Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-03-30 / 1. szám

1. sz.

EVANG. EGYHÁZI KKTESÍTŐ

3

III. Jelentés

a pesti ág. hítv. evang. magyar egyház 1912. évi életéről.

Az elmúlt esztendő egyházközségünkre nézve a csendes épülés esztendeje volt. Isten kegyelméből a társadalmi élet sokszerű forrongásának káros hatásait egyházközségünk nem szenvedte meg. Egyháztanácsunk ezért is a jól végzett munka öntudatával tekinthet vissza az elmúlt esztendőre. Híveink is nemcsak az istentiszteleteket látogatták szorgalmasan, hanem másnemű kötelezettségeiknek teljesítésében is kellő kitartást és buzgóságot tanúsítottak. Két dologban azonban mégis több buzgóságot és nagyobb kitartást óhajtanánk. Egyik az anyagi, másik a lelki építés körébe vág. Nagyon kívánatos volna, ha híveink az egyház fenntartására szolgáló évi járulékaikat önként emelnék és maguk szolgáltatnák be az egyház pénztárába, de még ennél is kívánatosabb volna, ha híveink az esketés, konfirmálás és úrvacsorázás szorgalmas gyakorlásával egyházuk iránt való hűségüknek lelket építő bizonyságát adnák.

Az egyház anyagi erőforrásainak gazdagítása érdekében különben az egyháztanács a legutóbbi nép- számlálás adatainak felhasználásával azokat is, akik eddig bármely okból kimaradtak, igyekezett az egyházat fenntartó adófizetők körébe bevonni. E végből kerületenként bizottságokat szervezett, amelyek élére lelkes, komoly, egyházszerető férfiakat kért fel. Az ezen bizottságok által javasolt évi járulékokat a hetes bizottsággal felülbiráltatta, s csak ezután adta ki az ügyet a nyilvántartó hivatalnak. Az egyháztanács fáradozása azonban, amint azt az évi költségvetés adatai is mutatják, sajnálatunkra, nem járt azzal az eredménnyel, amelyet vártunk. Ezért is az egyház azzal az atyafiságos kéréssel fordul az egyházhivekhez, hogy őseik nemes példáját követve nagyobb buzgóságot és áldozatkészséget fejtsenek ki evangéliumi anyaszentegyházunk anyagi erőinek fokozásában.

De a szellemi erőknek a komoly egyUttmunkálás öntudatából táplálkozó gazdagításában is buzgólkod- nunk kell. Ezért is őszinte testvéri szóval hívja fel az egyháztanács a híveket, hogy a szívek szeretetén alapuló s egy egész életre szoló frigyüket ne kössék meg az Isten áldásának kikérése nélkül. Mert szégyen az nemcsak egyházunkra, hanem a családokra nézve is, ha a híveink által kötött házasságok nagyobb részére még Isten áldását kérni is elfelejtik, vagy szükségtelennek tartják s nem érzik át, hogy csak az olyan viszony tól reményelhetnek békét, boldogságot, amelyet az Istenben vetett bizodalom és hit szentel meg. Hasonló módon arra kérjük a szülőket, hogy gyermekeiket a konfirmálás lelket, hitet, egyházhűséget erősítő szent munkájától el ne vonják. Mert aggasztó és elszomorító tünet az, hogy mig egyházunk népessége lassú, de folytonos szaporodást mutat, addig a konfirmandusok száma épp olyan lassú, de folytonos apadással szomorít.

A legutolsó népszámlálás adatai szerint ugyanis a székesfőváros balpartján lakó evangélikusok száma 35641. Ebből 28324 vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Ha ezekhez hozzávesszük azokat is, akiknek anyanyelve nem magyar ugyan, de mégis a ma- gyar egyházba tartoznak, úgy híveink számát legalább 30000-re tehetjük s így a mi egyházközségünk az ország legnépesebb evangélikus gyülekezete.

Az evangélikus népesség a székesfőváros kerületei között következőkép oszlik meg. A IV. kerületben

1532, azV.-ben 3152, aVI.-ban 6969,aVII.-ben 7590, a VIII.-ban 7881, a IX.-ben 4735, a X.-ben 3782 lélek lakik. Sajnos, hogy imaházak hiánya miatt e híveink nagyobb része istentiszteletben ritkán részesül.

A hívek lelki szükségleteinek kielégítése és gondozása érdekében nemcsak lelkészeink igyekeztek a szükség és a lehetőség szerint a családokat meglátogatni, hanem az istentiszteletek szaporítása által ismét egy lépést tettünk előre ama cél felé, hogy az Isten igéjének hallgatását minél többek számára tegyük hozzáférhetővé. A Deák-téren ezentúl Szentháromság vasárnapján is, moly eddig a német egyház konfirmációi ünnepére volt fenntartva, rendes istentiszteletet tartunk. A nagypénteki űrvacsorázás tömeges tolongásának megoszlatása végett pedig ezentúl nagycsütörtökön, mint az úrvacsora szereztetésének napján, valamint nagyszombaton is, d. e. II órakor úrvacsorát osztunk. Ugyancsak megtéríttetjük az Úr asztalát a kegyelemre szomjas lelkek számára az ádvent valamennyi vasárnapján is.

Az istentiszteletek szépségének emelése céljából a belmissziói bizottság javaslatlíra új énekeskönyvról is gondoskodunk, amely a városi gyülekezet viszonyait tartván szem előtt, zsebkiadásban az énekek és dallamok színét-javát hangjegyekkel is ellátva foglalja magában Az énekeskönyv változtatásának elrendelését a közgyűléstől kérjük és várjuk.

Egyházközségünk belső erőben való gazdagodásának egyik újabb bizonysága és gyümölcse az az új orgona, amelyet az egyetemes egyház üllői házában átengedett istentiszteleti helyiségben felállítottunk. Ezt az orgonát 2780 koronáért a Kieger-cég állította fel, villanyos motorral és kézihajtóval van ellátva. Ünnepi .stentisztelet keretében való felavatását szeptember 15 ikén a köri lelkész végezte. Ezzel ismét egy lépést tettünk ama cél felé, hogy a székesfőváros különböző helyein méltó otthonokat nyissunk az Isten igéje hirdetésének.

A reformáció ünnepének megölésében lelkészeink ez évben azt az újítást hozták be, hogy az ifjúságot október 31-én rendes gyülekezeti istentiszteletre hívták be, amelyen a szülők is nagy számmal megjelentek.

Az istentiszteletben némi változást okoz az egyháztanács ama határozata is, hogy a diakonissza intézmény népszerűsítése és támogatása érdekében évenként egyszer a templomban a diakonisszaügy fontosságát és áldásos voltát ismertetik meg lelkészeink a közönséggel, s egyszersmind kegyes adakozásra hívják fel a híveket.

Az elmúlt évben a személyi változásokról a következőket jelenthetjük.

Egyháztanácsunk egyik buzgó tagja, dr. Zoliiay Jenő körünkből a budai egyház körébe távozván, presbyteri tisztéről leköszönt. Távozását igazán sajnáljuk, mert benne minden jó és nemes ügy komoly, egyházias szellemű munkását veszítettük el. Helyébe a póttagok sorából dr. Elischer Vilmos lépett, aki rövid presbytersége alatt is lelkes, buzgó munkatársnak bizonyult. Egyháztanácsunk egy másik kiváló tagját, dr. Dirner Gusztávot váratlanul és nagy hirtelenséggel a halál ragadta ki körünkből. Az élete delén, munkaereje teljes ruganyosságában elköltözött társunk emlékét mindenkor fájó és áldó kegyelettel fogjuk megőrizni. Az ő helyébe a póttagok sorából Keller József lépett, akit Őszinte testvéri bizalommal fogadunk.

A lelkészi karban Yályi Gusztáv, Nagy Lajos és Sipos András segédlelkészek rendes lelkészekké tőr-