Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.
DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.
étkezzél vele. Ez esetben Jézus nemcsak azért használta volna a pogány és a vámszedő szót, hogy megértesse magát tanítványaival, hanem azért is, mert azt akarta, hogy amiképpen a zsinagógához tartozók megtagadtak minden közösséget a pogánnyal és a vámszedővel, ugyan* úgy tagadjanak meg az ekklésziabeliek minden közösséget az olyannal, aki nem hallgat az ekklésziára. De ezt az értelmezést erőtleníti az az ismeretünk, hogy milyen volt Jézusnak a viszonya a vámszedőkhöz és pogányokhoz. Kortársainak a rosszalása ellenére másképpen viselkedett velük szemben, mint ahogy azt tőle megkívánták volna. Társalkodott, étkezett velük, nem kerülte el őket. De jóllehet érintkezett velük, maga is beszélt vámszedőkről és pogányokról. Mt. 10, 5 szerint ezt parancsolta a tizenkettőnek : Pogányok útjára ne menjetek..., hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Sőt Mt. 15, 24 szerint sajátmagáról is ebben az értelemben beszélt: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Jézusnak e szavai nyomán arra gondolhatnánk, hogy a »legyen számodra olyan, mint a pogány és vámszedő« ezt jelenti : nincs többé küldetésed, megbízatásod, hogy hirdesd neki Isten igéjét. De Jézusnak a végső rendelkezése nem tesz már különbséget Izráel fiai és a pogányok között: tegyetek tanítványokká minden népeket. Ennélfogva más irányban kell keresnünk Jézus szavának igazi értelmét. A »pogány« szó mellett ott áll a »vámszedő«. Tehát aki az ekklésziában történő feddésre sem hallgat, legyen a feddő testvér számára olyan, mint a vámszedő, Meggondolkoztathat bennünket már az a tény is, hogy Mt. 5, 47 szövegének egyik variánsa a receptusbeli »vámszedők« helyett »pogányok«-at mond, viszont Mt. 6, 7 egyik variánsa a »pogányok« helyett használ más Iszót, ezt: »képmutatók«. Tehát máris lehetségesnek tarthatjuk, hogy Jézus Mt. 18, 17-ben nem elzárkózásra, illetve elrekesztésre hívta fel tanítványait, hanem a pogány és vámszedő szóval arra utalt, hogy ezentúl nem a feddés, hanem valami más lesz a tennivaló vele szemben. Megerősödik ez a lehetőség, ha számbavesszük, hogy milyen összefüggésben emlegette Jézus a vámszedőket. Jézus kortársaiban a vámszedő szó ugyanazt a képzetet keltette, mint a bűnös szó. Vesd össze Mb. 9, 10k; Mk. 2, 16; Lk. 5, 30; Mt. 11, 19. Jézus is nyilván a bűnötí képzetét akarta kelteni hallgatóiban, amikor vámszedőnek mondta a Lk. 18, 9—14-beli példázatának második alakját. Ami már most Jézusnak a bűnösök iránti magatartását illeti, ez világos előttünk. »Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre«. (Mt. 9, 13 és párhuzamos helyek.) Ha tehát a feddésre harmadszorra sem hallgató testvér iránt olyan magatartásúnak kell lennie a feddő testvérnek, mint amilyen Jézus magatartása a vámszedő iránt, akkor éppen nem az a dolga, hogy elzárkózzék tőle, hogy megszakítson vele minden kapcsolatot, hanem az, hogy hívogassa a megtérésre. Végeredményül Jézus e szavát: »legyen számodra olyan, mint a pogány és vámszedő« így kell értelmeznünk: amíg eddig az volt a tiszted, hogy fedd meg vétkes testvéredet, addig most már az a 'tiszted, hogy hirdesd neki : elközelgetett a mennyek országa. Más szóval : eddig az volt a tennivalód, hogy mondd bűnnek, amit a testvéred cselekedett vagy cselekszik, most már az a tennivalód, hogy mondd nski: lűnös ragy. Még más szóval: eddig úgy beszéltél vele mint testvér a test»