Evangélikus Egyházi Értesítő, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-15 / 1. szám
2 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. SZ. L Az egyháztanács évi jelentése 1910. évről.1 Igen tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt esztendő Isten megáldó kegyelméből az alkotó munka esztendeje volt. Jól esik hinnünk, hogy ismét tettünk pár lépést előre azon az úton, amely egyházunk felvirágoztatásához vezet. Az egyháztanács legalább teljes jóakarattal, komoly készséggel és kitartó hűséggel igyekezett egyházunk ügyeit szolgálni és előbbre juttatni. Alkotások jelzik azt az utat, amelyet a múlt évben megfutottunk. Az 1910. évi április hó 25-én tartott közgyűlés határozatának megfelelően egyháztanácsunk már 1910 június hó 6-án tartott ülésében foglalkozott a kőbányai lelkészi kör szervezésének ügyével. Az esperes elnöklete alatt kimondotta, hogy ez új egyházi kör lelkészéül az egyháznak eddig is kitűnő szolgálatokat tett buzgó vallástanítási igazgatóját, Majba Vilmost hívja meg. Ez elhatározás, melyet az 1910. évi október hó 30-án tartott lelkészválasztó rendkívüli közgyűlés valósított meg, amennyiben Majba Vilmost egyhangúlag közfelkiáltással lelkészül hívta meg, egyházunk életében nagyjelentőségű esemény. Mind közelebb jutunk a zsinati törvény rendelkezéseinek teljesítéséhez, amely szerint a nagyobb népességű egyházak lelkészi körökre osztandók; mind nagyobb a lehetősége a szétszórtan lakó hívek pásztori gondozásának is. Ha a lelkészkörök szaporítása a jobb jövendő óhajtott záloga és erőgyarapodást jelent az egyházra nézve, akkor csak áldhatjuk a megsegítés jóságos Istenét, aki pesti magyar egyházunkat az alkotó munka terén előbbre jutni engedte. Abban nincs okunk kételkedni, hogy Majba Vilmosban az egyház buzgó és hűséges munkaerőt s a kőbányai új lelkészi kör tapasztalt vezetőt nyert. Örömmel kell itt megemlékeznünk a testvér református egyház amaz előzékenységéről, melyet a kőbányai lelkészi kör szervezésekor velünk szemben tanúsítani szíves volt. Kérésünkre templomát készséggel és minden ellenszolgáltatás nélkül átengedte egyházunk híveinek. A testvérszeretet e jóleső tanúbizonyságáért meleg hálánkat kell nyilvánítanunk. Hasonló szíves testvéri előzékenységet tapasztaltunk a református egyház részéről akkor is, midőn új lelkészünket 1910 decemberében hivatalába beiktattuk. Szép és emelő ünnepség keretében a kőbányai református templomban folyt az le s a jelenvoltak lelkében bizonyosan maradandó nyomokat hagyott. A vallástanári testületbe is kapott egyházunk új tagot. Fiatal, tetterős férfiú állott Martony Elek volt stószi lelkészben annak a szent ügynek szolgálatába, amely a jövendő egyháztagok irányításának fontos munkáját, a vallástanitást végezi. Hisszük s eddig úgy tapasztaltuk, hogy az új vallástanár teljesen megfelel annak az egyhangú bizalomnak, amellyel őt egyházunk e fontos állásra elhívta. Korszakos jelentőségű alkotásnak mondhatjuk a diakonissza-intézmény megindítását is. E téren örök hálára kötelezték egyházunkat a Prónay bárónők, akik a Tabitha jótékony nőegylet számára 3—5 évre évi 600 koronát ajánlottak fel, hogy azért a pozsonyi diakonissza anyaházból a gyülekezeti élet erősítésére, szegények felkeresésére s szükség esetén betegek ápolására két kiképzett nővért kaphassunk a Tabitha 1 A képviselőtestület jelentését csak a következő számban közölhetjük, hasonlóképen az újonnan megválasztandó tisztikar névsorát is. szolgálatába. A két nővért, akiknek lakásáról, a testvér német egyház szives jóakaratától is támogatva, gyülekezetünk gondoskodik, ádventben vezettük be a gyülekezetbe. Eddigi munkásságuk jellemzésére álljon itt a következő kimutatás: Az eddig elmúlt négy hónap alatt a két nővér 151 szegény családot látogatott meg és 69 éjszakán és 30 nappalon át végzett betegápolást. Itt kell megemlítenünk, hogy a diakonissza-ügy iránt az egyház . közönsége kezdettől fogva nagy érdeklődést s követésre méltó áldozatkészséget tanúsított. A diakonisszák lakásának minden kis bútordarabját érdeklődő egyháztagok adták össze. Amint az évi adományok sorozata mutatja, e célra pénzbeli ajándékokat is kaptunk. Ily módon az egyház minden külön anyagi megerőltetés nélkül jutott birtokába egy olyan egyházépítő tényezőnek, amelynek áldásos munkáját a külföldön nagyon is ismerik, méltányolják s nem győzik magasztalni. Hisszük, hogy a jó Isten segedelmével az e célra készült diakonissza-szabályzat keretei között s egyelőre a Tabitha-nőegylettel kapcsolatosan a diakonissza-ügy s majdan a városi misszionáriusok intézménye is egyházunk javára meg fog erősödni. Új vállalkozás az orgonahangversenyek rendszeresítése is.. Az egyházfelügyelő indítására az egyház elnöklő lelkésze az országos in. kir. Zeneakadémia lelkes titkárának s tanári karának szíves támogatásával kiváló erőket volt szerencsés megnyerni ez ügynek. A tél folyamán négy orgonahangversenyt rendeztünk. Az erkölcsi siker teljes, az anyagi siker pedig eléggé bíztató, amennyiben összesen 1756 koronával gyarapította a magyar egyház templomalapját. A hangversenyeken közreműködő kiváló művészeknek, névszerint Dégel Frigyes, Altdörfer Viktor, Antalffy-Zsiros Dezső és Sugár Viktor orgonaművészeknek, valamint az énekes és vonós számokat ellátóknak is ez úton is hálás köszönetét kell mondanunk. Örömünnepe is volt az elmúlt évben egyházunknak. Nagynevű és örökké áldott emlékezetű volt lelkészünk, dr. Székács József, egyik legnagyobb és legáldásosabb alkotása, a Magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes Gyámintézet fennállása félszázados fordulóját nálunk ünnepelte. Szeptember 24. és 25-én az ország minden részéből összesereglettek a Gyámintézet barátai és munkásai s beszámoltak e nagy szeretetintézmény ötvenéves munkásságának lélekemelő bizonyságairól. A szép múlt annyira fellelkesítette egyházunk közönségét, hogy soraiból a következők tettek alapítványokat, illetőleg hoztak áldozatokat a Gyámintézet javára. Külön alapítványt tett Éles Henrik 2000 kor. Zólyomi Wágner Géza dr. 10U0 kor. A jubileumi Székács-alapra adományoztak: Gregersen Nils 100 kor., Scholtz Gyula 100 kor., Női gyámintézet 400 kor., Székács Béla dr. 200 kor., Lang László 100 kor., Bolz János 20 kor., Braumer Alfrédné 20 kor., Hoepfner Guidó 6 kor., Beliczay Béla 50 kor., Biedermann Erzsébet 3 kor., Főgimn. ifjúsági egyesület 50 kor. Az ünnepi offertorium jövedelme: 476'93 kor. a Deák-téri, 49 09 kor. a fasori templomban. Serleg- gyűjtés 157 korona. Orgonahangverseny jövedelme 416 93 kor. Ugyanezen ünnepen adta át a fasori ev. nőegylet ezüst úrvacsorái edényét valamely szegény egyháznak, a fasori konfirmált leányok egyesülete ezüst keresztelő edényeit Vácnak, a Deák téri konfirmált ifjak egyesülete és a Deák-téri evang. leányegyesület 50—50 kor. adományát a surányterényi egyháznak s végül Kaczián János esperes öt díszbibliát.
