Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-11-30 / 3. szám
EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 54 Az evangélikus egyház munkájának eredménye külmísszíóí téren. Külmisszióról tulajdonképen csak ott lehet szó, hol az egyházi élet megizmosodott, hol az egyház nemcsak külső terjedelemben, hanem belső erejében is hatalmas. Maga a szám, sőt még az egyházi erőkifejtés egyik leghathatósabb eszköze, a pénz, gazdagság, mind kevés ahhoz, hogy az egyház apostoli munkásságot fejthessen ki. Az evangéliumi világosság terjesztéséhez szükséges, hogy mi magunk is ezen világosságban járjunk. Az áldozatokhoz, melyet az egyháznak az ily műhöz vagyonban s emberben hoznia kell, szükséges a krisztusi szeretet! Sajnos, magyar protestáns egyházunkban ily belső megerősödésnek még nagy híjával vagyunk. Éppen azért külső misszióról alig lehet szó, s annak kezdeményezése is korai, mert nincsenek meg a külmissziói tevékenységnek belső alapfeltételei. Amit tettünk s teszünk, az csak az első szárnypróbálgatás. Amire nekünk a legnagyobb igyekezettel törekednünk kell, az a belmisszió, egyházunk belső életének megerősítése, mert ebből árad ki minden erős tevékenység, ebben áll egyházunknak hatalma és valódi gazdagsága. A vallásos életfejlődés, a szeretettel teljes szív kimeríthetetlen kincsesbánya, a törhetetlen hit és bizodalom a hegyeket mozgatja meg helyükből. Jó azonban addig is, míg a kívánatos állapothoz eljutunk, figyelemmel kísérni azon egyházi mozgalmakat, melyeket az a mérhetetlen erő, mely a Krisztus anya- szentegyházában és annak igaz tagjaiban rejlik, az egyház fejlesztése és terjesztése érdekében messze vidékeken művel, melyeket a krisztusi világosság csak a legújabb időben árasztott el áldott sugaraival. Nem célunk, szűk is e tér arra, hogy részletes képét adjuk annak a munkamezőnek, hol az Üdvözítő ama parancsolatja folytán: menjetek el széles e világra s tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az atyának, fiúnak és szendéteknek nevében, Isten és a felebaráti önfeláldozó szeretetnek hajlékit építgetni a lelki sötétségben elhagyatott, bálványimádó népek között, a messze idegenben. Csak ezen emberfeletti és embert megdicsőitő munkának eredményét kívánjuk néhány számadatban feltüntetni. Hogy minden kezdet nehéz, az bizonyos! A külföldi evangélikus missziónak is évek hosszú sorára volt szüksége, míg oly eredményeket érhetett el, melyekkel ma dicsekszik. Ez legyen nekünk is bátorítás a kezdet kezdetén. Hogy el nem csüggedve ápoljuk ama mustármagot, a külső missziót, mely hivatva van hogy egykor nálunk is terebélyes fává növekedjék és azon népeknek, kik az Isten igéje nélkül szűkölködnek, árnyékával • és gyümölcsével enyhet, üdülést és boldogságot adjon. A külföldi evangélikus pogány misszió még alig 200 éves és ennek az időnek is egy jó része a kezdet nehézségeinek legyőzésével telt el. A munka kezdetén csak kevés erőt és időt szentelhettek a külföldi evangélikus egyházak is ezen istenes munkára. Évek sora telt el, míg a kezdeményező egyházak azokhoz a tapasztalatokhoz jutottak, melyek munkájuk eredményét biztosították s míg azon intézetek létesültek, melyek a pogányok közé menő apostolokat nevelték, képezték, a szükséges kézügyességre, nyelvekre s egyéb ismeretekre előkészítették. 3 sz. Sok tapasztalatot kellett gyűjteniök magán a pogány munkamezőn, hogy a néptérítés és népnevelés munkáját helyes mederben vezessék tovább s minél alaposabb, s minél dúsabb eredményhez*jussanak. Midőn a térítés számeredményét vizsgáljuk, ezt az időt, ezt az előkészüléshez szükséges éveket, sőt évtizedeket le kell vonnunk, hogy helyes fogalmat alkothassunk a munka elő haladásáról! Ha a föld összes lakosságát 15‘40 millió lélekre tesszük, abból csak mintegy 3'45 millió a keresztény. Igaz, hogy ez a szám jóval meghaladja még a legnagyobb pogány vallást követőinek számát is, mert Konfucse hívei csak 300 millióan vannak, de Krisztus születése után, közel a 2000 esztendőhöz, még mindig elszomorító, hogy van pogány vallás, mely versenyez a kereszténységgel, holott tartalmi értéke azzal össze sem hasonlítható, s még elszomorítóbb tudnunk azt, hogy ma még mindig 1000 millió, tehát a kereszténység lélekszámának kétszerese nélkülözi a Krisztus evangéliumának boldogító világosságát. Az evangélikus pogány missziót e tekintetben nem érheti a vád. Alig heverték ki az evangélikus egyházak a vallásüldözés borzalmait, hozzáláttak, ha kevés erővel s tapasztalattal is, a térítői munkához. Különösen azoknak volt ily tevékenységre jó alkalmuk, hol az ország pogány gyarmatokkal bíft. Majdnem 100 évet leszámíthatunk az evang. pogány missziói intézmény kezdeményezésére, gyűjtés, tapasztalatszerzés, berendezkedés és az intézmény megerősödésére. Ezen első 100 esztendőnek összes eredménye alig 70,000 lélek. Ez volt az eredmény az 1800 évben. Ezentúl a munka fokozott mértékben halad. A következő 80 év alatt a megtérített lelkek száma har- minckétszer több, mint az első 100 év alatt, vagyis elérte a 2 283,000-et. És 18*84—1907-ig már 5.166,000- ra szaporodott az evangélikus pogányok száma, vagyis 73-szor annyira nőtt a második 100 évben, mint az első 100 évben, az északamerikai négerek megtérítését nem számítva. 200 évvel ezelőtt bocsátotta ki az evangélikus missziói intézmény első követeit, első apostolait a pogányokhoz. Ma már 8000 evang. misszionárius hirdeti a pogányok között a Krisztus üdvözítő evangéliumát, kiket a megerősödött missziói társulatok küldöttek ki, s még nagyobb azon bennszülöttek száma, kik ezeknek segédkeznek az Isten országának terjesztésében. Egész szigetek s néptörzsek vannak a pogányok között, melyek bálványaikat már csak híréből ismerik, s az evangéliumi vallás és keresztény műveltség áldásának örvendenek! Ilyenek: Narvtonga, a déli tengerben, a Kólók Indiában, Karenok Barmában, a Bartakok és Niassok az indiai alföldön, a Bagandák Afrika belsejében stb. Mandzsúria, Korea népe Ázsia keleti részén tömegesen veszi fel az evangéliumi keresztény hitet. A pogány misszió utat tör magának mindenütt, a bálványisteneket, vagy a teremtett dolgokat imádó népek tömkelegébe s ott, hol azelőtt az ily törekvések zárt ajtókra találtak, feltárta Isten országának áldott mezőit, kincses bányáit. És így tovább, fokozottabb arányokban folyik ez az istenes munka évről évre. A számok azonban, mit itt az evangélikus pogánymisszió eredményének feltüntetésére adtunk, korántsem hű és teljes megítélése az elért sikereknek. Az Isten országa hasonlatos a mustármaghoz, melyet vevén az ember, elvet az ő mezejében.
