Evangélikus Egyházi Értesítő, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-12-31 / 4. szám

70 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 4. sz. Wolfner Tivadar úr evangélikus szegények fel­segélyezésére 300 koronát adományozott. Új bérházépítkezések: a) A Simonyi Ágoston iskolai alapítvány tulajdo­nát képező IV. kér., Hajó-utca 6. szám alatti ház tel­kén megvásárolván még hozzá a Hajó-utca 8. szám alatti ingatlant 200,000 koronáért, az Epitőbank r.-t. egy négyemeletes berházat épít. Az alapítványnak tisztán évi 20,000 koronát fizet és 50 év múlva teher­mentesen bocsátja a bérházat az alapítvány tulajdo­nába. Az Epitőbank r.-t. 1.000,000 korona építési köl­csönt vesz fel az ingatlanra. A szerződés már meg­köttetett. b) Ugyancsak a Glosius Artner Karolin-féle ala­pítvány tulajdonát képező Bálvány-utca 8. szám alatti házat az Epitőbank r.-t. 30,000 korona bérért hosszabb időre bérbe vette. A bécsi evang. egyház adókulcsa, mely progresszív alapra van fektetve: Adóosztály Évi adó K Évi iövedelem mellett K K I. 2 — . '— tói 1200-ig II. 4-— 1201*— 1500 „ III. 6'— 1501'— Y) 2000 „ IY. 8'— 2001'— V 3000 „ V. lO­3001 — 4500 „ VI. ld'— 4501.— V 6000 „ VII. 20 — 6001'— 9000 „ Vili. 30'— 9001 — ■ 12,000 „ IX. 40"— 12,00P— 16,000 , X 50­16,001 — 20.000 „ XI. 60 — 20,00P­V 25,000 „ XII. 80 — 25,001-— 30.000 „ XIII. 100 — 30,001'­V 36,000 „ XIV. 150 — 36,00L­44.000 ., XV. 200'­44,001 — 60,000 „ XVI 300' ­60,001 — 80,000 „ XVII. 400'— 80,000-— l 100,000 „ XVIII. 600 — 100,001-— 140,000 „ XIX. 800'­140,001-— V 200,000 » XX. 1000'­200,000 — és több. A túlhajtott sportüzésröl érdekesen nyilatkozik egy északnémetországi törvényszéki biró a „Zentral­blatt für Vormundschaftswesen, Jugendgerichte und Fiirsorgeerziehung“-ben. Ott ezeket mondja: Mi gond­noksági bírók mint az érverést ellenőrző orvosai műkö­dünk az állam és egyesületek által támogatott fiatal­korú bűnösök gondozásánál. Sajnos azonban, igen gyakran az érverés oly rohamos lüktetését tapasztal­juk, ami bajt jelent. Ehhez számítom a túlhajtott sportűzést. A sportban való gyönyörködés oly jelen­ségeket mutat, amelyek nem örvendetesek és vég­zetes egyoldalúságnak a következményei. Elém, mint gondnoksági biró elé, nagyon gyakran hoznak fiatal embereket, akikben a sport minden munkakedvet megölt vagy legalább megbénított és e fiatalokban a szülők minden reménye kárba veszett. Egy gyám panaszkodik az ínségben lévő gyámfiának anyjával együtt, hogy az ifjú, ki egykor munkabiró és sokat kereső fiú volt, az utóbbi időben alig dolgozik s a munkaadó rövid időn belül elküldi Ellenben az úszó­egylet elnöke és az atléta-klub pénztárnoka el vannak ragadtatva az ifjútól. Ez utóbbiak nem törődnek a gyámfiú polgári foglalkozásával s csak sportbeli dere- kasságára vannak tekintettel. Ezek azok a veszélyek, amelyekből egyelőre kivezető utat nem ismerek, de amelyek vészthozók Ha meg is engedem, hogy azelőtt a testművelést egyáltalában elhanyagoltuk, ez még nem ok arra, hogy most a másik túlzásba essünk. A test kultúrája csak a test egészségének kultúrája lehet, és pedig annak az egészségnek, amely a szellemi kultúra szolgálatában áll. A szellemi kultúra a cél, a testkúltura csak eszköz. El ne felejtsük, hogy erkölcsi- ségünk, az állat feletti boldogságunk a szellemi élet­ből fakad. Azért felemelem intő szavamat az ellen, hogy mi a különben is materialisztikusan gondolkodó ifjú nemzedéknek csak természetből fakadó érzéki impulzusokat adjunk, minden magasabb célra való vezetés nélkül. Ez nem vezeti az ifjúságot erkölcsi szabadsághoz, hanem az indián bőrharisnya barbár­sághoz. A Protestáns Országos Árvaházban december 24-én délutáni 4 órakor fényesen sikerült, benső és szeretetteljes karácsonyfa-ünnepet tartottak az intézet sváz növendéke részére a Protestáns Országos Árva­egyesület buzgó nőválasztmánya és Brocskó Lajos igaz­gató rendezésével. Az ünnepre előkelő nagy közönség gyűlt egybe. Az alkalmi beszédet Zoltán Emil ev. s. lelkész mondotta rövid, de tartalmas szónoklatával megindítóan hatván hallgatóira. A szép ünnep az árvák karénekével és az ajándékok szétosztásával végződött, mely megható jelenet sok nézőnek könnyet csalt a szemébe. A nőválasztmány buzgalmából kará­csonyi gyűjtés címen közel 6000 korona folyt be az intézet céljaira. Azonban nemcsak pénzben, hanem természetben is sok adományt juttatott az intézetnek az emberbarát! szeretet, így a többek között a Pesti Hengermalom-társaság 560 kg lisztet ajándékozott. A növendékek száma közvetetlen a karácsonyi ünnepek előtt 99-ről 100-ra növekedett egy 12 éves leánnyal, akit éppen a szeretet ünnepe küszöbén sza­kított el egyetlen támaszától: szerető édes anyjától a kegyetlen sors. Amikor atyját, ki hivatalnok volt vidéken, nemrég örökre elvesztette, régi papi család­ból származó anyja a fővárosba jött, hogy itt meg­keresse kenyerét a maga és leánya számára. Szűk hónapos szobában húzódtak meg, ahol rajtuk kívül még négyen laktak, férfiak és nők egyaránt. Anyja súlyosan megbetegedvén, a mentők kórházba szállí­tották és a kis leány egymagára maradt a nagy városban, siratva nagybeteg anyját és kínzó árva-, ságát. A jó Isten felfogta ügyét és jószívű emberek útján a protestáns árvaházban talált menedéket, ahol nem kell félnie a már-már reá leskelődő lélekkufárok aljas csábítgatásaitól. így működik a protestáns árva­ház : csendesen, de áldásosán. Az elmúlt 1912. évben az egészségi állapot nagyon kedvező volt az intézetben. Az árvaházi egészség­ügyet Szontagh Félix, egyetemi r. tanár, intézeti orvos, 22 év óta vezeti, a választmány élén Kovácsy Sándor mint elnök és zólyomi Wagner Géza dr. mint alelnök állanak. Nem jelezhetjük meghatottság nélkül, hogy özv. Haberern Jonathánné, az árvaegyesületi nőválaszt­mány elnöke, nőválasztmányi tagságának 50 ik évét töltötte be a múlt évben, ami bizony ritkaságszámba megy. Kívánjuk, hogy Isten jóvoltából még sokáig munkálkodhassék az árvaház javára, megáldottan jó egészséggel és erővel, tisztelőinek őszinte örömére. Vallástanítási felügyelőül az egyháztanács egy­hangúlag dr. Rombauer Emil főigazgatót választotta. Örömmel üdvözöljük e kiváló pedagógust egyházunk ezen fontos munkaterén. Dr. Székács Béla főorvos édes anyja néhai dr. Székács Józsefné emlékére 300 koronát adományo­zott a magyar egyház szabad rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents