Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-08-15 / 2. szám
51 2. BZ. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 2*or. Mivel a fölebbirt summának törvényes interessé esztendónkint hatezer, azaz 0000 Kfrtra megyen, a fölebbirt főinspectorság mind a négy super- intendentia megegyezésével, egy vagy több főbb iskoláinkban választanak azok közül, akik mind tudományokra, mind pedig erkölcsökre nézve legjobbak ugyan, de szegények lesznek, mindössze hatvan, de ha az előbbeni olcsóság ismét visszatérne, legfólebb száz tanulót s azok között a fölebbirt interes egyformán, két egyenlő részben osztassék el: igy az első esetben egy-egy közülök száz Kfrtot, a másodikban hatvan Kfrtot nyerne stipendium gyanánt esztendőukint. 3- or. A stipendiatusok választását kötöm az egyházi elöljárók, a tanítók és a főinspectorság lelkére; kívánom pedig, hogy két része ezen általam tett hagyománynak szegényebb sorsú nemes ifjaknak adassék, akikben egyrészről a második cikkelyben kitett tulajdonságok találtatnak; másfelől pedig olyan szegények, hogy szülőiktől és másokéból neveltetésekre megkívántató költség nem telik; egyharmad- része a stipendiatusoknak pedig választassék azok közül, akik papságra és iskolák tanítására, vagy az orvosi tudományra törekednek. 4- er. Ezen stipendiatusok neveztessenek Koih Johanna, Teleki grófné beneticiatusainak, akik minekutána ezen rendelésem szerint elválasztatnak, általam intetnek, hogy igaz és jó keresztyének, Istenöket, vallásukat, királyukat, hazájukat igazán tisztelők, felebarátjukat, sőt ellenségeiket is szívből szeretők, maguk boldogságára és mások példájára jó erkölcsűek legyenek. Általánfogva pedig ezen én fundatiómnak gondviselését, hogy tudniillik abból soha egy fillér se vesszen el és mindig az én általam kitett célra alkalmaztassák és esztendónkint a négy superintendent- nak és a fóinspectornak gyűléseken azok, akiket illet, az interesnek miképen lett kiosztásáról és magának a capitálisnak mi karban léteiéről számot adjanak; kötöm a főinspectorság és a tisztelendő superinten- denciák lelkére. Ezen százezer Rfrtból álló summát és minden más summákat és fizetéseket, melyeket ezen végső rendelésem szerint eltestáltam, értem a most folyó váltócédulában (Einlösungs-Scheinban), vagy ha ez változnék. értem azon pénzben, mely meghalálozásom idejében folyamatban lészen, tehát nem a már folyamatban lenni megszűnt, vagy ez idén egészen megszűnendő bankócédulákban, és így kedves maradékim azt és azokat halálom idején folyandó pénzben elégítsék ki, a következendő módon: Ha ezen százezer, azaz 100,000 Rfrtból álló summa pénz tett és teendő tőkepénzeimból ki nem telnék, pótolják kedves fiaim örömmel és szívesen más reájok szállandó keresményeimből s halálom után találandó pénzemből; azonban kedves fiaim könnyebbségére rendelem, hogy ha a fölebbirottakból ki nem telnék a megirt fundationális summa: megtarthatják ugyan azt, amit pótolni kell százezerig, de úgy, hogy annak törvényes interessét a fölebbirt időben oda, ahova az ecclesiai felsóség rendelni fogja, okvetetlen beszolgáltassák. Hogy pedig eddig kijelentett rendeléseim annál tökéletesebben és csendességgel mehessenek végbe: teszem e testámenfom executorává méltóságos Balogh Péter főispán és septemviralis úr ő excellentiáját, ki is gyermekeimhez vérséggel sokképpen le van köttetve s kihez idvezült édes férjem is különös és tökéletes bizodalonimal viseltetett: kérvén ő excellentiáját, hogy ezen végső rendeléseimet vigye tökéletességre, ki ha előttem költöznék a jobb életre, azon úri ember exequálja testamentomomat, aki vagy főcurátor, vagy elölülő leszen az augustana valláson levők fő- consistoriu mában. A menny beli nagy Istent áldva, kezdettem ezen testamentom Írásához, úgy végzem is; áldja az én lelkem az urat, kinek légyen dicséret, dicsőség és hálaadás mindörökkön örökké Amen. Ezen végső rendelésem költ az alábbírt úri rendek előtt Szirákon, házamnál, július havának 21-ik napján 1812-ik esztendőben. A budapesti Deák-téri evang. polgáriiskola 25 éves múltjából. Huszonöt év a történelemben elenyésző csekély idő, sőt egy-egy emberi intézményben is törpe köz, de az emberi életben mégis évek hosszú sora, hisz az egyes ember egész élete oly rövid! Erre kell gondolnom, ha megemlítem, hogy polgári leányiskolánk 25 éves múltra tekinthet vissza. Amint iskolafenntartó hatóságunk 1883-ban kimondta, hogy az addig egyesített V. és VI. elemi leányosztályt széjjelválasztja s az osztályokat ezentúl I. és II. polg. osztályokká alakítja át, felébredt bennünk a vágy, vajha leányaink nevelését és tanítását bevégezhetnók s nem kellene sokáig várnunk, amig teljes polgári leányiskolával bírhatunk. Az óhaj nem teljesült oly hamar, bár a buzgó és lelkes tanítótestület írásban terjesztette fel tervezetét, számításokkal indokolta, hogy egyházunk aránylag csekély áldozattal fenntarthatja a teljes polg. iskolát, mert olyan nyilvános iskola, amely — mint mondják — ,kifizeti magát*, önmagát tartja fenn, hazánkban nem képzelhető; az iskolának általános hivatása is van, amely áldozatot kíván. Négy évig kellett várnunk, amig végre hő óhajtásunk teljesült. Az 1887/88. iskolai évben megnyílt a III. és az 1888/89-ben a IV. polg. leányosztáíy. Abban az iskolai évben volt 64, 67, 58, 42, összesen 231 növendékünk; igazoltuk tehát, hogy polg. iskolánk hivatott eg}’ széles körökben érezhető hiány pótlására. A polg. leányiskola tanítótestületéhez tartozott Falnay Antal igazgató-tanító mellett Kardeván Vilmos, Mikolik Kálmáu, Scholtz Lajos r. tanító, a rajzot Dittmann Antal, a kézimunkát özv. Grissza Kálmánná, Simon Rózsa, a tornát Maurer Rezső, az éneket Schmid (Szónyi) Tódor és a francia nyelvet Erard Julia tanították. Legfényesebb bizonyítéka, hogy a tantestület megfelelt a hozzá fűzött reményeknek s hogy az iskola feladatának színvonalán állott, az a körülmény, hogy a növendékek száma évről-évre nagyobbodott s az 1898/99-iki tanévben elérte a maximumot, amely évben t. i. 300 r. tanulónk volt a 4 osztályban. De bármily buzgón, önfeláldozó fáradsággal működött a testület, kénytelen volt belátni, hogy sokáig azt a valóban sok lelki és testi erőt megőrlö munkát nem folytathatja, azért azzal a kérelemmel fordult az iskola- fenntartó hatósághoz, hogy a felveendő leánvok számát korlátozza s a 60-as számot mint maximális számot határozza meg. A kérelmet a nt. képviselőtestület teljesítette s így növendékeink száma apadt, ami által azt érhetjük el, hogy a gondjainkra bízott leányok kisebb száma mellett több gondot fordíthatunk ezek nevelésére. Testületünkben a lefolyt 25 év alatt következő változások történtek: 1890-ben özv. Grissza Kálmánná
