Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-10-20 / 3. szám

szakembert kivan, akiben törhetetlen hűség legyen egyháza iránt és lankadni nem tudó lelkesedés lobogjon a tudományos haladás, a nemzeti művelődés eszményeiért. Aki tehát le tudjon mondani a maga pusztán egyéni érdekeiről s lelkének egész hevét a nagy célnak tudja szentelni, melynek szolgálatára vállalkozott.

Ilyen szakembert ismernek kartársai és talált elöljárósága — a Góbi Imre távozásával megüresült igazgatói állás betöltésekor — Rátz Lászlóban, kit kartársainak egyhangú bizodalma emelt a Böhm Károly és Góbi Imre díszes örökébe.

Sopronban született (1863-ban); egyházunk emez egyik legerősebb várában, hol régi erejével lüktet még hitéletünk és olyan családból, mely mindig tevékeny részt vett egyházának küzdelmeiben, sokszoros és nagy áldozataival pedig előkelő szerepet játszott iskoláinak, intézményeinek modernné fejlesztésében. Á szülői ház öröké hát munkás életében az az áldozatra készség, mely mindig, minden alkalommal az oltár köré vonja, mikor egyházunk segedelemre szólítja híveit.

közoktatási pálya tövis nélkül termi a rózsát, szinte eleitől fogva és szüntelen.

Kartársaihoz nem pusztán a hivatal közössége fűzi, hanem őszinte barátság és szeretet, Minden alantjáró tréfától irtózó szelíd lelke, derült kedélye, szíves készsége, a szenvedők iránt érzett őszinte részvéte, a bajba levőkön segíteni serény előzékenysége s mind eme tulajdonságokat egybetartó meleg barátsága hódították meg számára a vele működők mélységes bizalmát és igaz ragaszkodását. Ez a bizalom és ragaszkodás éppen a legjobb zálogai annak, hogy hűséges bajtársai lesznek a nagy munkában, melyben eleddig is jó példájával járt elől.

Elöljárósága se fog benne csalódni soha. Teljes megnyugvással nézheti féltve őrzött és gondozott iskolája további fejlődését. Olyan kezekre bízta, melyek eddig csak áldást hintettek. (d—j.)

A Budapesti Iparosképző Protestáns-Egylet jubileuma.

Szülővárosában végezte elemi és középiskoláit is, mindig kitűnő eredménnyel. Ugyanígy hallgatta a bpesti egyetemet, majd a berlini és strassburgi egyetemek mathematikai kurzusait. Modern szakember a szó legszebb értelmében, aki amily mélyen tud meríteni az abszolút tudománynak — a mathesisnek — tiszta vízéből, épp oly helyes érzékkel és szerencsés sikerrel tudja is gyakorlativá tenni s tanítványai leikébe oltani'tárgya tudnivalóit.

Egyetemi pályája végeztével (1890) azonnal egyházunk főgimnáziumába került s azóta lankadatlan buzgalommal, igaz szeretettel neveli a gondjaira bízott ifjúságot. Direkt módszerével, mely nem ismer nehézséget és fáradságot, mely nem képzelődik a gyerekifjú tanulók embernyi rosszakaratáról, tanítványainak egészen szívéig tud férkőzni. Ez titka annak a fényes sikernek, mely évzáró vizsgálatokon és matúrákon annyiszor dicsért tanítását koszorúzza. Ugyanez a lelkesedés adta kezébe a Középiskolai Mathematikai Lapok szerkesztését is, mely folyóirat több, mint egy évtized óta hűséges útmutatója a középiskolai ifjúságnak. Tizenöt éven át vezette a főgimnázium Dal- és Zeneegyesületét is, melyet — képzett muzsikus lévén — szaktudásával és minden működő tagot egybetartó önzetlen lelkesedésével magasan föléje emelt a hasonló iskolai egyleteknek. Értékes hangjegy és könyvtárat teremtett az egyesületnek, mely iránt mindig ébren tudta tartani az intézetből rég kivált tagok érdeklődését. Megsokszorozódott kezei közt az intézet Segélyegyletének és Árvaegyletének vagyona is, melyek ma már nemcsak tekintélyes tőkék, de valósággal áldásos intézményei is az iskolának.

Egyházunk belső életének — úgyszólván kezdettől fogva — tevékeny munkása, kit kartársainak osztatlan bizalma mindig felruházott a tanárikar díszes de terhes képviseletével. Soha se is csalódott benne. Igaz érdekeinek mindig bátor és önzetlen szószólója volt; az intézet fejlesztésének pedig fáradhatatlan napszámosa. Ez a messzebb célokért építő fáradozása nevét az iskola körén kívül is jól ismertté tették. A mathematikai reformbizottságnak évek óta egyik előadója ; a vallás és közokt. miniszter pedig a múlt hetekben éppen e nemzetközi bizottság tagságával, s egyik alelnöki tisztségével tűntette ki. Szóval azok közül a ritka pedagógusok közül való, akiknek a

Folyó évi június 27-én ünnepelte a Budapesti Iparosképző Protestáns-Egylet fennállásának ötvenéves jubileumát. Az ünnepélyen, mely az egylet otthonának dísztermében folyt le, megjelent Szterényi József államtitkár, a kereskedelmi minisztérium, Wagner Géza az evangélikus egyház felügyelője az evangélikus egyház, Gelléri Mór az Országos-Iparegyesület, dr. Pálóczi Horváth Zoltán a Kálvin-Szövetség képviseletében. Ott láttuk továbbá társadalmi és ipari életünk számos előkelő tagját. Az ünnepély istentisztelettel kezdődött, amely alkalommal Majba Vilmos igazgató, a Prot. Tanonc-Otthon elnöke, tartotta az ünnepi beszédet. Az istentisztelet alatt Babits Vilma zene- akadémiai növendék szépen csengő hangjával énekelt egy szóló éneket, valamint a kőbányai leányegyesület és az iparos-egylet dalárdája egy-egy egyházi éneket. Az istentisztelet után díszközgyűlés volt. A díszközgyűlésen a Himnusz után Kovács Zsigmond nagyiparos, az egyesület elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket. Majd Falvav Antal titkár ismertette az egyesület félszázados történetét. Utána Szterényi József államtitkár emelkedett szólásra és a kereskedelmi kormány nevében üdvözölte az ünneplő egyesületet. Beszédében vallásosságra buzdította az iparosokat, mert a varázsige, amelyet a hit terjeszt, erőt ád az életnek, hogy a becsület mezején megálljunk és ellent álljunk a kisértéseknek. Majd hazaszeretetre buzdította az ifjakat, hogy elérhessék a végcélt és az országnak erős céltudatos iparosai lehessenek. Mert hazaszeretet nélkül — úgymond — nincs élet; a nemzetköziség lehet jelszó, de romboló hatású. A haza- szeretet érzése az, amelyet minden iparosban ápolni kell. Ezután Gelléri Mór az Országos-Iparegyesület és a munkaadó egyletek nevében üdvözölte a jubiláló egyesületet. Dr. Pálóczi Horváth Zoltán a Kálvin-Szövetség és a protestáns árvaegylet üdvözletét tolmácsolta. Ezután Bentsik János a tanoncok, Pfeifer Gyula a legények köszönetét tolmácsolta. Majd Kovács Zsigmond kiosztotta a jutalmakat a rajzkiállításban kitűntek között. Aranyérmet kaptak : Balázs László, Kucha- rovitz György, Pető Béla és Fodor Ferenc. A többi jutalmazott ezüst- vagy bronzérmet és díszoklevelet kapott.