Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

tani érdekii egyeztető feladatunkat: megrostáljuk a vizsgált helyeket, s úgy igazítjuk be a rostát, hogy csak az maradjon benne, ami »krisztusi«, ami »evangéliomi«, ami megbízható, ami igazolt, ami közös, ellenben hadd hulljon ki belőle az esetleges, a múlékony a bizonytalan, az alakszerűség. Egyeznek a locusok a feddés-intés kötelessége tekintetében. Jézus Mt .18, 15kk-ben elrendelte a vétkes testvér megfeddését. Ugyanezt a rendelést olvassuk tőle Luk. 17,3-ban is. Láttuk, hogy Pál minduntalan int, és rendeli is a feddést meg az intést. Némelyik levélbeli locus az alakszerűség tekintetében is egyezik Mt. 18, 15kk-kel, I. Tim. 5, 20-ban Timóteus azt az utasítást kapja Páltól, hogy a vétkeseket mindenki előtt (tehát nyilván az ekklésziában) feddje meg. Tit .3, 10-ben Pál azt teszi Titus kötelességévé, hogy az eretneket egy vagy két intés után kerülje. De nincs seholsem célzás Jézus rendelésére idézetképpen, sőt nincs sehol szó olyan lépcsős feddő eljárásról, mint amilyent olvasunk Mt. 18, 15kk-ben. Ezt a hiányt — ismételjük csak meg — gyorsan meg lehet magyarázni az evangéliomok történetkritikai felfogásával, de ilyen magyarázatból nincs egyházjogtani haszon. Egyszerűbb ragaszkodnunk hitünkhöz, hogy az Úr Jézus Krisztus nekünk Üdvözítőnk, nem rendtartásokat adni jött e földre, hanem hogy senki el ne vesszen, aki hisz Benne. Jézus minden szavának a súlypontja az evangéliomban van. Nem jött az Isten törvényét eltörölni, és nem jött, hogy formák tekintetében elvegye híveinek a szabadságát. (V. ö. Ján. 8, 32). Mt. 18, 15kk~nek a súlypontja, amint láttuk is már, Jézusnak abban a szándérkában van, hogy senki el ne vesszen az Ő kicsinyei közül. E szándéka megvalósításában tiszte és hatalma van minden tanítványának; tiszte a feddés és a megbocsátás; hatalma az, hogy ami bűnt megtart, megtartátik a mennyben is; ami bűnt megbocsát, megbocsáttatik a mennyben is; de ugyancsak Jézus bűntől szabadító szándékának megvalósítása érdekében van más tiszte és más hatalma is minden tanítványának: a hasztalan feddés után hirdesse a meg nem nyert testvérnek az evangéliomot, térítse meg. Hogy a feddés, a térítés, a megnyerés az igédéi történjék, erre utal minden levélbeli hely is. És hogy minden keresztyénnek tiszte egymás feddése, ezt is megállapítottuk. • Ugyancsak egyeznek egymással a locusok egy olyan helyzet felmutatásában, hogy a keresztyének közti közösség meglazul, mégpedig az egyik testvér viselkedése folytán. Ezt a közösséglazulást megpróbáltuk elrekesztésnek elnevezni. Ez a kifejezés egyaránt alkalmazható a tárgyalt evangéliombeli és levelekbeli locusok magyarázatában. Amikor azonban Pálnál efféle elrekesztésről olvastunk, nemcsak hogy ezzel a kifejezéssel nem találkoztunk: »legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő«, — ez a hiány könnyen megérthető és nem iíj jelent semmit, — hanem az »oldás-kötés«, meg »a mennyország kulcsa« képes kifejezéssel sem. Pál s a többi apostol levelei egyáltalában nem magyarázzák meg, hogy miért lett később egyházjogtani terminus technicus az evangéliomokban is csupáncsak egyetlenegyszer előforduló kifejezés. (Mindenesetre v. ö. Mt. 23, 13; Luk. 11, 52; Jel. 3, 7.) De ez még mindig nem annyira meggondolkoztató, mint az, hogy valakinek a kerülésével (az ajánlott kisegítő szóval élve: valakinek az elrekesztésé\el) kapcsolatban sehol sincsen szó ,magángyónásr(5l vagy