Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-03-30 / 1. szám

1. sz EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ lású beszédben. Utána Schölte Gusztáv, a kerület püspöke üdvözölte mindkettőjüket a bányakerület nevé­ben, mely hálás szivvel vesz részt érdemekben gazdag munkásainak örömünnepén és külön Góbi Imrét az Egyetemes Egyház nevében, melynek hosszú évek óta levéltárosa, tanügyi előadója s igy is buzgó mun­kása a kettős szent ügynek, az egyháznak és iskolának, Mikolik Kálmán igazgató, a Deák-téri testvériskolák nevében üdvözölte meleg érzéssel az egyház nevelő- tanító munkájában példád buzgóságú kartársakat. Az üdvözlő beszédekre Góbi Imre válaszolt a tőle megszokott ékesszólással. A maga és kitüntetett kartársa nevében hálás köszönetét mondva a legmagasabb kitüntetésért, abban az Egyház elöljáróinak elismerő bizodalmát, az ő egész munkásságuknak igazi és legértékesebb jutalmát őrzik meg a nyugalmuk hátralevő éveiben. Lelkes szavakkal fordul az intézet ifjúságához, a protestáns áldozatkészség, csüggedetlen munkásság példáival kéri őket, hogy tudatos szorgalommal készüljenek az életre, mely éppen nemzeti viszonyaink között, egész embert vár minden fiában. Végül Rátz László fógimn. igazgató mondott — kartársai nevében is üdvözölve a kitüntetetteket — köszönetét az Egyház elöljáróságának. A budapesti ág. h. ev. főgimnázium Dal- és Zeneegyesülete február 22-én jótékonycélú hangver- senyt rendezett az intézet dísztermében. Az egyesület zene* és énekkara dr. Böhm Dezső és Kiss Károly vezetésével szép sikerrel működött. Nagy sikert arattak a szólószámok is. A hangverseny tiszta jövedelméből szép összeg jutott a Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Országos Egyesületnek. Jótékonyság. Kéler Napoleon úr, a fasori főgim­názium régi jótevője s modernné fejlesztésének fárad­hatatlan buzgalmú munkása ez idén is 2000 koronát adományozott a főgimnázium építésalapjára. Ugyan­ezen célra s ugyancsak Kéler Napoleon úr utján 400 koronát küldött ismét Kéler Terézia úrhölgy, az intézetnek szintén régi nemeslelkü pártfogója. Mind­ketten aranybetúkkel Írták be nevüket az intézet tör­ténetébe, mely mindenkor hálás tisztelettel áldja nemes áldozatrakészségüket. Teleki-Roth Johanna emlékünnepély. Az Ev. Családi Kör f. évi január 25-én a Deák-téri dísz­teremben egyházunk egyik jóltevőjének emlékére ünne­pélyt rendezett. Az ünnepélyt Seltenreich Kornél al- elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A rendesnél valamivel hosszabb szünet után, aminek okát azonban nem a vezetőségben, hanem a tagoknak a közbejött karácsonyi és újévi ünnepek miatti egyéb elfoglaltságában méltóztassanak keresni — ma ismét egybegyűltünk,hogy ezévi első estélyün­ket annak a nagylelkű magyar evang. nő emlékének szenteljük, aki ezelőtt egy évszázaddal számos más tekintélyes egyházi hagyományán kívül 100,000 forin­tos alapítványával nemcsak a magyar egyetemes evang. egyháznak egyik legnagyobb jóltevője lett, de alapítványának vallásos és kulturális rendeltetésé­vel örök emléket biztosított magának egyházunk tör­ténetében, mert ezzel az alapítvánnyal az igaz ma­gyar protestáns szellem és nevelés biztosítását, meg­erősítését és fejlesztését célozta oly módon, hogy az elmúlt évszázad alatt sok ezer ifjú lelkészünknek és tanárunknak megadta az anyagi lehetőséget tovább­képzésükre és továbbmüvelődésükre, és ezáltal az •vang. hitnek éppen a legilletékesebb tényezők által a legintenzívebb módon, t. i. a műveltség fegyverével való ápolására és ifjú nemzedékünkben való meg­erősítésére. & 2 Nem az én feladatom Gróf Teleki Józsefné, szül. Róth Johanna életpályáját és alapítványának törté­netét Önökkel megismertetni; ezt Martony Elek vallás­tanár úr fogja megtenni felolvasása keretében; én ma. az Ev. Családi Kör estélyén, mint amely kör szintén a protestáns önérzet és öntudat fejlesztését és az evang. szellemnek a családokban való meg­erősítését túzte ki zászlajára és amely kör ina első­nek az összes magyarhoni ev. testületek és egyletek között ünnepli meg Teleki-Kóth Johanna évszázados emlékét, csak azt az egy kérdést akarom felvetni : vájjon, ha Teleki Róth Johanna ma sírjából felkelne és számon kérné tőlünk, hogy sikerült-e a lefolyt évszázad alatt az általa áhítozott célt, t. i. végren­delete szavaival élve : *az augusztana vallás előmoz­dítását és a szükséges jámboroknak a jó nevelés által készítését“ elérnünk, mit felelhetnénk neki? Sajnos, azt kellene válaszolnunk, — legalább az én egyéni nézetem szerint —, hogy: nem s főleg itt a fővárosban nem. Ezen válaszomnak jogosságát nem akarom most bővebben indokolni és bebizonyí­tani ; erre egyrészt az idő rövid, másrészt lesz még alkalmam máskor és másutt rá kitérni, csupán csak arra akarok rámutatni, hogy gyülekezeti életünk és egyházi tevékenységünk iránt a híveknek legnagyobb része abszolúte nem érdeklődik, hanem teljesen kö­zömbösen viseltetik ; legnagyobb kincsünk, önkor­mányzatunk gyakorlásában csupán csak elenyésző csekély számú buzgó hitsorsos vesz részt, a más felekezetek javára kiállított reverzálisok, elkeresztelé- sek és kitérések napirenden vannak és míg a katholikus, a református és a zsidó egyházak minden téren és minden alkalommal éreztetik és elismertetik a maguk jogát és tekintélyét, addig a mi egyházunk a törvénybiztosította vallásegyenlőség dacára a mai klorikális és ultramontán irányzatú viszonyok mellett a hamupipőke szerepét játssza. Nem vagyok az „Ecclesia militans“ elvének híve, még p mi szempontunkból sem, sőt ellenkezőleg éppen a legteljesebb vallási és felekezeti türelmes- ségnek feltétlen szószólója, de az elődeink végtelen sok nyomorúságával, szenvedésével, vérével évszá­zadokon át fenntartott magyar evang. egyházunk érde­kében Önökhöz fordulok, igen tisztelt Hölgyeim, hogy legalább családjaikban óvják meg és ápolják az evang. hit és szellem iránti forró szoretetet. Ha már az élet és a modern iskola talán fásnltakká és kö­zömbösökké teszik fiaikat és leányaikat egyházunk magasztos hivatása iránt, az Önök tanítása, az Önök nemes példája és hitbuzgósága kell hogy őket ismét visszavezesse az egyház szeretetének és istápolásá- nak útjára, miáltal Teleki-Róth Johanna végrendele­tének ama szavai: „az augusztana vallás előmozdit- tassék és a szükséges jámborok a jó nevelés által készíttessenek“ valóban teljesülésbe is fognak menni és akkor Önök egy Zrínyi Kata, egy Petrőczi Kata Szidónia, egy Beleznay Mária, szül. Podmaniczky bárónő, egy Teleki-Róth Johannához, magyar evang. egyházunk nagy női alakjaihoz híven és méltón fog­ják teljesíteni nemes kötelességüket és hivatásukat egyházunkkal szemben. Ezzel a kéréssel és intelemmel és mai megtisz­telő nagyszámú megjelenésüket szívből megköszönve, megnyitottnak jelentem ki mai estélyünket. E beszéd elhangzása után Brem Riza k. a. szép technikával és nagy precisitással előadta Chopin 13

Next

/
Thumbnails
Contents