Evangélikus Egyházi Értesítő, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-07-22 / 2. szám

IV. évfolyam

Budapest, 1911 július 22.

2. szám.

GVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ

A PESTI ÁG. HITV. EVANG. MAGYAR EGYHÁZ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Az .Értesítőt* » pesti kg. hitv. evaitff. mag var egvház cselekvényes tagjai díj nélkül kapják.

Előfizetési dij . . 2 korona

Egy szánj ára . . 50 fillér

Felelő» sxerkeaátó :

IVTaJb» "Vilino»,

er. leikig

Budapest, VII., Kottenhiller-u. 12.

Hirdetések a pesti ág. hitv. evang. magyar egyház nyilvántartói hivatalában Budapest, (IV. kér., Deák-tér 4.) vétetnek fel. F.gész oldalra terjedő egyszeri hirdetés ara 50 kor., >/s oldal 25 kor. Az oldal '/« része 14 kor. Az oldal */• része 7 kor. Megjelenik minden évnegyedben, jelenleg 5000 példányban.

k'larlithivrilüt • Htidnn>a«l IV* Haálr.lÁa A

TARTALOM A Deák téri templomunk felavatásának százéves emlékünnepe. 4.r>. old — Jelentés a budapesti Deák téri ág.

hitv. evang. testvéregyházak 1910. évi működéséről 49. old. — A községi és állami iskolákba járó ev növendékek hittanvizsgájának rendje. 63. old. — Az 1911 június 11. és 12-én tartott tisztájitás eredménye. 50. old. — Tisztújítói- és közgyfllés. 57. old. — Mégócsy Dietz Sándor. 67. old. Tahitim nőegylet. .08. old. —

. Protestáns Országos Arvaegylet. 58. old. — Egyházmegyei közgyűlés. 69 old. - Tudnivalók a főgimnázium ról. 59. old. — Hirdetések. 60. old.

A Deák-téri templomunk felavatásának százéves emlékünnepe.

Evangélikus egyházunk június 2-án ünnepelte meg szép és megható díszközgyűlés keretében a Deák-téri egyházépület nagytermében a Deák-téri templom fölavatásának emlékünnepét.

Az emelvényen helyet foglallak: báró Prúnay Dezső, az egyetemes egyház felügyelője, Scholtz Gusztáv, a kerület püspöke, Kaczián János esperes, Raffay Sándor, Broschko G. Adolf, Majba Vilmos lelkészek, dr. Zsigmondy Jenő, Wagner Géza. Daur György egyházi felügyelők, dr. Liedemann Frigyes jegyző.

A székesfőváros képviseletében jelen volt Folkus- házy Lajos városi tanácsnok. A reformátusok közül jelen voltak: Kovácsy Sándor és Vámossy Károly, a pesti református egyház gondnokai, pálúci Horváth Zoltán, a protestáns árvaház ügyésze. A református lelkészek közül jelen volt: Petri Elek, Takaró Géza. Az unitáriusok részéről ott volt Józan Miklós lelkész. Azonkívül Horváth Sándor nyug. lelkész és Morhács Márton, a Rákóczi-úti egyház lelkésze.

Luther énekének elhangzása után Kaczián János esperes mondott mélyen átérzett imát, azután pedig dr. Zsigmondy Jenő, a pesti magyar-német egyház közös felügyelője a következő emlékbeszédet olvasta fel:

Összegyűltünk, hogy egy emlékezetes, az egész magyarhoni protestantizmus, első sorban pedig a budapesti ág. hitv. ev. testvéregyházak történetében nagy jelentőségű esemény századik évfordulóját, az isteni gondviselés iránt hálás szívvel megünnepeljük.

1811. évi június hó 2-án lett Deák-téri templomunk felavatva, amikor a kisded gyenge gyülekezet először kereste fel az oly nagy áldozatok árán emelt Isten házát, hogy áhítattal hallgatva az isteni igét, buzgó imádságban adjon hálát a gondviselésnek, amely megengedte, hogy valóra váljon az akkor még gyérszámú, de annál lelkesebb híveknek majdnem egynegyed század óta táplált legforróbb vágya és egyúttal kikérje Istennek áldását az egyház felvirágoztatására, hogy megerősödve, képe3 legyen ama nagy és szent feladatokat megvalósítani, amelyek nemcsak híveink lelki szükségleteinek kielégítését, hanem az erkölcsök nemesítését, a hithüség fokozását, az emberbaráti intézmények létesítését, a tudomány és ismeretek terjesztését és a hazaszeretet ápolását felölelik.

Ls ha visszatekintünk a lefolyt századra, úgy csakugyan mondhatjuk, hogy egyházunkon Isten áldása

nyugodott, mert szinte páratlan az a fellendülés, amelynek szemtanúi vagyunk. Fokról-fokra és lépésról- lépésre haladtak testvéregyházaink intézményeik létesítésében és fejlesztésében és valóban büszkén tekinthetünk a nehéz küzdelmek és erőiket gyakran meghaladó áldozatok árán elért eredményekre.

Igen messze vezetne, ha csak dióhéjba is szorítva, vázolni akarnám, mennyi akadályt és nehézséget kellett gyülekezeteinknek leküzdeniük, amíg a mai állapotok létesültek. Ezt megörökíteni a történetírásnak fogja feladatát képezni. De mégis idő és alkalomszerűnek találom, hogy röviden megemlékezzem történetéről auhak a templomnak, amelynek ma százados jubileumát Üljük tneg.

A II. József által 1781 október 20-án kiadott tiifelmi patens törte meg a jeget, amelynek béklyóiban addig a hazai protestantizmus szenvedett; ez a türelmi patens azonban még távolról sem idézett elő rózsás helyzetet a protestánsokra nézve, intézkedései sem a szabad vallás gyakorlatot, amelyet a békekötések biztosítottak, sem a vallás egyenlőségét nem foglalták magukban, de mégis védelmet nyújtottak az üldöztetések ellen. Ez a patens tette lehetővé, hogy Pesten, ahol ezelőtt a zsidók és cigányok előnyösebb helyzetben voltak a protestánsoknál, ahol a protestánsoknak ingatlanok szerzése is tiltva volt, a protestánsok letelepedhettek, ingatlanokat szerezhettek, közhivatalokba juthattak és a türelmi pátensben foglalt korlátok között egyházi gyülekezetté tömörülhettek. A türelmi patens azonban legalább száz protestáns család létezésétől tette függővé, hogy a protestánsok gyülekezetét alkothassanak, amely feltételnek elődeink 1787-ben még nem tudtak ugyan eleget tenni, de már akkor oly lelkesedéssel és áldozatkészséggel karolták fel ügyüket, hogy az 1787 július 19-én kelt udvari rendelettel engedélyt nyertek arra, hogy habár a hívok száma az előírt számnak a felét sem érte el, gyülekezetté alakulhassanak és papot választhassanak maguknak. így keletkezett 1787-ben az ág. hitv. evangélikusok gyülekezete, amelynek első nyilvános isteni tiszteletét ugyanazon év november 11-én tartották meg, amikor a megválasztott első lelkész Molnár János hivatalába beiktattatott.

Ez a kiváló férfi, aki életcéljául tűzte ki, hogy a gondjaira bízott nyájat, melynek lelkipásztora volt, hitben megerősítse és számban inegszaporitsa, hit-