Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-11-30 / 3. szám

62 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3 9Ú. Az idők jele. A németországi szociáidemokrala párt nem elégszik meg azzal, hogy támadja az egy­házat, hanem gyűléseket rendez, a melyben egyene­sen felhívják az elvtársakat az egyházból való kilé­pésre. Október 28-án négy ilyen gyűlést tartottak Berlinben ,,tömegsztrájk az egyház ellen“ cím alatt. Liebknecht szociálista az egyház ellen való tömeg­sztrájkot elsőrangú politikai kötelességnek mondja. „Az egyház (értve a porosz államegyházat) — mondja — nem vallási intézmény, hanem politikai, az ural­kodó osztály egy intézménye, a militarizmusnak egy vára, az osztályállamnak egy eszköze. Különösen a kultuszminiszter befolyása vészthozó. (A kultusz­minisztérium ugyanis erősen ápolja a hazafias és keresztyén ifjúsági egyesületeket. Évente 1V2 millió márkát költ e célra). Aki a porosz egyház tagja, támogatja ezt a minisztériumot, Melyik szociáldemo­krata teheti ezt nyugodt lelkiismeretiek Ezt a porosz államot kisebbé kell tenni. Egy eszköz ehhez a poli­tikai tömegsztrájk, mely bizonyára meg fog jönni. De egyelőre egy kényelmes és eredményes eszköz az egyházi tömegsztrájk, mint politikai harci riadó. Lép­jetek ki a porosz rendőregyházból! Szakadjatok el az egyháztól és ezzel a porosz Junkerállamtól.“ Sajnos, ezt a szellemet már hozzánk is átplántálták. Kosinopolitikai jellege által különbözik a mai egyház­ellenes mozgalom az előbbiektől. Mert mig a Grachusok mozgalma és a rabszolgaháborúk az ókorban, a paraszt­lázadás a XVI. században, a francia forradalom a múlt században csak egyes országokra terjedt ki, addig a jelenkori mozgalom az egész világra kiterjedt. A hitet­lenség szervezkedik, csak úgy ne járjon, mint Bábel tornyának építésénél. Protestáns Országos Árvaházban f. hó 15-én előkelő közönség részvételével meghatóan szép ünnep­ség folyt le, mely alkalommal 3 leánynövendék bo­csáttatott ki az intézet kebeléből, akik a földmívelés- iigyi minisztérium által államsegélyen felvétettek a gödöllői állami kertészképző-intézetbe kertésznövendé­kekül és azzal megnyílt a nők számára is a kertész életpálya, a minek megvalósításával a földmívelési mi­nisztérium szociális és gazdasági érdekeknek tett fontos szolgálatot, amiért méltán megérdemli nemcsak a nők, hanem az egész magyar társadalom teljes el­ismerését. Az alkalmi beszédet Brocskó Lajos igazgató mondotta, aki annak során előadta, hogy a leányok kertészképzése 3 évi tanfolyamra terjed, mely idő alatt a növendékek minden szükségleteit az állam fedezi. A 3 évi tanfolyam sikeres elvégzése után a lánynövendékeket segédkertészekké avatják, amiről bizonyítványt kapnak. Szerzett ismereteiknél és tudá­suknál fogva lehetnek majd kertészek, háztartásveze­tők, tejgazdasági, baromfitenyésztési és méhészeti ke­zelők, de megélhetnek a saját erejükből, önállóan is, nemcsak mint alkalmazottak. Kibérelhetnek kezdetben egy-két, későbben majd több hold földet valamelyik város közelében. Vállalkozásukban segítségükre lesz az állam is, és annak értékesítésével nemcsak meg­élnek, hanem esetleg vagyont is szerezhetnek virág- és zöldségtermelésből, virágcsokorkötésből, méhészet­ből és szárnyastenyésztésből protekció nélkül a maguk emberségéből. Minthogy a minisztériumnak magasabb képesítésű nőkertészekre is szüksége van, azért a kertészképző inteligensebb, hat polgári iskolai osztályt végzett legmegfelelőbb növendékeit továbbképezteti valamelyik magasabb fokú kertészeti tanintézetben, aminek elvégzése után tudásukat értékesíteni kívánja tanítóképző-intézetekben, kertészeti és gazdasági isko­lákban, sőt magában a minisztériumban szakelőadóul, szakfelügyelőül. Ebben a minőségükben elérhetik a 8. fizetési osztályt is. A minisztérium szervezési intézkedéseit az ünnep­ségen jelenvolt közönség nagy tetszéssel és lelkes éljenzéssel fogadta. Az igazgató aztán a búcsúzó nö­vendékekhez, akik majdan hazánkban az első képzett nőkertészek lesznek, intézett erősítő és buzdító sza­vakat, amire Gans Melitta szász származású, de az intézetben teljesen magyarrá lett növendék mondott hálás köszönetét társai nevében is a vett jókért Kovácsy Sándor árvaegyleti elnöknek, a választmány­nak és a nevelőtestületnek. Ébner Luiza távozó nö­vendék buzgó imája és az árvák karéneke zárta be a szép ünnepséget. Az Evang. zsinat ünnepélyes megnyitása. A magyarhoni evang. egyház zsinata f. é. december hó 7-én, vasárnap d. e. 11 órakor a Deák-téri templom­ban ünnepélyes istentiszteletet tart, mely alkalommal az oltári imát mondja Gyurátz Ferenc dunántúli püs­pök, az ünnepi prédikációt tartja Geduly Henrik tiszakerületi püspök. Az oltári záróimát mondja és áldást oszt Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök. A budapesti evangélikus főgimnázium gyám­intézete nov. 29-én a főgimnázium nagytermében szépen sikerült missziói vallásos estélyt rendezett Livingstone Dávid emlékére, mely alkalommal Bereczky Sándor tanár a misszióról, Pozel Miklós Livingstone Dávid életéről beszélt. A zenei és szavalati részek nagyon tetszettek. A női Gyámintézet 50 éves jubileuma alkal­mával rendezett ünnepségeken befolyt: az okt. 30-án tartott orgonahangverseny jövedelme 871 korona, kiadása 191 korona, maradt tisztán 680 kor. A nov. 2. estélyi gyűjtés eredménye 100 korona, felülfizetések összege 40 korona, s így összes tiszta jövedelme 820 korona. A Deák-téri konfirmáltak egyesülete által okt. 31-én rendezett reformációi emlékünnepen, amely alka­lommal Marcsek János segédlelkész tartott ünnepi beszédet, a gyűjtés 50 koronát eredményezett. Ehhez Rátz László fog. igazgató 10 koronát adott utólago­san. Az ily módon begyűlt 60 koronát az ifjúság a zajzoni evang. csángó gyülekezet számára beszerzett keresztelési edényekre fordította. Az ifjúság e szép cselekedetével egyházhűségéről és testvérszeretetéről tett szép tanúbizonyságot. Morzsagyüjtés. Németország minden nagyobb városában a belmissziói egyletek szerveztek egy úgy­nevezett morzsagyűjtőhelyet, a hová a háztartásokban hasznavehetetlen házibútorokat, játékszereket és egyéb hasonló dolgokat el lehet küldeni. Ezeket ők aztán munkanélküli emberekkel kijavíttatják és eladják. Egyik másik esztendőben 2000 márkát is vesznek be tisztán egy-egy városban az ily az egyesre nézve már hasznavehetetlen dolgokból. Különösen hurcolkodás idején nagy forgalma van az ily morzsagyűjtőhelynek. Hisz ilyenkor minden családnak van valamije, amit az új lakásba vinni nem akar. Olcsón, potomáron a zsibárúsnak odaadni nem akarják, inkább odaajándé­kozzák a fenti jótékony célra. Itt aztán két rossz gyermekkocsiból egy jót csinálnak, a törött bútorokat kijavítják, ruhadarabokat kifoltoznak, s minden héten kétszer árúba bocsájtják. Halléban megtörtént, hogy fiatal házasulok ott beszerezték a kiházasításhoz szük­séges holmikat. A férfi még a cilinderkalapot is ott vette. Téli időben ezen intézménynek annyiban van szociális jelentősége, mert munkanélküli iparosok itt olcsóbb bérért mindig munkát kapnak ; szegény ember pedig olcsón jut a szükséges háziszerekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents