Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-12-31 / 4. szám

EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ

4. sz.

szűnni nem akaró tetszését nyerte. Nagy Lajos segédlelkész erőteljes szavalata után a nagy sikerű estélyt Baranyai János Chopin egyik hangzatos darabjának elzongorázásával fejezte be.

2. Ugyancsak a reformáció emlékére október 30-án este az Üllői-úti imateremben vallásos estélyt rendezett az „Evangélikus Családi Kör“. Az „Erős vár a mi Istenünk . . .“ eléneklése után Kacúán János esperes tartotta az ünnepi beszédet, amelyben a reformáció jelentőségének kifejtése után egy új reformáció szükségét és bekövetkezésének közelségét hirdette. A hatalmas gondolatéi beszédet Babits Vilma kiváló zeneakadémiai növendék Istent dicsőítő művészi éneke követte Donáth A. harmonium kíséretével. Azután a Kalina-testvérek quintett-je emelte az estély hatását. Nagy Lajos segédlelkész egy vallásos ódát szavalt és az estélyt az evangélikus polgári leányiskolái növendékek ügyesen betanított karának éneke zárta be.

3. A kéthetenként tervezett felolvasó estélyek közül az E. Cs. K. eddig kettőt tartott meg. November 5-én irodalmi estélyt rendezett, amelynek megnyitójában Mauchs Jenő, az irod. szakosztály elnöke közvetlen szavakkal üdvözölte Majba Vilmost, az egyesület elnökét, a kőbányai lelkészi állásra való meghívása alkalmából. Utána Vendéghegyi Géza tanár játszotta zongorán egyik ügyes szerzeményét. Majd dr. Balogh Margit, felsőbb leányiskolái tanárnő érdekes s a hallgatóság figyelmét lebilincselő felolvasásban ismertette a hajdan oly nagy szerepet játszott Capri-szigetnek néprajzi sajátságait. Az előadást Fink Jenő gordonkajátéka követte, aki Radnai Miklós zon- gorakíséretével Poppernek két mesterművét játszotta rendkívül nagy tudással. Perényi Miklós, a kedvelt író humoros novellája után Schmidt Constanzie, zene- akadémiai növendék kifejező erővel énekelte a „Parasztbecsület“ nagy áriáját és Hubay egyik kedves szerzeményét: a „Rózsabokor a domboldalon“ kezdetű dalt. Az estély befejező száma Vadas Gábor ügyes technikájú hegedűszólója volt, Saint-Säens: „Le cique“ és Goldmark: „Air“ című darabjait játszotta Radnai Miklós dicséretes zongorakísérete mellett.

4. A második estélyt november 19-én a műsor magas színvonalára való tekintettel a közönség impozáns érdeklődése kísérte. Bevezető számul Grünfeld Lajos Büchner: „Ábránd“-ját adta elő nagy hatással fuvolán Babits Vilma tökéletes zongorakíséretével. Ezután ifj. Weisz Gusztáv segédlelkész szavalta nagy tetszés mellett Váradi A.: „A szivárvány“ c. költeményét. • A szavalatot dr. Várkonyi Béla, zeneakadémiai tanár, kiváló zeneköltő művészi zongorajátéka követte. Négy kisebb tetszetős szerzeményének bemutatása után Liszt 13. sz. magyar rhapszódiáját zongorázta; a közönség zajos tetszéssel fogadta az elsőrangú játékot. Majd a magyar szépirodaloln egyik jeles alakjának, Sebök Zsigmondnak „Misszisz Kulcsár“ c. humoros elbeszélését olvasta fel Mauchs Jenő, amelyben az ismert író eleven színekkel rajzolja egy, az új világba szakadt cseléd mulatságos történetét. A felolvasás után Hilbert Janka, zene- akadémiai növendék énekszáma következett, aki Uo- náth A. ügyes zongorakísérete mellett feltűnő tehetséggel énekelte a „Mignon“ opera románcát és Tosti: „Non t’amo piu“ c. darabját. Bach: „Kettős koncert “-jének előadása után, amelyet Grünwald Dezső és Vadas Gábor hegedűn dr. Várkonyi Béla tanár zongorakíséretével játszottak, a gazdag műsort Jure- nák Lenke cimbalomszólója zárta be.

Megnyitó beszéd,

melyet Seltenreich Kornél alelnök elmondott az Evang. Családi Kör 1910. évi október 29-én tartott reformációi emlékünnepén.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Midőn tavaly, ugyancsak a reformáció emlékünnepének előestéjén szerencsém volt az Evang. Családi Kör második évadját megnyitni, bővebben kifejtettem akkor elmondott szavaimban azokat a célokat és feladatokat, melyeket körünk megalakulásakor magunk elé tűztünk és melyek a mi működésünket irányítják, egyúttal azon reményemnek és óhajomnak is kifejezést adván, vajha körünk igen tisztelt tagjainak hathatós közreműködése mellett minél előbb és minél inkább jutha'nánk azon törekvésünk megvalósulásához, hogy az Evang. Családi Kör, mint egyházunk belmissziói tevékenységének egyik számottevő faktora, a fővárosban lakó evang. családok testvéri összetartásának és ezáltal a mai viszonyok között feltétlenül szükséges protestáns önérzet és öntudat fejlesztésének istápolója és előmozdítója legyen.

Azóta ismét egy év múlt el, s végtelen jóleső örömmel konstatálhatom, hogy ebbeli várakozásainkban nemcsak nem csalódtunk, hanem azokat az elért eredmények és a tavalyi év erkölcsi sikerei messze felül is múlták, amennyiben egyrészt minden egyes estélyünk alkalmával fölötte érdekes és értékes, tartalmas és tanulságos felolvasásokkal egyetemben oly válogatott művészi műsort sikerült összeállítanunk, hogy estélyeink jó hírneve már a főváros egyéb társadalmi köreinek a figyelmét is felkeltette, másrészt a látogatottság és érdeklődés tagjaink részéről nemcsak az úgynevezett nagyobbszabású estélyeken, hanem tisztán a munkának szentelt választmányi üléseken és rendes havi összejöveteleken is a legélénkebb és legörvendetesebb volt.

Kedves kötelességet teljesítek ennélfogva, mikor az elnökség nevében úgy a mélyen tisztelt felolvasóknak, művésznőknek és művész uraknak, mint a mindig igen szívesen látott vendégeinknek és tagjainknak hálás köszönetét mondok elsősorban a jó ügyet szolgáló szeretetreméltó támogatásukért.

Áttérve egyleti életünk egyéb fázisaira, anélkül, hogy beszámolót akarnék tartani tavalyi tevékenységünkről, hisz működésünket az estélyeken résztvevők közvetlen tapasztalásból, más érdeklődők pedig az Egyházi Értesítőből ismerik, mégis szükségesnek tartom a lefolyt év két oly nagyjelentőségű mozzanatát különösen kiemelni, melyek körünk fennállását most már megingathatatlanul biztosítják és egyúttal szilárd biztosítékai intenzivebb továbbfejlődésünknek is. Az egyik ilyen fontos mozzanat az a körülmény, hogy a belügyminiszter úr őnagyméltósága f. évi február havában jóváhagyta és megerősítette a mi alapszabályainkat, és ily módon a felső hatóság által is elismerve, most már szabadon és akadálytalanul munkálkodhatunk céljaink elérése érdekében. A másik igen örvendetes mozzanat pedig az, hogy nemcsak a belügyminiszteri jóváhagyás záradéka utalja az Evang. Családi Kört a magyar egyház presbyteriumának pártfogása alá, hanem hogy az egyházi tanács és főleg a magyar egyház nagyérdemű elnöksége a maguk részéről is igen melegen felkarolták a múlt évben a sokáig csak a kezdeményezők gyenge erejére utalt kört. miáltal lehetségessé vált, hogy működési körünket mindinkább kiterjeszthessük, sőt előreláthatólag az adventi .és böjti időben hetenkint tarthassunk fel-