Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

az egymásért imádkozás közösségéből, talán a szeretetközöségből, de nem szabad megvonni tőle Isten igéjét, az Intő igét és a vigasztaló Ígéretet. Az elzárkózás nem akadálya az intésnek. Az elrekesztés célja megszégyenülés. A kerülés ideiglenes; addig tart, amig a bűnös testvér újra nem hívő testvér. Testvér még akkor is, ha kerülendő. — De amikor közösségről beszélünk újtestámentomi vonatkozásban, semmiképpen ne gondoljunk valamiféle önkéntes, szabad társulásra. Az ÚjTestámentom keresztyéne számára képtelen gondolat, hogy valakit kerülnek a keresztyének az egyik városban, de nem kerülnek a másikban, mert ott más a mérték; hogy valakit nem eresztenek az úrvacsorához az egyik ekklésziában, de hozzábocsátják a másikban; hogy valakiért könyörögnek az egyik »könyörgő« közösségben, de halálos bűn miatt nem könyörögnek érte a másikban. Ha az előbb ezt a kifejezést használtam . a keresztyének közösségei, akkor ezt a kifejezést sem sztatikus jelentéssel használtam, hanem a szó eredeti jelentésével. A ker resztyének közösségei az Új-Testámentomban esetről-esetre valósuló, élő-mozgó-cselekvö közösségek, nem lajstromozott társaságok; — ezt ebben a vonatkozásban sem lehet eléggé hangsúlyozni. A »kerülendő« embertől való elzárkózás mértékéhez ajánlatos még ügyelnünk I. Kor. 6, 12k-re: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, és az vele akar lakni, ne bocsássa el; ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar laknS, ne bocsássa el. Pál tehát nem rendeli, hogy a keresztyének húzódjanak el élettársuktól, még ha nem keresztyén is az. Kérdés persze, hogy szabad-e ezt alkalmazni olyan esetre, amikor nem hitetlenről van szó, hanem kivetett, volt hívőről. Hiszen Pál I. Kor. 5-ben megkülönbözteti az e 'világ paráznáival s más (bűnöseivel való érintkezést a testvér nevet viselő bűnösökkel való érintkezéstől. Igen ám, de ha nem alkalmazzuk, akkor azt kell feltételeznünk, hogy egy testvérnek meg kell Szüntetnie házastársi életközösségét az olyannal, aki, bár testvér nevezetű, »kivetendő«, »kerülendő« bűnös. Ilyen részletezések nyilván azért nincsenek az Új-Testámentomban, mert a/. írói nem rendtartásokat szerkesztettek, hanem az Isten igéjét közölték. Mindig »időszerűén« és »gyülekezetszerüen« : élőén. Az újtestámentombeli elrekesztésnek a megértéséhez a szónál bizonyára inkább segít egy kép. A pásztor a beteg juhokat a karámban elrekeszti. Nem üzi el őket, hanem csak különrekeszti. Milyen pásztor lenne, hogyha a beteg juhokat és bárányokat elűzné az akoltól? Az elrekesztésnek a képe nincsen benne a Bibliában, de a nyájnak és a pásztornak a képe mindenesetre bibliai. 7. »INTSÉTEK A RENDETLENEKET!« Ahhoz képest, hogy alig néhány helyen olvasunk az Új-Testámentomban a vétkes testvér kerüléséről, feltűnően sokszor olvasunk felhívást, hogy a Keresztyének feddjék és intsék egymást. A nélkül, bogy a rokonértelmü szavakat tárgyunk körén kívül esőeknek minősítenénk, a világosság kedvéért szorítkozzunk erre a kdt szóra: elegchó és noytheteó (v. ö. noythesia). Megfelelő szó rájuk a feddés és az intés. A feddést a magyarban is ebben a jelentésben használjuk: valakinek megmondani a vétkét és felhívni annak elhagyá-