Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-11-30 / 3. szám
3. 8Z. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 61 Egyl. Világbizottságának az egész világra kiterjedő nagy munkáját. Sörös Béla „A keresztyén ség és a fiatalember“ címen tartott előadást s végül Megyercsy orsz. titkár, angolból fordítva, az ifj. egyl. tagjainak belső életéről szólott. Délután Papp Gyula cserkészfőparancsnok szólt a cserkészmozgalomrol, melyet egy cserkészcsapat gyakorlatai követtek. \ olt még vasárnapi iskolai előkészítő óra s Megyercsy titkár pompás mintatanitást mutatott be. 5—6 óráig a nemzeti bizottság tartotta gyűlését. Ennek főtárgya a három évre szóló tisztújitás és az 1915. évben nálunk megtartandó világbizottsági teljes gyűlés (mintegy 1(H) tag) előkészítésének megbeszélése volt. A régi tisztviselők, Szilassy Aladár elnök. Konkoly Thege Béla alelnök, Forgács főtitkár megmaradtak; űj alelnök Földváry Elemér lett. A teljes gyűlés a jelzett év július hó első felében lesz valamelyik alkalmas vidéki helyen. A nagyszerűen sikerült gyűlést a pesti ifj. egylet tagfelvevó ünnepélye zárta be. 12 új tagot vett fel az egyesület kebelébe, voltak közöttük iparosok, főiskolai tanulók és egy pénzügyőr is. — A nagygyűlést Megyercsy Béla rendezte nagy fáradsággal, tapintattal és sikerrel. Előadás a kfilinissziőról. A pesti ág. hitv. evang. német egyházközség női szövetsége okt. 26-án gyülekezeti estét (Gemeindeabend) rendezett a Deák-téri iskola dísztermében. A gyülekezet éneke és Jlroschko G. A. lelkész imája és üdvözlő szavai után Mariin Anna úrleány Händel G. F. missziói énekét és Mendelssohn Bartholdy F. „Paulus“ c. oratóriumából: .Az Úr nem hagyja el övéit“ kezdetű áriát énekelte. Ezután Kunst Irén misszionáriusnő, ki közel 9 esztendeig Kínában, Hunan tartomány fővárosában Tsangsehá-n munkálkodott és ott különösen a vak gyermekek gondozásával foglalkozott, missziói munkásságáról tartott építő előadást. Broschko G. A. lelkész imájával és a gyülekezet énekével véget ért a szépen látogatott estély. Kunst Irén missziói nővér Königsbergben (Németország) született, de itt hazánkban nevelkedett és itt szerezte meg tanítónői oklevelét is. Néh. Ifolrschall Sándor Ede volt zólyomi főesperes és a pesti evang. német egyház érdemdús lelkésze konfirmálta őt. Már régebben érlelődött meg szivében az óhajtás, hogy az Úrnak szenteli életét. Szándékát azonban csak özvegy édesanyjának 1903-ban bekövetkezett halála után valósíthatta meg. Az említett évben belépett a lieben- zelli (Württemberg) missziói intézetbe és kellő előkészítés után kiküldetett a kínai munkamezőre. Most szabadságon van és jövő évben visszatér működési helyére. Kunst Irén missziói nővér hazai protestáns egyházunk számos gyülekezetében tartott előadást. Istennek áldó és támogató kegyelme kísérje őt továbbra is működésében! A fiatalkorúak gondozása. A német protestáns egyház tartalmas, gyönyörű programúiban ölelte föl mostanában a fiatalkornak gondozását és az ügy fontosságát megillető gonddal és szeretettel oldotta meg a ifjúság vallásos nevelését illető kérdéseket is. Az a hatalmas szervezkedés, amely Németországban az egyház és az evangélikus társadalom köréből kiindult, azt bizonyítja, hogy a német protestánsok átérezték a kor szükségletét. Belátták azt, hogy valahogy változtatni kell azon, hogy az emberek egész légiója szemében a vallásfelekezetekbe való tartozás, csak lenyűgöző hagyomány, puszta formalitás, melyet csak megtűrünk, de nem hiszünk. Mikor a német protestáns társadalom egész lelkét beleviszi abba a vállalkozásba, hogy a nagy tömeget meghódítsa és óletét Jézus vezetésére bízza, bizonyságot tesz arról is, hogy az a veszedelem, amely ma fenyegeti a kerosztényseget a szociáldemokraták részéről, nem múló természetű baj. Nem olyan rendellenesség, amely minden egészséges szervezetben fölléphet, hogy aztán nyom nélkül elmúljon, hanem kész veszedelem, inert gyökerében támadja meg a vallást és tért hódit, mert az emberi gyarlóságokra épít. Tekintély már nincs, ellenben annál több a jogbitorló, aki sem jellemének, sem szellemének, hanem csakis szédítő vakmerőségének köszöni érvényesülését. Ezek aztán teli szájjal beszélnek az egyén szabadságáról. Pedig nem u szabadságot, hanem a szabadosságot értik ezalatt. Ha összehasonlítjuk ezt a mai kort a reneszánsz és a humanizmus idejével, akkor azt találjuk, hogy ezeket a modern szellemi áramlatokat, annak a rég- letttnt kornak ideáljaitól egy egész viliig választja el. Reneszánsz és humanizmus azért támadt, mert volt idő, mikor az emberi szellem olyan volt, mint a rabságban sínylődő sas, föl kellett szabadítani, hogy el ne sorvadjon. Azért mikor végre megint szabadon az ég felé szárnyalt a gondolat, az egész művelt világ tapsolt ihletett lélekkel, rajongva, mámorosán. A reneszánsz őr humanizmus csak megtermékenyítette és átálakitotta a klasszicizmus által a tudományt és a művészetet, de nem teremtett pogány fölfogást. Es hogy mennyire nem talált ellentétet az egyéniség érvényesülése és a vallás között, arra nézve fényes bizonyíték az, hogy mikor történeti evolúcióról beszélünk, mindig azt mondjuk, hogy a reformáció előkészítője a humanizmus és a renaissance volt. A kereszténység az önzetlenség vallása. A mai világ önző, tehát elveti u keresztyénséget. Sokan praktizálják Nietsche életfölfogását, a szociálisták pedig odamondják a világnak: »Ott a hazám, ahol jól megélek“. Azt hiszem, nem sok pesszimizmus kell ahhoz, hogy a világ úgy tűnjék föl előttünk, mint egy hatalmas, tolongó sokaság, amely közé a sátán szórja az aranyat, amelyből millió kapzsi kéz nyúlik ki és kapkod a hulló pénz után és millió mohó száj harsogja: „Pénzt, pénz“. Mint ahogy a császárság idejében zúgta a római csőcselék: .l’anein et circenses“. Az igazak kicsiny serege pedig ki sem látszik a nép lázadó, hullámzó tengeréből. Aki így látja a világot, az elmondja aztán : „Jöjjön hát Jézus, hogy a háborgó tenger lecsendesedjék, hogy a földre szegzett szemek az égre irányuljanak, hogy az arany után kapkodó kezek imára kulcsolod ja- nak, hogy a pénzéhes zajongó tömeg ismét hozsannát zengjen. Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényét 1 “ Az evangélikus Németország ezt teszi. Áldásos szociális működése kettős célt szolgál. Először is el akarja végezni azt a szeretetmunkásságot, melyet Istene tőle kíván, másodszor kihívás a névleges keresztények számára, amolyan Krisztus szellemében való szelíd kihívás. A protestáns Németország, hatalmas programmjá- nak gyönyörű alapelve az, hogy az egész ifjúságot, elvezesse az élővíz forrásához, oly módon hogy bebizonyítsa nekik azt, hogy a vallás nem tartozik kizárólag a lélekre, hanem a testi életre is kihat. És a test és a lélek között a legtökéletesebb harmóniát teremti meg. '
