Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-03-30 / 1. szám
14 ÉVANCx. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. SZ. Fantasie impromptu és Chaminade Pierette air de ballet. Sterszky Melitta k. a. Hubay Jenő tanítványa magával ragadta a közönséget Wieniawsky: Faust ábrándjának hegedűn való előadásával. S végül Langsfeld Géza úr Kiss József: Tüzek című költeményét nagy pathossal adta elő. Szép emlékbeszédet Martony Elek mondott, melyet alábbiakban közlünk. Megemlékezés gróf Telekíné- Róth Johannáról. (Émlékbeszéd az Evangélikus Családi Kör 1913. január 25-én tartott emlékünnepélyén.) Mélyen tisztelt közönség ! Hazai evangélikus egyházunk ezidén egy százéves évforduló kegyeletes megünneplésére késziil; mely ugyan nincsen vonatkozásban semmiféle korszak- alkotó történeti eseménnyel vagy világtörténeti egyéniséggel. Csupán egy nemeslelkű nő emléke előtt kíván halálának százéves fordulója alkalmából hódolni. Ugyanis már száz éve annak, hogy egyházunk egyik legnagyobb jóltevője, gróf Telekiné Róth Johanna, behunyta szemét, halálával is, az ennek nyomában járó jótékonyságával is áldást fakasztva, egyházakról, szegényekről fejedelmileg gondoskodva. Az általános ünneplésről az evangélikus Családi Kör sem maradhat el; hiszen annak a gyülekezetnek kebelében áll fenn, mely az Istenben Boldogulnak jótékonyságát még életében hálásan tapasztalhatta. Csak nem rég ünnepeltük Deáktéri templomunk százéves fennállását, melynek kövei ugyancsak a nemes grófné áldozatkészségét dicsőítik. Mindezt felülmúlja azonban az a 100,000 rénus forintot tevő hatalmas alapítványa, melyet a hazai evangélikus tanulóifjúság javára tett s amely alapítvány — minden egyéb mellett — egymagában is örök nevet és hálát biztosított volna számára az utódok emlékezeteben. . Mégis, mélyen tisztelt közönség, a mi Teleki- Róth Johanna ünneplését általában, de kiváltképen Családi Körünkre nézve különösen széppé és vonzóvá teszi: nem pénzhagyományai csupán, melyekért háláját az utókor mintegy csak kötelességszerűen rója le s amely adományok igen gyakran a szellemi önzés-' nek kicsikart áldozatai is lehetnek ; hanem ami bennünket leginkább érdekel: ez egyházunk e nemes leányának kiváló egyénisége. Valamint azt a még oly bőkezű adományt adományozójának szíve, lelke avatja igazán a szeretet adományává, melyben egyedül telik az embernek gyönyörűsége : úgy Teleki-Róth Johanna adományait is az a szép lélek szenteli meg igazán, mely őt egész életében, cselekedeteiben, adományaiban is jellemezte. Teleki Róth Johanna az evangélikus nőnek eszményképe, ő a mi evangélikus egyházunknak Lorántffy Zsuzsanná-ja, akire áhítattal és haszonnal tekinthet hazánk minden evangélikus leánya. Róth Johanna Nógrád vármegyének a szülötte, azé a Nógrád vármegyéé, amely annyi jeles főt és fennkölt lelket ajándékozott a magyar nemzetnek. Ott, ahol a délibábos magyar róna találkozik a Kárpátok lejtőivel s ahol e találkozás a legfestőibb tájalaku- latokat váltja ki, ugyanott a magyar nemesség szine- javának évszázados hullámzása a vármegye számos nemesi kúriáiban a lelki szépségeknek lett termékeny bölcsőjévé. Ezen a klasszikus földön született Róth Johanna. Ugyané vármegye ajándékozta egy századdal később Veres Pálnét, a nőnevelés e kiváló úttörőjét is nemzetünknek. Sőt mintha a kettő között feltűnő hasonlatosság is volna : a lélek fennköltségében, a szív nemességében, csupán azzal a különbséggel, hogy míg Veres Pálné csak egyidőre tartotta magára kötelezőnek azt a régi szabályt, hogy azok a derék nők, kikről semmit sem beszélnek, addig Teleki-Róth Johannánk egész életén át mindvégig megmaradt női elvonultságában. S míg Veres Pálné utóbb a nőnevelés szélesbitése és mélyítése érdekében a nyilvánosság előtt is fárad, küzd, addig Róth Johanna — amint az éppen az ő korának megfelelt, — inkább a családi élet keretében mutatja be nekünk azt a nőt, akit Veresné egy századdal később ugyancsak mélykedélyűnek, vallásosnak és mint családjának nem- tőjét. képzelt. A csendes, zajtalan családi munkásságnak nincsenek látható emlékei és így nem csodálkozhatunk azon, hogy Unnepeltünknek sincsen eseményekben gazdag- élettörténete. A kedélymunka nem külső jelekben, látható történeti emlékekben nyilatkozik, hanem áldása élő alakban, a családi tradíció útján öröklődik nemzedékről nemzedékre. Róth Johanna élettörténetének úgyszólván egyetlen okmánya az a végrendelet, mely 1812. július 21 én kelt s amelybe ő belefoglalta fennkölt lelkének egész gondoskodását, amely végrendelet ennélfogva úgy is tekinthető, mint e nemes nőnek hitvallása. Engedje meg a mélyen tisztelt közönség, hogy a végrendeletnek azt a részét, mely Róth Johanna vallásos lelkületét legszebben tükrözi vissza, szó szerint idézzem : .,Legelsőkben is — így szól hozzánk a nemes hitvalló — áldom és halhatatlan lelkem örökké fogja áldani a véghetetlen örök valóságot azon számtalan jókért, melyeket ingyen, kegyelméből, mind a testiekben, mind pedig a lelkiekben vettem; főképen pedig, hogy származásomat igazán jó keresztyéni, jámbor és ártatlanságuk által fénylett szüléktől engedte, hogy velem a maga ismeretének s azáltal az üdvösségnek igaz útját megismertette; nagy és elfelejthetetlen érdeme, hogy jó férjjel s hasonló gyermekekkel s unokákkal, a felett még földi javakkal bőven megáldani méltóztatott. Ezen véghetetlen irgalmasságú Istennek, kiben én mindig hittem, bíztam, reménylettem, ajánlom az én bűnös, de a Jézus Krisztus érdemét magának csalhatatlan hittel tulajdonító lelkemet, elhivén, hogy az be- megyen a véget nem érendő örömbe és ott vigadni fog a lövőkkel mindörökkön örökké.“ A vallásos lelkületnek nem tudnám szebb kifejezését, mint ez a vallástétel. S ami benne különösen meghat: az a puritán alázatosság, mellyel az ájtatos nő minden javát Isten adományának tekinti, midőn hálával gondol szüleire, akik már harminc évvel azelőtt haltak el, de akiknek nem tudja elfelejteni, hogy nemes irányban nevelték; férjére, aki ugyan szintén nem volt már életben, de akinek jóságát hálálja és gyermekeire, akiket a végrendelet más helyén szülői tiszteletre, hitbuzgóságra és jótékonyságra int. „Istenben vetett bizodalommal, nyugodtan néz a halál elé, oly nyugalommal, milyet csak egy jól betöltött és nemesen átélt élet után érezhet valaki.“ Hogy pedig Róth Johanna hitvallása nem csupán ünnepi keret és vallásossága egyáltalán nem külszín, azt éppen jótékonysága bizonyítja. Mélyen tisztelt közönség! Nem tudom, ki merjem-e mondani, de én a vallás, különösen pedig a modern vallásosság szempontjából elsőrangú fontosságúnak tartom azt, hogy ki hogyan gondolkozik Istentől vett
