Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-10-20 / 3. szám
3. 9Z. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 75 Szűts helyére a választmány Kiss Samu répce- laki segédlelkész urat hívta meg. Az újonnan szervezett segédlelkészi állásra pedig Koren Jené kör- raöcbányai segédlelkész urat. Örömmel üdvözöljük e fiatal lelkészeket körünkben. Isten áldása kisérje működésűket. Önkéntes egyházi adóemelés. Egyházunk szükséglete évről-évre emelkedik. Hogy a szükségletet fedezhessük, s hogy az egyházunkkal szemben támasztott jogos igényeket kielégíthessük, gondoskodnunk kellett a jövedelem szaporításáról. Ez indította egyháztanácsunk elnökségét arra, hogy egyházadojuk önként emelésére kérje fel híveinket. Örömmel jelenthetjük, hogy legújabban felemelték egyházadójukat: Petrovits Józsefné úrnő 50 kor.-ról 100 kor.-ra Dr. Dégen Arpádué „ 25 . 50 „ Balló Ede festőművész 25 , 50 „ Dr. Pözel István úr 50 „ 00 „ A Tankönyv-pályázat eredménye. Az 1908. okt. 31. lejárattal kiirt pályázatra a beérkezett pályamunkák közül a következők nyertek pályadijat: I. V. osztály. Bibliaismertetésnél beérkezett két pályamű közül a következő munka: Bibliaiismertetés a középiskolák és a tanítóképző intézetek számára Jelige: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága. 119. Zsolt. 105. vers.4 A második pályadíjat nyerte; a mfi szerzője Hetvényi Lajos soproni ev. főgymn. vallástanár. Bírálók voltak : Raffay Sándor, Algöver Andor, dr. Szolár Ferenc. II. VT. osztály. Általános egyháztörténetnél beérkezett 4 pályamű közül a következő munkák : 1. A keresztyén egyház története. Középiskolák VI. osztálya számára. Jelige: „A reformáció nem a múlté, a reformáció ma is folyik.“ A második pályadijat nyerte; a mű szerzője Geduly Lajos, újpesti lelkész. 2. A keresztyén egyház története, evangélikus középiskolák VI. osztálya számára. Jelige: „Út, igazság, élet.“ Az első pályadijat nyerte; a mű szerzője Be- reczky Sándor ev. főgymn. vallástanár. III. VIL osztály. Hazánk protestáns egyháztörténeténél beérkezett pályamű közül a következő munka: 1. A magyar protestáns egyház története. Középiskolák VII. osztálya számára. Jelige: „A szabadságért és igazságért.“ A második dijat nyerte, mely sikeres átdolgozás esetén kiegészíttetik az első díjra. IV. VIII. osztály. Keresztyén hit- és erkölcstannál beérkezett 3 pályamű közül a következő munka: Keresztyén hit- és erkölcstan a középiskolák VIII. osztálya számára. Jelige: Minekünk is mozognunk kell, akár akarjuk, akár nem; s nehogy hátrafelé nyomattassunk, lépjünk inkább előre.“ * A második díjat nyerte, mely a munka sikeres átdolgozása esetén az első díjra kiegészíttetik. A mű szerzője: Dr. Szelényi Ödön, volt késmárki lyceumi tanár, pozsonyi theol. akad. tanár. Bírálók: Dr. Hoffmann Frigyes, Majba Vilmos és Volf József. Igazolásul. A tankönyvpályázat eredményének publikálása előtt az egyházfelügyelő úr egy ferdített írású névtelen levelet kapott, melyben a bibliaismertetéseket bíráló bizottság minden egyes tagját megvádolják. Szolár Ferenc dr. főgymn. tanárt azzal, hogy bele sem nézett a munkákba, engemet azzal, hogy csak „stich- próbákat** tettem, s hogy mindketten „vaktában aláírtuk az „elfogult, minden jót ledorongoló Algöver bírálatát.“ Ezért a levél Írója „felülbírálást“ kér. Névtelen leveleket csak a gyönge jellemű emberek imák ugyan, de azok is csak akkor, ha egyúttal ízléstelenek is. Komoly ember nem is köteles a névtelen támadásokra kitérni, de mert itt a levél írója azt mondja, hogy „ez nagy lelkiismeretlenség és méltatlan a pestiekhez“, — hát le kell számolnom a váddal. A „felülbírálást* a pesti közönségre bízom és pedig azzal, hogy néhány „stichpróbával“ mutatom be azt a munkát, amelyet a bíráló-bizottság alapos megbeszélés után egyhangúlag elvetett. A másik munkát, — mert csak kettő volt — az egyház a második díjjal jutalmazta meg. A munkában ilyeneket olvasunk: rA biblia* elnevezés magában foglalja azt, hogy a biblia nagyobb értékkel és becscsel bír, mint sok más könyv, mint az összes könyvek.“ (Aki annyit se tud, mit jelent a „biblia*, az ne akarjon tankönyvet Írni). Vagy: „Általában írásnak is nevezik, ami azt jelenti, hogy a biblia magas méltóságánál, isteni eredeténél fogva az összes írások fölé helyezendő.“ (Hát bizony az „írás“ egészen mást jelentett az apostolok korában is, meg azóta is! Es az ilyen baklövéseket nem lehet fedezni ilyesféle banális frázisokkal: „Ez a könyvek könyve, a legfőbb könyv, a legkiválóbb, a legbecsesebb könyv e földön, mely egyedül áll és semmiféle más könyvvel össze nem hasonlítható, egyetlen, páratlan, tökéletes mű, melyet az isteni kijelentés szelleme emel a többi könyvek fölé.“ Ilyen szó- szaporitó, gondolatban szegény tankönyvet „stichpróbával“ is hamarosan el lehet intézni.) Ez a szó „testamentom“ latin eredetű és közönségesen végrendeletet értünk alatta; a biblia két főrészének elnevezésében azonban „szövetséget“ jelent. Ezen szövetség alatt azt a viszonyt, azaz mintegy szerződést kell értenünk, melyet egyfelől Mózes és a próféták, másfelől Jézus és az apostolok hoztak létre Isten és az emberiség között.“ (Ahány szó, annyi tévedés. A testamentom nem a biblia két főrészében vált szövetséggé, hanem a görög diathéké-szövetség szót adták vissza latinul testamentom szóval. A szövetséget pedig mindkét esetben Isten ajánlotta fel. Mózes és Jézus csak közvetítők voltak. De apostolok sohasem kötöttek, nem is közvetítettek szövetséget. A Mózes által közvetített szövetség még nem volt egyetemes, hanem csak a kiválasztott népnek szólt, stb. stb.) A kanonikus könyvekről azt mondja, hogy „azok a kanonikus iratok, amelyek hiteles és ép szövegükben megmaradtak“, az apokrifus könyvekről meg azt írja, hogy „a zsidók ezen könyveket rejtett helyeken tartották.“ (Mintha csak nem is theologiailag képzett ember volna a szerző, olyan tájékozatlansággal beszél!)
