Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-03-30 / 1. szám
1. sz EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ lású beszédben. Utána Schölte Gusztáv, a kerület püspöke üdvözölte mindkettőjüket a bányakerület nevében, mely hálás szivvel vesz részt érdemekben gazdag munkásainak örömünnepén és külön Góbi Imrét az Egyetemes Egyház nevében, melynek hosszú évek óta levéltárosa, tanügyi előadója s igy is buzgó munkása a kettős szent ügynek, az egyháznak és iskolának, Mikolik Kálmán igazgató, a Deák-téri testvériskolák nevében üdvözölte meleg érzéssel az egyház nevelő- tanító munkájában példád buzgóságú kartársakat. Az üdvözlő beszédekre Góbi Imre válaszolt a tőle megszokott ékesszólással. A maga és kitüntetett kartársa nevében hálás köszönetét mondva a legmagasabb kitüntetésért, abban az Egyház elöljáróinak elismerő bizodalmát, az ő egész munkásságuknak igazi és legértékesebb jutalmát őrzik meg a nyugalmuk hátralevő éveiben. Lelkes szavakkal fordul az intézet ifjúságához, a protestáns áldozatkészség, csüggedetlen munkásság példáival kéri őket, hogy tudatos szorgalommal készüljenek az életre, mely éppen nemzeti viszonyaink között, egész embert vár minden fiában. Végül Rátz László fógimn. igazgató mondott — kartársai nevében is üdvözölve a kitüntetetteket — köszönetét az Egyház elöljáróságának. A budapesti ág. h. ev. főgimnázium Dal- és Zeneegyesülete február 22-én jótékonycélú hangver- senyt rendezett az intézet dísztermében. Az egyesület zene* és énekkara dr. Böhm Dezső és Kiss Károly vezetésével szép sikerrel működött. Nagy sikert arattak a szólószámok is. A hangverseny tiszta jövedelméből szép összeg jutott a Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Országos Egyesületnek. Jótékonyság. Kéler Napoleon úr, a fasori főgimnázium régi jótevője s modernné fejlesztésének fáradhatatlan buzgalmú munkása ez idén is 2000 koronát adományozott a főgimnázium építésalapjára. Ugyanezen célra s ugyancsak Kéler Napoleon úr utján 400 koronát küldött ismét Kéler Terézia úrhölgy, az intézetnek szintén régi nemeslelkü pártfogója. Mindketten aranybetúkkel Írták be nevüket az intézet történetébe, mely mindenkor hálás tisztelettel áldja nemes áldozatrakészségüket. Teleki-Roth Johanna emlékünnepély. Az Ev. Családi Kör f. évi január 25-én a Deák-téri díszteremben egyházunk egyik jóltevőjének emlékére ünnepélyt rendezett. Az ünnepélyt Seltenreich Kornél al- elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A rendesnél valamivel hosszabb szünet után, aminek okát azonban nem a vezetőségben, hanem a tagoknak a közbejött karácsonyi és újévi ünnepek miatti egyéb elfoglaltságában méltóztassanak keresni — ma ismét egybegyűltünk,hogy ezévi első estélyünket annak a nagylelkű magyar evang. nő emlékének szenteljük, aki ezelőtt egy évszázaddal számos más tekintélyes egyházi hagyományán kívül 100,000 forintos alapítványával nemcsak a magyar egyetemes evang. egyháznak egyik legnagyobb jóltevője lett, de alapítványának vallásos és kulturális rendeltetésével örök emléket biztosított magának egyházunk történetében, mert ezzel az alapítvánnyal az igaz magyar protestáns szellem és nevelés biztosítását, megerősítését és fejlesztését célozta oly módon, hogy az elmúlt évszázad alatt sok ezer ifjú lelkészünknek és tanárunknak megadta az anyagi lehetőséget továbbképzésükre és továbbmüvelődésükre, és ezáltal az •vang. hitnek éppen a legilletékesebb tényezők által a legintenzívebb módon, t. i. a műveltség fegyverével való ápolására és ifjú nemzedékünkben való megerősítésére. & 2 Nem az én feladatom Gróf Teleki Józsefné, szül. Róth Johanna életpályáját és alapítványának történetét Önökkel megismertetni; ezt Martony Elek vallástanár úr fogja megtenni felolvasása keretében; én ma. az Ev. Családi Kör estélyén, mint amely kör szintén a protestáns önérzet és öntudat fejlesztését és az evang. szellemnek a családokban való megerősítését túzte ki zászlajára és amely kör ina elsőnek az összes magyarhoni ev. testületek és egyletek között ünnepli meg Teleki-Kóth Johanna évszázados emlékét, csak azt az egy kérdést akarom felvetni : vájjon, ha Teleki Róth Johanna ma sírjából felkelne és számon kérné tőlünk, hogy sikerült-e a lefolyt évszázad alatt az általa áhítozott célt, t. i. végrendelete szavaival élve : *az augusztana vallás előmozdítását és a szükséges jámboroknak a jó nevelés által készítését“ elérnünk, mit felelhetnénk neki? Sajnos, azt kellene válaszolnunk, — legalább az én egyéni nézetem szerint —, hogy: nem s főleg itt a fővárosban nem. Ezen válaszomnak jogosságát nem akarom most bővebben indokolni és bebizonyítani ; erre egyrészt az idő rövid, másrészt lesz még alkalmam máskor és másutt rá kitérni, csupán csak arra akarok rámutatni, hogy gyülekezeti életünk és egyházi tevékenységünk iránt a híveknek legnagyobb része abszolúte nem érdeklődik, hanem teljesen közömbösen viseltetik ; legnagyobb kincsünk, önkormányzatunk gyakorlásában csupán csak elenyésző csekély számú buzgó hitsorsos vesz részt, a más felekezetek javára kiállított reverzálisok, elkeresztelé- sek és kitérések napirenden vannak és míg a katholikus, a református és a zsidó egyházak minden téren és minden alkalommal éreztetik és elismertetik a maguk jogát és tekintélyét, addig a mi egyházunk a törvénybiztosította vallásegyenlőség dacára a mai klorikális és ultramontán irányzatú viszonyok mellett a hamupipőke szerepét játssza. Nem vagyok az „Ecclesia militans“ elvének híve, még p mi szempontunkból sem, sőt ellenkezőleg éppen a legteljesebb vallási és felekezeti türelmes- ségnek feltétlen szószólója, de az elődeink végtelen sok nyomorúságával, szenvedésével, vérével évszázadokon át fenntartott magyar evang. egyházunk érdekében Önökhöz fordulok, igen tisztelt Hölgyeim, hogy legalább családjaikban óvják meg és ápolják az evang. hit és szellem iránti forró szoretetet. Ha már az élet és a modern iskola talán fásnltakká és közömbösökké teszik fiaikat és leányaikat egyházunk magasztos hivatása iránt, az Önök tanítása, az Önök nemes példája és hitbuzgósága kell hogy őket ismét visszavezesse az egyház szeretetének és istápolásá- nak útjára, miáltal Teleki-Róth Johanna végrendeletének ama szavai: „az augusztana vallás előmozdit- tassék és a szükséges jámborok a jó nevelés által készíttessenek“ valóban teljesülésbe is fognak menni és akkor Önök egy Zrínyi Kata, egy Petrőczi Kata Szidónia, egy Beleznay Mária, szül. Podmaniczky bárónő, egy Teleki-Róth Johannához, magyar evang. egyházunk nagy női alakjaihoz híven és méltón fogják teljesíteni nemes kötelességüket és hivatásukat egyházunkkal szemben. Ezzel a kéréssel és intelemmel és mai megtisztelő nagyszámú megjelenésüket szívből megköszönve, megnyitottnak jelentem ki mai estélyünket. E beszéd elhangzása után Brem Riza k. a. szép technikával és nagy precisitással előadta Chopin 13
