Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-06-10 / 2. szám

A kőbányai teiiipluinépítkezésre befolyt június 1-ig 6291 K 34 fillér. Ebben az összegben benfog- laltatik az 1910 február 20-án tartott orgonahang­verseny tiszta jövedelme 1263 K 72 till. A Deák-téri hittani központban liarinoniumrn gyűjtött Steuer Lajos 17 K 80 fillért. Keit Pál 23 *K 27 fillért. A jubileumi alapra gyűjtött Steuer Lajos 46 k 44 fillért. Kemény Lajos 72 K 89 fillért. A Protestáns Országos Árvaegylet közgyűlése. A Protestáns Országos Árvaegylet május 7-én tar­totta meg évi közgyűlését Kovácsy Sándor nagyérdemű elnökének elnökülésével a szegényház-téri protestáns árvaházban nagyszámú és előkelő közönség jelen­létében. A közgyűlés Kaczián János ev. esperes imá­jával kezdődött, aztán az egyesület derék titkára, pálőczi Horváth Zoltán dr. ügyvéd terjesztette elő az évi jelentést, amelyből kiemeljük, hogy az egyesület 137) árvának ellátásán*! és neveléséről gondoskodott: ezek közül 103-at nevelt budapesti árva házában, lö-öt a rozsnyói ev. árvaházban, 17-et pedig vidéki csalá­doknál. 53 künnlakó árvát 5360 koronával segített. Az árvaházban a 35 év óta ott működő Krocsko La­jos igazgatón kívül két tanító, egy tanítónő és egy nevelőnö van alkalmazva, ú. m. Schwartz Adum. Kiss János, Krocskó Lajosné (20 év óta). Dömök Izabella. A háztartást Máchik Gyuláné vezeti 20 év óta. Az egyesület vagyona 1,163.795 K 17 fillér. Bevétele 84 t>88 K és kiadása 76.0")6 K volt. A jelentést a közgyűlés örömmel és megnyugvás­sal fogadta, mert az egylet fényes eredménnyel fe­jezte be múlt évi munkálkodását és árvaházában oly intézményt bir, amelyre büszke lehet minden magyar protestáns. A jelentés után lelket emelő momentum követke­zett. amely méltó arra, hogy azon minden nemesen gondolkodó protestáns elmélkedjék. Felolvasták a néhai dr. Wagner János 389.825 koronát tevő nagy alapítványára vonatkozó alapító oklevelet, amelynek szerzője, dr. Wágner Géza. egyleti alelnök, a buda­pesti evang. egyház felügyelője, ki mint végrendeleti végrehajtó telt eleget tisztének. A végrendelkező is az evang. egyház hive volt. Az alapitó oklevélnek van egy kimagasló pontja, mely tanúbizonyságot tesz dr. Wágner Géza fenkölt gondolkodásáról az evan­gélikusok és reformátusok példaszerű testvéries együtt­működéséről. ami jellemzi az árvaegyestiletet 50 éves fennállása óta. Az alapító oklevél történeti neveze­tességű pontja akként rendelkezik, hogy az árva­egyesület tulajdonjogot csak addig formálhat arra a nagy alapítványra, míg a két protestáns testvéregyház híveiből alakult árvaegyesliletben az evangélikusok és reformátusok egymástól el nem válnak, ha együtt­működésük netán megszűnnék, az alapítvány a székes­fővárosé lesz. \ agyis más szavakkal élve, az evan­gélikusok testvériesen megosztották vagy< nukat a reformátusokkal, hogy örökre biztosítsák az árva­egyesületben a reformátusokkal való együttműködé­süket. Ez a maga nemében talán páratlanul álló tény méltó arra, hogy a protestáns erők egyesülésének és együttműködésének mintaképéül szolgáljon. A köz­gyűlés emelkedett hangulatban elfogadta az alapitó oklevelet és lelkesen megéljenezte dr. Wágner Gézát, kinek dr. Kallagi Aladár indítványára köszönetét sza­vazott. Az egyesülethez eddig száznál több kérvény ér­kezett felvételért és pénzsegítségért. Ezeket a kérvé­nyeket június hó vége felé intézi el a választmány. A torzsai új evang. árvaházba az egylet 10 árvát kühl ez év őszén, fizetvén értük fejenkint 200 ko­ronát. Az évzáró vizsgálatok az árvaházban június 17-én és 18-án tartatnak meg. Az intézetből kibocsá­tandó növendékek búosúUnnepélye június 18-án d. u. 6 órakor lesz. Vendégeket szívesen lát a választmány. T abítha-nöegylet. Jubileum. A Tabitha-nőegylet f. évi május 11-én tartott évi közgyűlése egyúttal kedves ünnepléssé emelkedett. A közgyűlés színhelye, a Deák-téri isko­lák díszterme, ezúttal elvesztette ünnepies komoly­ságát. Nők tartottak benne ülést és egy hűséges munkatársukat ünnepelték, csak természetes hát, hogy a zöld posztós nagy asztal megtelt viruló rózsákkal és más illatos virágok sokaságával. Az arcok se vol­tak komolyan előkelőek, hanem boldog mosolygás ült ki rájuk, mert alkalmuk volt a sziveknek az örömre és örömszerzésre. Jurenák Janka egyesületi titkár ez évben már 25 esztendeje végzi a titkári teendőket. Ezt a hosszú, mindvégig lelkes szolgálatot akarta a Tabitha meg­hálálni az ünnepléssel. Az egylet nemes elnöke, u jóságos Haberern Jo- nathánné ó nagysága, a közgyűlési tagokat szívesen üdvözölvén, röviden jelzi a jubiláns közgyűlés tár­gyát és felhívja Kafl’ay Sándor Deák-téri lelkészt, hogy a közgyűlés nevében adjon kifejezést mindnyá­junk örömének. Katfay Sándor erre a következő üdvözlő beszédet tartotta: Tisztelt Közgyűlés! Azt mondja az Tr: Méltó a munkás a maga ju­talmára! A megérdemelt, a méltó jutalmat meg kell adnunk e mai közgyűlésen Tabithánk egyik legbuz­góbb munkásának, mert különben az Tr parancsolata és a tulajdon lélkiink ösztönzése és a nemes jótevés szelleme ellen vétenénk. Tabithánk azt az evangéliomi utasítást követi: Egymásnak terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztusnak törvényét! Tabithánk e nemes, e jézusi munkájának végzésében mostani titkárunk, Jurenák Janka úrhölgy immár negyedszázada végzi az egye­sület legnehezebb teendőit S hogy milyen odaadás­sal, milyen lelkesen végzi azt, mutatja nemcsak a közbizalom, mely öt a titkárságban huszonöt éven át megtartotta, hanem mutatja a Tabitha folytonos erő­södése, munkakörének szakadatlan tágulása is. Tisztelt Közgyűlés! Minden ember lelkében van valami isteni. De annak az embernek a lelke áll leg­közelebb a jó Istenhez, aki a szeretet munkájában forgolódik. Az a lélek áll legközelebb a szeretet örök kútfejéhez, amely lélek életcélját, legtisztább örömét, igazi boldogságát a jótevésben, az embertársak ter­heinek hordozásában találja és igy törekszik betöl­teni a Krisztus törvényét. Az ilyen lélek önmagából meríti ugyan a jócselekedet jutalmát és nem vár ne­mes munkájáért még csak elismerést sem. Nem is neki van szüksége az ünnepeltetésre, hanem nekünk, akik testvéri örömmel nézzük a buzgó szivek fárado­zását, nem őt akarjuk buzdítani az elismeréssel, ha­nem önmagunkat, hogy a nemes példát kövessük.

Next

/
Thumbnails
Contents