Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-06-15 / 2. szám
50 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 2. sz. Ismét nyílik az ajtó. Egy erőstermetű nő lép be. Helyet foglal és remegő hangon kezdi. — Engedjék meg hölgyeim, hogy elmondjam életem történetét. Férjem földbirtokos volt; birtokunkat eladtuk és 90,000 márkával a városba mentünk lakni. A tőkét férjem egy rokonának kölcsönözte, aki szintén gazdálkodott. Tönkrement és mi mindent elvesztettünk. Férjemet a csapás annyira lesújtotta, hogy alig élte túl. De én egyetlen fiamért összeszedtem magam s minden társadalmi balítéletet félredobva, egy tej- és vajcsarnokot nyitottam. Szerencsém volt, virágzott a boltom, s ismét jóléthez jutottunk. Mikor fiam felserdült, kereskedő lett, leszolgálta katonaidejét és a boltomba jött, melyet burgonyakereskedéssel bővitett. Boldogok voltunk mind a ketten s igen jól ment az üzletünk. Néhány év múlva fiam egy leányba szeretett és elvette feleségül. Mindent átadtam neki, minden kikötés nélkül. Hogy is gondoltam volna arra, hogy én, a 69 éves asszony, élek s a 30 éves fiatal embernek meg kell halnia! Az esküvő után nemsokára az üzletet s egész vagyonát neje nevére Íratta át, amint az kereskedői körökben szokásos. így éltünk együtt 5 évig, jól éreztük magunkat nagyon. Fiam és menyem a tenyerükön hordoztak és én a legboldogabb asszonynak éreztem magam a világon. Ekkor rámzúdult a csapások egész áradata. A múlt év valamelyik októberi napján fiam néhány szekérrel egy birtokra ment burgonyáért. Visszatértekor az egyik szekérre ült, még pedig egy szalmazsákra. Az utak rosszak voltak, egy meredek helyen az egyik kerék árokba sülyed, a kocsis nem veszi észre, a szalmazsák lecsúszik, s fiam lezuhan a szekérről, mely átgázol a mellén és több bordáját eltöri. Mindez oly hirtelen történt, hogy a kocsisnak nem volt már ideje a lovakat visszatartani. Fiam, ki friss egészségben távozott el reggel, nehéz sebekkel tért vissza. Tíz napig szenvedett, míg kínjaitól megváltotta az Úr. Annyit szenvedett, hogy magam is kértem a halálát. De még nem telt be a keserű pohár. Én még mindent elkövettem, hogy menyem a balesetbiztositó-tár- saságtól valami járadékot kapjon. Sikerült is kijárnom. VjNemsokára azonban azt vettem észre, hogy menyem ^magaviseleté igen megváltozott, éreztem, hogy szeretne 'a házon kívül látni, tudtam ugyan azt is, hogy rokonai befolyásolják. Ámbár kerültem mindent, ami békétlenségre adhatott volna okot, mégis eljött az, amitől tartottam. Február 10-én este 6 órakor rokonai segítségével a szó legszorosabb értelmében kidobott az utcára. Mert nem takarodtam elég gyorsan, egy ökölcsapást mért arcomra. Csak annyi erőm volt még, hogy a férjem és fiam sírhelyéhez vezető kulcsot elkérjem, aztán elvánszorogtam. írtam az unokanövé- remnek Berlinbe; az adott is egy kis pénzt és ismét tejcsarnokot nyitottam. De sajnos, nem ment sehogy az üzlet és sürgősen túl kellett adnom rajta, hogy még valamit is megmentsek a kölcsönpénzből. Erre a rendőrségen szegénységi bizonyítványt kértem s egy ügyvéd segítségével menyemet bepöröltem. Az ügyvéd mondta mindjárt, hogy hasztalan minden fáradság. Segélyért folyamodtam tehát a szegényügy-igazgató- sághoz, a hol havi hat márkát meg is szavaztak. Hogy ebből senki sem élhet meg, arról nem kell önöket biztosítanom. Eddig volt még néhány garasom a tejcsarnok árából, de most már nincs semmim, semmim, egyáltalán semmim. Sajnos, ma még nem ettem meleget és nincs egy darab szenem, hogy szobámat felmelegíthetném. Segítsenek rajtam, hölgyeim, adjanak tanácsot, hogyan élhetnék még tovább. Bár csak ott volnék, ahol a fiam és az uram van, a temetőben. Görcsös zokogásba esik a szerencsétlen és a hölgyek mélyen megrendülve állnak ily sorscsapással szemben. De gyakorlatuk már megtanította arra, hogy ily esetekben erélyes tettnek van helye, s így az egyik siet vigasztalni s Ígéri a biztos segítséget. Akadozva mond köszönetét a boldogtalan nő és kitámolyog. Még sokakat kerget ide ínségük és egyik sem távozik vigasz és új remény nélkül Százan és százan vannak, akik évenkint a női jogvédő-egylet tanácsát és támogatását kérik, az itt működő hölgyek tevékenységét csendes áldásukkal kisérve. Mi pedig azokra a hölgyekre gondolunk, akik céltalanul élik életüket. Milyen gazdag tartalommal telne az meg, ha a nép közt élő, megszorult testvéreik mellé állanának, amint ezt a női jogvédő-egyletek teszik. Nagy városokban nagy ezeknek a szociális értéke, amit a fönti példák kívántak igazolni. Akad-e nálunk 10 intelligens úri nő, aki ily nemes munkára vállalkozik. Ha igen, akkor az ősszel felállítjuk az „Ev. Családi Kör“-ön belül a női jogvédő- szakosztályt. • Majba Vilmos, Jelentés a budapesti Deák-téri ág. hitv. evang. testvér- egyházak képviselőtestületének 1908. évi működéséről. (Lásd az Egyh. Értesítő I. évf. (1908) 76. és 87. old. is.) Az 1904. évi szabályrendeletünk 14-ik §-ának rendelkezése folytán az alábbiakban van szerencsénk 1908. évi működésünkről jelentésünket megtenni. Helybeli evangélikus egyházunkat ez évben sem kímélte meg a kérlelhetetlen halál s egyházunk nagyjai közül sokat magával ragadott. A magyar egyházközséget Markó Albert úr, a német egyházközséget pedig Seyderhelm Ernő és Lippert Lajos presbyter urak elhalálozásával érte veszteség. Valamennyien hosszú időn át voltak a közös egyházi választmánynak, utóbb a képviselő- testületnek tagjai és tevékenyen résztvettek egyházunk ügyeinek intézésében. Markó Albert úr ezenkívül, mint a számadásvizsgáló-bizottságnak elnöke, ezen minőségben is buzgón szolgálta és kötelezte hálára egyházunkat. Elhalálozásuk felett érzett igaz részvétünknek az illető jegyzőkönyveinkben adtunk kifejezést és hálás kegyelettel megörökítve az elhunytak emlékét, hátrahagyott családtagjaikhoz részvétiratot intéztünk. Gregersen Nils, Königes János és Kutschenbach Róbert urakat hívtuk be a póttagok sorából. Változás állott be a képviselőtestületnél azáltal, hogy a német egyházközség saját szabályzata értelmében tisztújítást tartott, minek folytán a német egyházközség elnöksége, tisztikara és képviselői a következők : Felügyelő: Daur György; lelkész: Broschko Gr. Adolf; II. felügyelő : Ilein János ; gondnok : Mauritz Vilmos; II. gondnok: Hösel János. Választott képviselők : Rendes tagok: Blumenau Alfréd, Binder Mihály, Konrád Ernő, Dietrich Károly, dr. Elischer Gyula tanár, Fort Oszkár, Fricke Henrik, Gerstenberger
