Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-10-25 / 3. szám
66 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3. SZ. Bodelschwingh Frigyes. Korunk egyik apostola. Ez év folytán a németországi belmissziónak egy kimagasló alakját ragadta el a halál. Nem jól mondám! A keresztyén társadalomnak ezen oszlopai erősebbek a halálnál is, magasan repülnek, mint a saskeselyűk, képük, emlékük kitörölhetlenül él a hálá- datos emberiség szívében s mint az igazi földi boldogság és a boldog örökkévalóság útmutatói világítanak a magasba törő lelkeknek az élet szövevényei közt. Nem a mienk volt Bodelschwingh Frigyes, mégis tisztelettel s elismeréssel kisértük pályafutását, melynek áldásaival honfitársait boldogítá s midőn hírül vevénk, hogy ez év április 2-án nemes lelkét kilehelve övéit itt hagyá, mi is a gyászolók közé állottunk, mi is az emberiség javán aggódva kérdeztük: ki lép ürült nyomodba, mi is a tiszteletnek és szeretetnek koszorúját helyeztük a földi porhüvely felé. Nagyobb, maradandóbb alkotásokat a német bel- misszió terén alig találunk, mint amilyenekkel Bodelschwingh gazdagítá egyházát s nemzetét. Szinte érthetetlen, hogy egy igénytelen szegény prot. lelkész ennyire képes. Képes a szeretetnek müveivel bámulatba ejteni a művelt világot, örökös hálára kötelezni az emberiséget, kivívni a földi örökélet dicsőségét. Szinte bámulatos, hogy mi mindent alkotott: Biele- feldtben telepein 1500 epileptikus beteget ápolnak, a Berlin melletti Bernauban majd ugyanannyi iszákos, börtönben lesorvadt, az emberi társadalomtól kitaszított lény várja új erőre kelését és föltámadását. De alig nyílt meg Bernauban a Remények völgye, máris új telepet alapított mellette az öreg koldusok számára, akik már a munkára képtelenek, de szánalmat, könyö- rületet érdemelnek. Ez azonban még nem minden. Szerte a német birodalom területén Bodelschwingh alkotásai gondoskodnak a vándorlegények éjjeli szállásáról, védik az ifjú munkásokat a nagyvárosok bűnre csábító éjjeli életétől és az úgynevezett jóbarátoktól, a kik a munkakeresőket bor meg kártya mellett oly ügyesen tudják megfosztani a véres verejtékkel keresett filléreiktől. Nem üres szavak ezek, nem szemfényvesztés Bodelschwingh munkája. A kulcsot hozzá megadja Bodelschwingh élete s egyénisége. Ő valóban megértette és megvalósította az írás szavait: az Isten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten abban. Az ő munkáját csak az végezheté, kiben Isten lakozott, ki élete irányító elvévé azt a szere- tetet tette, mely nagyobb a hitnél, nagyobb a reménységnél, mely mindörökké megmarad. Kívánatos, hogy megismerjük az evang. anyaszent- egyház e nagy alakjának, az isteni kegyeleiű e kiváló edényének életét, egyéniségét s áldott munkáját. A szülői ház. Az ember életében semmi sem hagy maradandóbb nyomot azon hatásoknál, melyek a zsenge gyermeki szívet és lelket a szülői háznál érik. A szülőknek példája, azoknak szokása, tette, beszéde, lelkülete, erkölcse, egész valósága, alapja a gyermek fejlődésének. Azért végtelenül fontos, hogy gyermekeink semmit ne halljanak és ne lássanak olyat, mi lelkűket, szivüket és erkölcsüket megmételyezi. Azok az események, történetek, melyek a gyermeket a családon kívül érik, vagy a családban a gyermek kicsiny korában esnek, mind-mind irányítói a gyermek nevelésének s emelkedésének, vagy sülyedésének elhatározó okai. Bodelschwingh Dortmund mellett Westfaliában született 1831 márc. 6-án. E birodalmi várostól mintegy két mértföldre kelet felé volt a Bodelschwingheknek egy jószáguk, Velmede. Itt látott napvilágot Bodelschwingh Frigyes. Nemesi családból származott, melynek ősi fészke a Dortmundtól éjszaknyugatra fekvő várkastély volt. A kastély áll ma is, vastag fala s erős bástyái diadalmasan szálltak szembe a felettük elviharzott századok romboló erejével. Az ősi kastélyt a család más ága bírta Frigyes születésekor. Ez is, a Velmede birtok is kedves helyen feküdt. A velme- dei lakásnak kiváló dísze s büszkesége a Mühlenbruch nevű tölgyes erdő volt, melynek évszázados fái sok nemzedéket láttak sírba szállani. Bodelschwingh szülei a fejedelmek szolgálatában állottak. Atyja, Ernő porosz hivatalnok volt s mint ilyent a sors ide-oda hányta-vetette. Csak szabad idejét töltheté a család birtokán Velmedében. 1822-ben a teklenburgi résznek tartományi tanácsosa lett. Bárhová szólította fejedelme, mindig kész engedelmességgel hajolt meg a legfelsőbb földi akarat előtt. Munkáját mindig szívvel, lélekkel s mély kötelességérzettel végezte. Ez a szellem lett honos családjában is, hol mindenben hű segítsége volt felesége, Diest Sarolta. Igazi keresztyéni lélek, napfénye, éltető melegsége a háznak, a tiszta erkölcs és háziasság mintaképe. Egy test és egy lélek volt férjével. Egy cél, egy akarat uralkodott házukban is. A gyermekek többnyire édesanyjukkal voltak, mert az atyát hivatala elszólttá a családtól. 0 rá maradt csaknem egészen a gyermekek családi nevelése. Jobb kezekre nem is maradhatott volna. Nem azok közé az asszonyok közé tartozott, kik a fiatal évek hiábavalóságaitól elkapatva, a családban nem képesek az élet komolyságát megérteni s az^ édes anya magasztos feladatát lelki készséggel teljesíteni, szórakozást, mulatságot óhajtanak s keresnek akkor is, midőn az anyai kötelességek visszavonulást, önmegtagadást parancsolnak s a bizonytalanra, vagy megbízhatlan, romlott cselédekre hagyva gyermekeiket, gondtalanul vigadnak s töltőznek zsurokban és egyéb mulatságokban, a családi életet, gyermekeket pedig ' tehernek, nyűgnek tekintik. Bodelschwinghné édes anya volt a szó szoros s nemes értelmében. Gyermekei közt volt igazán otthon. Lelkét az életnek küzdelmei korán megérlelték. Az élet viszontagsága tanító mestere s vezetője volt a Jézushoz. Mély vallásosság hatotta át és szentelte meg egész életét. A bizodalom ama legjobb égi atyának gondviselésében, szeretetében s megbocsátó kegyelmében voltak vallásos életének kiváló vonásai. Gyermekeit a jó Isten ajándékainak tekinté, kiknek lelki és testi épségéért ő felelősséggel tartozik. Azokat isteni félelemben és feddhetetlen életben felnevelni nena- csak legfőbb, de legnemesebb kötelességének tekinté. Gyermekei voltak legdrágább kincsei ezen a világon, kikért minden áldozatra kész vala. Frigyes ötödik fia volt. Hozzá testben, lélekben hasonló. 1831 ápr. 3-án keresztelték meg a gyermeket a lengerichi templomban s a Frigyes névhez még Károly s Keresztély nevet is kapott a keresztségben. A gyermekévek. Frigyes nem a kies markvidéki családi házban, a velmedei tölgyes árnyékában tölté kora gyermekéveit. Atyját születése után csakhamar áthelyezték előbb Kölnbe, majd Trierbe kormányelnöknek. Itt a Mosel folyó virágos partján, az ősi érseki székhelyen, a császári palotával, Porta Nigrával ékes s számos régi emlékekkel s ezeréves történettel dicsekvő városban élte kora gyermeksége első éveit. Itt volt tanúja az első szomorú családi eseménynek, kicsiny fiiestvere
