Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-06-10 / 2. szám

8Z.

EVANU. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ

55

Kézsmárkra jogtanárnak, majd nemsokára állandó igazgatónak is megválasztották Itt is úttörő volt, magyarul tanított, magyar tankönyvet adott ki. Eleté- nek boldog korszaka volt ez a hat esztendő. Mellette működött, mint tanártársa, 10 évvel fiatalabb öccse, János. Boldogította szive választottja, hozzá méltó élettársa, Röck Karolina is. Ot megértő s méltányló tanítványsereg sietett még a távol Dunántúlról is, hogy hallgathassa azt a férfiút, akit a hízelegni nem tudó Petőfi Sándor is úgy jellemzett, mint .a tanítványaitól általánosan szeretett professzort“. De az iskolán kívül álló világ is elismerte érdemeit, az 1848- iki országgyűlésre legszűkebb hazája, a szepesszombati kerület „küzdelem nélkül“ választotta meg képviselőjéül. így a nagy eseményeknek közelebbről szemlélője, sőt tevékeny tényezője lett. Előtérbe nem lépett ugyan, de mint mindenütt, ahová állították, híven megtette kötelességét: átment az országgyűléssel Debrecenbe is és a képviselóház szorgalmas jegyzője volt. Itt szivvel-lélekkel a béke-párthoz tartozott, mint követője Széchenyi elvének, hogy az igazi magyar ember féltékeny nemzete szabadságára, de egyúttal híve uralkodóházának is. Eszméit bátran kifejtette Jókai Esti Lapok-jában. Az április 14-iki függetlenségi nyilatkozatba, bár az általáuos lelkesedés ót is elragadta egy percre, belenyugodni nem tudott, mert ennek kimondásakor — szerinte — „a kitekintő józan politika fátyolba rejté arcát és sírva sírt*. De azért remény nélkül egészen az aradi felbomlásig megmaradt a helyén, hová a kötelesség állította

A nagy összeomlás után ót is üldözték, zaklatták, de el nem csüggedve azokhoz csatlakozott, akik ösz- szeálltak, hogy a romokból új Magyarországot építsenek. Többed magával megindította 1850-ben az Új Magyar Múzeum című folyóiratot, melynek első cikkét az „Igaz Aranybullát" is ő írta. Ez az igaz aranybulla, melyre a pecsétet maga Isten ütötte, s melyet semmi önkény tőlünk el nem vehet, szerinte a nemzeti munka.

Elmondhatjuk, hogy ebből a nemzeti munkából senki se vette ki jobban a maga részét, mint ő. A munka és a tanulás volt a vigasztalója a haza pusztulása felett való keservében is.

Lelkesen foglalkozott klasszikái, görög-latin tanulmányokkal, 1851-től mint a Tudományos Akadémia könyvtárnoka. E tisztének legköznapibb teendőiben is mintaszerű szorgalmat tanúsított. Egy Toldi Ferencitől kölcsön kapott finn nyelvtanból finnül tanult meg, ami figyelmét a finn ugor összehasonlító nyelvészetre fordította, arra a tudományra, melynek hazánkban úttörője, az európai tudományos világban egyik legelismertebb növelője lett. Erről a tudományról azt hirdette, hogy ebben nekünk, magyaroknak kell előljárnunk. nehogy nemzeti tudományunk csődbe jusson a művelt világ előtt.

A szepesi német ember szívósságával s a magyar ember hevével lépett tehát mint Regulyi Antal munkatársa, utóbb nyelvészeti hagyatékának rendezője, majd a nagy Budenz fegyverlársa annak a nyelvésztábornak élére, mely a Vámbéryék török-tatár elmélete ellenében a magyar nemzet finn ugor rokonságát bebizonyította igen nagyerejű tudományos érvekkel.

Majd a finn-ugor népek nyelvének tanulmányozása átvezette logikusan gondolkozó alapos lelkét a népek egész életének vizsgálatára. így lett a nyelvészből etnográfus. Etnográfiai ismeretei nagyban bővültek 186ÍMki Balti-tenger melléki utazása alkalmával. Ennek az útjának igen érdekes leírását kétkötetes nagy munkában adta ki, mely azután németül is megjelent

O

s neki nagy hírnevet szerzett. Itt jegyezhetjük meg, hogy alig van tudósunk, kinek munkássága inkább az egész világnak szólt volna, mint az övé, ezért választó meg tagjául kilenc európai és amerikai tudós társaság.

Etnográfiai tanulmányainak legértékesebb eredménye alapvető nagy műve: „Magyarország etnográfiája". Ezt különösen három kérdésnek felvetése és megoldása teszi nagy fontosságúvá. Egyik a hun- magyar mondakör történeti kútfői hitelességének megdöntése, a másik annak az alapos kimutatása, hogy a székelyek nem hun utódok, hanem Szent László korában a keleti szélre telepített határőrök ivadékai. E két dolog nagy vihart támasztott és sok érzékeny szivet sértett, mert kedves nemzeti ábránd kép szét- foszlását jelentette.

Még nagyobb vihart keltett az oláh tudós és nem tudós világban az a nézete, melyet végtelenül mélyreható bizonyítással tudományos igazsággá tett, hogy az oláhok nem a Trajanus római gyarmatosainak állandóan Erdélyben maradt utódai, hanem a Balkánfélszigeten keletkezett albán-szláv-román keverék pásztornép, mely az Árpád-kor vége felé szivárgott be Erdélybe. így tépte szét e keleti szomszéd nép tudománytalan ábrándját, mellyel Erdélyre való igényeit akarta az ősi jogra alapítani. A néprajz tudománya állandó művelésére alkotta meg a néprajzi társaságot, melynek egyideig elnöke is volt. Ezenkívül is óriási tevékenységet fejtett ki. mint az akadémiának osztályelnüke, a főrendiház örökösen kinevezett tagja, minden közérdekű intézmény hathatós előmozdítója és mint szorgalmas író. Hisz 284 nagyobb művének csak címjegyzéke is jó hosszú olvasmány.

De erre a nagy emberre, — ha szabad oly magasra emelkednünk hasonlatunkkal, — elmondhatjuk a bibliai szót: „Nagy volt ó nemcsak a nagy dolgokban, hanem a kicsinyekben is." Az a nagy férfiú, akinek működése egy országra, sör a világra szólt, nem keveselte azt a munkát sem, melyre a mi gyülekezetünk szólította fel. Mint a Deák-téri egyház ügyeinek egyik intézője, majd több mint 25 éven át iskolai felügyelője, a nagy Székácsnak és Fabinyi Józsefnek egyik legderekabb munkatársa, itt is megmutatta, hogy ó a kár mely munkatéren is egész ember. A mi főgimnáziumunknak nemcsak névleg, hanem valóságosan is felügyelője volt. Megjelent az előadásokon; a tanárokat módszeres konferenciákra hívta össze s itt nagy pedagógiai tapasztalatainak, óriási egyetemes tudásának kincstárát megnyitotta előttük. A tanárok előtt nemcsak tudásának kincstárát, hanem baráti szivének világát is megnyitotta, őket vendégeiként magánál fogadta s ezzel megmutatta, hogy aki az ifjúság nevelésével a nemzet jövőjét munkálja, az a nemzet legelső fiainak hálás szeretetét is kiérdemli. Iskolánkat emelni igyekezett; nagy része volt a csonka gimnáziumnak teljes főgimnáziummá fejlesztésében. Érdemeit egyházunk méltán örökítő meg emléktáblával, mely most az új gimnázium folyosójának falában van elhelyezve.

Nemzetünk nagy tanítója az iskolaügyért anyagi áldozatokat is hozott kézsmárki tanárságától élete végéig. A protestáns iskolák ügyéről végrendeletében is megemlékezett.

Hunfalvy Pál szép életét a legszebb vég, a szép halál koronázta meg. 81 éves életének utolsó napján is dolgozott, nagy munkáján, az oláhok történetén. Este áldott jó élettársa felolvasta neki Eötvös József egyik novelláját. Munkában és esztétikai magasztos örömben eltöltött nap után csendesen elaludt s utolsó