt évben is, akik egyházi járulékaikat önként felemelték s ezzel nemcsak a maguk buzgó- ságának és áldozatkészségének adták bizonyságát, hanem az egyházat is igyekeztek nemes feladatainak könnyebb teljesítésében segíteni. Az évi számadás azonban még mindig hiánynyal záródik, a múlt évekből ránk maradt deficitet eltüntetni még most sem sikerült s mert vallástanitásunk költségei folytonosan növekszenek, egyházközségünk a reá váró feladatokat csakis úgy lesz képes megoldani, a reá háruló terheket csakis úgy lesz képes viselni, ha az egyház valamennyi tagja anyagilag is nagyobb áldozatokra buzdul s nemcsak évi járulékait fizeti be az eddiginél pontosabban, hanem adományaival is támogatni igyekszik az egyházat és annak intézményeit.

Ami az istentiszteletek látogatását illeti, a lelkészi körök egyikében sincsen ok panaszra. Híveink szívesen keresik fel a templomokat, hogy bennük Isten iránt való hitükben és emberek iránt való szeretetük- ben, nemkülönben az élet örömeinek és gondjainak Krisztus híveihez illő viselésében irányítást és buzdítást nyerhessenek. Örvendetesen tapasztaltuk, hogy a hívek ebbeli szükségeinek és igényeinek kielégítése végett nemcsak az istentiszteleteket kellett megszapo- ritani, hanem új istentiszteleti helyeket is kellett keresni. Lelkészeink a hívek óhajtásának véltek megfelelni, mikor ó-év estéjén egymásután két istentiszteletet tartottak, midőn a Deák téri lelkészi kör vasárnaponként reggel 9 órakor a VIII., Alföldi-utca

13. sz. a., este 0 órakor pedig a IX., Ernő-utcai iskolában, a fasori lelkészi körben pedig csütörtök d. u. 6 órakor a nők részére, istentiszteleteket tartottak. Ez istentiszteletek ellátásából az egyházra semmiféle anyagi teher nem hárult, mert a kültelkeken a kántori teendőket önként vállalkozó buzgó egyháztagok vállalták el. S itt hálás köszönettel kell megemlékeznünk Szentistvány Juliska szfv. tanítónőről, és Bentheim Klára hívünkről, kik az Ernó-utcai istentiszteleteken az éneklést a harmoniumon vezetni szívesek voltak. Az alföldi-utcai istentiszteleteket pár hónapi kísérletezés után meg kellett szüntetni, talán mert az idő, a reggeli óra nem volt alkalmas azok megtartására. Minthogy azonban a Deák-téri lelkészi kör vasárnaponként négy istentiszteletet tartott, más időt az Alföldi-utca számára nem volt képes kijelölni.

Ilasonlókép, mint az istentiszteletek szaporítása, a kor követelte igényeknek megfelelő volt a vasárnapi iskolák létesítése. Változó sorsú kísérletek után ez évben végre sikerült a bibliai körben hitükben megerősödött ifjakkal megindítani és fenntartani a vasárnapi iskolákat. A Deák-téri iskolákban Rainer Paula, Kayser Margit, Raffay Margit és Kilényi Mária vezetésével három csoportban, az üllői-úti imaházban Marcsek János s. lelkész, Gregersen Margit, Kilényi Jolán és Bedecs Vilma vezetésével két csoportban, az Ernő-utcai iskolában Wallrabenstein Ferenc egyet, hallgató és Bentheim Klára vezetésével két csoportban, az alföldi-utcai helyiségben Szalay Károly egyet, hallgató vegetésével egy csoportban oktatják a gyermekeket. Örömmel emeljük ki a vasárnapi iskolák vezetőinek buzgóságát, akik szombat este készülnek elő a Deák-téri lelkész útmutatása szerint és vezetése alatt a vasárnapi munkára, de örömmel emeljük ki azt is, hogy ezen hitépítő munkában összesen 150—160 gyermek vesz részt. Boldogít az a reménység, hogy az így gondozott gyermekekekből idővel az egyháznak hűséges és öntudatosan hivő tagjai lesznek.

A vasárnapi iskolák mellett és azokon kívül a konfirmált ifjúság gondozása is különös tárgya a lelkészek munkálkodásának. Ifjúsági egyletekben igyekeznek a jövő nemzedék helyes irányú és egyházias érzelemben való nevelésére.

Az egyházépítés érdekében az egyház e. i. elnöklő lelkésze, majd aztán az egyház felügyelője és bel- missziói bizottságának elnöke is érintkezésbe léptek a kér. ifjúsági egyesületek világszövetségének vezető titkáraival, az azóta elhúnyt dr. Claparéde Sándor genfi egyetemi tanárral és Sauter Emanuel főtitkárral tanácskozásokat folytatott az esetleges együttes munkálkodás lehetőségéről. Az együttmunkálkodást ugyan nem kívántuk erőszakolni, de szívesen igénybevettük a kér. diákszövetség segítségét arra, hogy a Luther- Otthonban és az egyetemi hallgatók között evangéli- záló munkát kezdhessünk.

Mint az egyházépités minden terén, úgy a pasto- ralizálásban is örvendetes haladásról számolhatunk be. Lelkészeink a hívek meglátogatásában fokozottabb buzgóságot fejtettek ki s ezentúl még több időt kívánnak szentelni a hívek felkeresésére. Midőn erre a hívek figyelmét felhívjuk, egyúttal kérjük, hogy lelkészeinket pásztori látogatásaikon bizalommal és hit- testvéri szeretettel fogadják,

Az elmúlt év folyamán egy régi egyesületünk is kedves módon adta egy ház hűségének tanúbizonyságát, A báró Kaas Ivorné elnöklete alatt működő Női Gyámintézet 1913. okt. 31-én ülte meg fennállásának 50 éves jubileumát. E jubiláns évben az egyesület révén a közös egyház 475 kor. értékű szőnyeget kapott az oltár elé, a magyar egyház pedig örökké boldog emlékezetű Gyóry Vilmosunk egy keíyhet úrvacsorái célokra, továbbá Kovácsy Sándorné aleln k- nőtól igen értékes oltár- és szószékteritőt, Láng Lászlóné alelnök nőtől és azóta megboldogult nemes- lelkű férjétől egy-egy értékes úrvacsorái kancsót. valamint özv. Dürringer Józsefné választmányi tagtól egy nagyobb és igen ízléses úrvacsorái kancsót kapott egyházunk ajándékul. A jubiláris évforduló emlékére egy emlékünnepet is tartottunk, amelyen a kerület érdemes püspöke Scholtz Gusztáv ő méltósága, valamint az egyházmegye esperese Kaczián János és a német egyház lelkésze Broschko G. A. is részt vett, az egyesület félszázados történetét pedig Raffay Sándor ismertette. Az ez alkalommal tartott gyűjtés, valamint a jubiláris orgonahangverseny az egyesület bevételét 780 koronával növelte. Ez új életre erősödött áldott célú egyesületünket amidőn jubiláris évfordulóján melegen üdvözöljük, egyúttal az egyház közönségének szeretetébe is hittestvéri bizalommal ajánljuk.

Más orgonahangversenyt is rendeztünk a deák-téri templomban 1913. tavaszán, áprilisban, Degel Frigyes