Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-12-31 / 4. szám
EVANO. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 85 4. sz. nyem, hogy az a többi lelkészkörökben lévő hason- célú egyesületekhez csatlakozzék s ezen tömörülés által erősítsük a meglévőt, s öntudatra ébresszük a gyülekezetnek egységét. Az elkülönülés az erők szétforgácsolását vonná maga után, nagyot alkotni csak közös erővel lehet. c) Egy helyi bizottságot is fog kelleni alkotni. Hogy az mily hatáskörrel ruháztassék fel, ma még nem mondhatom, egyről azonban biztosíthatom a m. t. presbyteriumot, hogy soha semmit nem valósít meg, amihez az egyháztanács hozzájárulását ki nem kérné. A speciális lelkészköri kötelességeken kívül részt óhajtok venni azon általános társadalmi szociális feladatok megoldásánál is, amelyek mindinkább előtérbe lépnek s a melyek helyes megoldásától az egyház jövő békés fejlődése függ. .4 mai társadalom a szociális kérdések jegyében áll s e szociális harcokban az az egyház kerül ki mint győztes, amely e kérdések megoldásánál a legnagyobb tevékenységet fejti ki. Hü tagokra csak az a gyülekezet számíthat, amely tagjait bajban, szenvedésben, nyomorban felkeresi s módjához mérten segíti. .1 do ut des elve az egyházi téren is érvényesül s a szociálisul szervezetek ez elvet szakszervezeteikben már is keresztül viszik. Az ifjú, ki fiatal korában élvezte a Tanoncntthon áldásait, később mint vagyonos iparos örömmel fog áldozni egyházi célra. S az a deák. ki az egyház által fenntartott internátusbán nevelődött, hálás szívvel gondol jótevőire. Láncoljuk tagjainkat a szeretet- intézmények áldásai által gyülekezetünkhöz. Tisztelt lelkésztársaimat arra kérem, hogy ezen törekvéseimet szeretettel fogadni méltóztassanak. Kérem vallástanár kollégáimat, hogy az ifjúság vallásos érzületeinek intenzív ápolására irányult munkámat elősegíteni szíveskedjenek. Felekezeti iskoláink igen tisztelt igazgatóit, tanárait és tanítóit, hogy együttes erővel emeljük egyházunk dicsőségét. Mindnyájan pedig kövessük azt a zászlót, amelyen Jézus evangéliuma írva van s amelyet 0 Nagysága a felügyelő úr oly lelkesen lobogtat. Lelkészbeiktatás Kőbányán. Olvasóink előtt ismeretes pesti evangélikus magyar egyházunk vezetőinek az a törekvése, hogy áldozatok árán is fejlessze, terjessze és erősítse egyházunkat. E cél érdekében létesített az egyház öt évvel ezelőtt új lelkészi kört a Városligeti fasorban, emelvén egyúttal díszes templomot az Úr dicsőségére, és e cél érdekében teljesítette a Kőbányán lakó egyházhivek régi kívánságát a most elmúlt 1910-ik évben, amikor a főváros X. kerületének részére létesítette a harmadik lelkészi kört. A főváros mindinkább terjedő, különösen a külső részeken növekvő benépesedése következtében, de egyházunk érdekeinek megvédése szempontjából is nagyon fontos missziói pont a kőbányai lelkészi kör, sőt természetesen ezután kell csak igazán azzá válnia. Amilyen díszes és előkelő állás a pesti lelkészi állás azok szemében, akik messziről nézik, éppen olyan nehéz és fárasztó azok előtt, akik közelről látják. Különösen áll ez az új lelkészi állásra nézve, ahol még most kell az egyházi életet megindítani, szilárd alapra fektetni és felvirágoztatni, templomot építeni, intézményeket szervezni, tehát, mint Ezékielnek, össze kell gyűjteni az elszórt csontokat és életet lehelni beléjük. Nehéz, fárasztó, de szép munka lesz ez annak, aki elvégezi, és kiváló szervező erőnek, totterősnek és buzgónak kell annak lennie, akit e munkával az egyház nyugodtan megbízhasson. Olvasóink tudják, hogy e feladat megoldására az egyház egyhangúlag Majba Vilmos, vallástanitási igazgató és eddigi belmissziói lelkészt hívta meg, aki húsz esztendő óta a gyülekezet szolgálatában áll. A beiktatás december ll-én volt a kőbányai református templomban, melyet református testvéreink szives készséggel engedtek át nemcsak a beiktatási istentisztelet megtartására, hanem a rendes istentiszteletekre is mindaddig, míg templomuk lesz. E valóban testvéri szeretetböl fakadó támogatás igazán örömet és hálát okoz nekünk s dicséretére válik a pesti református egyháznak. Délelőtt 11 órakor kezdődött a beiktatási isten- tisztelet, de már jóval előbb megtöltötte a templomot teljesen a főváros belsejéből nagyszámmal érkező és a X. kerületből összesereglett közönség. A főváros képviseletében Folkusházy Lajos tanácsnok üdvözölte az új lelkészt, dr. Melly Róla árvaszéki elnök. dr. Szalay /.tiszid II. kér. elöljáró és dr. Raisz Rezső X. kér. elöljáróval s a X. kér. államrendőrségi rendörkapi- tánynyul egyetemben. A református egyház képviseletében megjelent Vájná Károly, kir. tanácsos és egyházi gondnok vezetése alatt a kőbányai református egyház tanácsa, a pesti ev. német egyház nevében Rroschko G. Adolf lelkész, az izraelita hitközség nevében dr. Fischer Lipót hitközségi elnök, végül a kőbányai előkelőbb ipar- vóllalatok igazgatói, mint Moiret Lajos, a részvény- serfőzde igazgatója és Dietrich X. a magyar fém- és lámpaárúgyár igazgatója, stb., a pesti evang. magyar egyház nevében megjelent dr. Wigner Géza egyházi felügyelő és Raffay Sándor lelkész, egyházi elnök vezetése alatt az egyháztanács számos képviselője, ott láttuk dr. Morarcsik Emil és dr. Xémeth Ödön egyetemi tanárokat, dr. Iiákay Árpád udv. tanácsos, dr. Folner Ödön min. tanácsos, 1fittig Lajos, dr. Kayser Szilárd, Soltenreich Kornél, Franciái dózsef, Schambach Károly egy ház tanácsosok, dr. Szentirányi Géza, az ev. főgimnázium képviseletében Rácz László igazgatót, a vallástanári testület nevében Hereczky Sándor. Kemény Lajos, Musznyik Gyula, Mart on g • Klek és Steuer Lajost és számos egyháztagot. Különösen nagy számmal jelentek meg az „Frang. Családi Kör“ hölgy tagjai, kik ezáltal is tanúsítani akarták az „Evang. Családi Kör“ alapítója és elnöke iránti tiszteletüket. — Seholtz Gusztáv bányakerületi püspök gyengélkedése miatt nem lehetett jelen. Az ünnepélyes istentisztelet gyülekezeti énekkel kezdődött, melyet Bruckner Frigyes karnagy vezetése alatt az „ Egyházi Énekkar“ gyönyörű karéneke követett. Ezután Kaczián dános budapesti esperes lépett az Úr asztalához és iktatta hivatalába az új lelkészt. Mély gondolatokban gazdag, meggyőzően előadott, igen tartalmas beszédében, mely a templom egész közönségére nagy hatást tett, figyelmeztette az új lelkészt azokra a nehézségekre, melyekkel a lelkészi pályán minduntalan találkozni fog, de különösen azokra, meiyek itt, a fővárosi életben akadályai az eredményes munkának. Buzdító szavai után, Isten segítségül hívásával, kézfogással beiktatta hivatalába s átadta a templomi edényeket. Ezután Majba Vilmos, a beiktatott lelkész mondotta el beköszöntő beszédét, mely végig lekötötte a közönség figyelmét. Beszédében kiemelte azokat a célokat, melyeket új működési helyén meg-
