Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-31 / 4. szám
4. SZ. EVANG. KGYIIÁ A tandíjfizetés megkönnyítése céljából a képviselőtestület felhatalmazta Rácz László igazgató urat, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a második félévtől kezdve a tandíj a postatakarékpénztár útján legyen befizethető. Az elemi iskolákban a tandíj ingyenessé tétele folytán, a testvéregyházat úgy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, mint Budapest székesfőváros közönségéhez segélyért fordult, mert a tandijjöve- delem elmaradása mellett és segély nélkül, az elemi iskola fen nem tartható. A vizsgabiztosok jelentése szerint az elért eredmények az intézethez fűzött várakozásokat messze túlhaladták. Hitrokoni szeretetének adott a képviselőtestület kifejezést, mikor elhatározta, hogy a kerepesi-úti egyház lelkésze és tanítójának az egyház által fenntartott iskolákba járó gyermekeinek megadta a tandíjmentességet. Küldöttségileg képviseltette magát a képviselőtestület valamint a magyar gyülekezet a budapesti theológiai adadémia 50 éves jubileuma alkalmából megtartott ünnepélyen és az ünneplő intézetet meleghangú átiratban üdvözölte. A lelkészek, vallástanárok és énekvezéreknek az egyetemes nyugdíjintézetbe történt felvétele folytán a nyugdijintézeti alapszabályok átdolgozása vált szükségessé. Az alapszabálytervezet elkészítésére a képviselőtestület Gundel János közgondnok úr elnöklete alatt eg}’ három tagú bizottságot küldött ki. A Deáktéri templom környékének szabályozási ügye a székesfővárosnál napirendre kerülvén, a szükséges intézkedések megtételére a magyar egyház kezdeményezésére kiküldött bizottságba a képviselőtestület a közfeltigyelő úr elnöklete alatt Gundel János, dr. Mágocsy Dietz Sándor, dr. Csengery Gyula. Walther Ágost és Scholtz Lajos urakat hivatalból, továbbá Gerstenberger Emil, Lampl Hugó, Mauritz Vilmos, l’ecz Samu, Sói ez Gyula és Zsigmondy Géza urakat, jegyzőül pedig a főjegyzőt küldte ki. A magyar ev. egyház a maga részárói e bizottságba kiküldte az elnökségen kívül a lelkész urakat, Fabiny Gyula. Francsek Imre, Schembach Károly és Szelényi Aladár urakat. Adományok érkeztek és pedig dr. Szelényi Aladár képviselő úr útján a templomépítési alapra Lukács Imre úrtól 500 K, néh. Nendtvich Károly úr örököseitől az elemi és polgári iskola részére 25 kötet könyv, Calderoni és Tsa cégtől a főgimnázium tanácsterme részére egy légsúlymérő. A nemesszivü adakozóknak a képviselőtestülete jegyzőkönyvi kivonatban fejezte ki köszönetét. A belmisszió köréből. Megnyitó beszéd. az Evang. Családi Kör 1900. évi október hó 30-iki estélye alkalmával tartotta: Scltenreirh Kornél alclnök, egyháztanácsos. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Evang. Családi Kör választmányának megtisztelő megbízása folytán nekem jutott a kiváló szerencse, hogy Önöket ma, fiatal körünk új évadjának első estélyén üdvözöljem. Teszem ezt annál örömestebb, mert ily módón alkalmam nyílik egyrészt arra, hogy mindazon lelkes Zl ÉRTESÍTŐ 85 tagjainknak, akik buzgóságukkal, fáradhatatlan közreműködésükkel kitartásukkal és a kör jövőjébe vetett megingathatatlan bizalmukkal leginkább hozzájárultak ahhoz, hogy körünk az útjába gördült számtalan sok akadállyal, sőt a sokszor és sokfélül tapasztalt, s szinte a lekicsinyléssel határos közönnyel szemben nemcsak megalakulhatott és fennállhatott, hanem rövid másfél év alatt valóban csodálatos fejlődésnek is indulhatott, — a vezetőség nevében leghálásabb és legószintébb köszönetemet kifejezzem : másrészt szívesen hajoltam meg a választmány óhaja előtt azért is, mert a mai estét, mint a reformáció ünnepének előestéjét, fölötte alkalom- és időszerűnek tartom arra. hogy azon igen tisztelt vendégeink előtt, akik a kör célját és hivatását talán kevésbbé ismerik, ezt néhány rövid szóval körvonalazzam és az Evang. Családi Kör létjogosultságát különösen a mai szomorú reakcioná- rius és klerikális áramlatok között legalább nagyjában kiemeljem. Anélkül, hogy rekriminálni akarnék, csak azt a köztudomású tényt említem meg, hogy a pesii magyar evang. egyháznak belmissziói munkássága egészen a közelmúltig a lehető legminimálisabb volt, mely sem az ország legnagyobb evang. egyházának tekintélyéhez méltó, sem pedig a hívek ebbeli igényeinek és szükségleteinek megfelelő nem volt. Csak mióta nagyérdemű, fáradhatatlan tevékenységű, áldozatkész és vas- energiájú felügyelőnk, zólyomi Wágner Géza úr vette át az egyház ügyeinek vezetését és a fasori lelkészi állás szervezésével, a hívek személyes járandóságainak a kivetésével, az általános és a vallástanítási szabályzat megalkotásával, a vallástanitásnak a magyar egyház hatáskörébe való átvételével és egyéb mélyreható intézményekkel a mi gyülekezetünket teljesen reorganizálta, lépett előtérbe a mindezen reformoknál nem kisebb fontosságú belmissziói munkásság kérdése is és az egyháztanács megbízásából az újonnan megválasztott lelkész, nagytiszteletű Kaczián János esperes úr nagy gondossággal és részletességgel egy belmissziói javaslatot, csekélységem pedig erre vonatkozólag egy véleményéé jelentést dolgoztunk ki, amelyek azután kiindulási pontjául szolgáltak az azóta fokozottabb érdeklődéstől kisért intenzivebb belmisz- szioi munkásságnak. És ezen belmissziói tevékenységnek a Iryelsö ijijü- mölcse az Evany. Családi Kör, mert a belmissziói lelkész teendőivel megbízott vallástanítási igazgató, Majba Vilmos úr, igen helyesen és sok tapasztalatról tanúskodó érzékkel a mi speciális fővárosi viszonyaink között azt tartotta a legelső feladatnak, hogy mindenekelőtt az egymást nem, vagy alig ismerő fővárosi evang. családok egy teljesen családias jellegű egyesület keretében egyesittessenek és ezáltal azokban egyrészt az egymásközti összetartás érzete, másrészt a mai viszonyok között feltétlenül szükséges protestáns önérzet alkalmas módon fejlesztessék, ami azután önként maga után vonja a többi nagy belmissziói feladataink iránti érdeklődést és lelkesedést is és ezen feladatoknak, melyekre nézve nagytiszteletű Raffay Sándor lelkész úr nagyszabású programmot terjesztett az egyháztanács elé, a megvalósulását a megkívánt és a mainál sokkal szélesebb alapon teszi lehetővé, mert teljesen lehetetlen állapot az, hogy mindig csak ugyanaz a néhány lelkes és buzgó hive az egyháznak vegyen részt úgy szellemileg, mint anyagilag az egyház beléletében és minden akcziójában. Ez a kettős cél tehát: a fővárosi evang. családok összetartásának ápolása és a protestáns önérzet és öntudat fejlesztése, mely nem engedi meg. hogy az erőszakos
