Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

másik szivébe. Sőt magától Páltól vették az »első« levélből a tanítást: »semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Űr az« (I. Kor. 4, 4). Aligha volt tehát szá­mukra más lehetőség, mint az, hogy hívőknek tartsák mindazokat, akik velük együtt hallgatják az evangéliomot, velük együtt eszik és isszák az Űr testét és vérét bűneik bocsánatára. Milyen megbízatásból, mi­lyen parancsolatból osztályozták volna a korintusi keresztyéneket, t. i. a megkeresztelkedetteket és az ekklésziában együttlevőket hívőkre és hi­tetlenekre? Mutatkozott köztük valamilyen osztályozó mozgalom: egyi­kük Pálénak, másikuk Apollósénak, harmadikuk Kéfásénak, negyedi­kük Krisztusénak mondotta magát .De meg is kapták érte az intést ke­ményen! (I. Kor. 1, 10kk). Mindezért I. Kor. 6, 14kk állítólagos egy J házjogtani fontosságának a megmentése érdekében legfeljebb azt tehet­nénk fel, hogy Pál intése nyomán a korintusiak egyszersmindenkorra ki­rekesztették az ekklészia minden közösségéből azokat, akik nem jártak el rendszeresen az ekklésziába, akik nem vettek részt rendszeresen az úrvacsorában, akik keresztyén létükre résztvettek a bálványáldozatokon. De ha ezt célozta Pál az intésével, akkor I. Kor. 8-at és 10-et valami­féle akadémikus elmefuttatásnak kell tartanunk, olyan oktatásnak, ame­lyet nem a korintusiak viselkedése miatt írt, hanem csak a végett, hogyha a bálványáldozatokra hívnák őket vagy áldozati húst kínálnának nekik, akkor tudják, mihez tartsák magukat. Vizsgálatunk eredményeképpen tehát kikapcsolódik, kihull tanul­mányunk köréből II. Kor. 6. Ellenben igenis számot kell vetnünk azokkal az intésekkel, ame­lyek arra vonatkoznak, hogy a keresztyének milyen testvérekkel ne közösködjenek, ill. hogy mennyiben ne legyen velük érintkezésük. Már vizsgáltuk Mt. 18, 17-et, 1. Kor. 5-öt, figyeltünk 11. Thessz. 3, lik-re. Idevág még: II. Thessz. \3, 6; Tit..'3, 10; 11. Ján. 10. V. ö. Csel:. 19, 9; I. Kor. 6, 9k. Tit. ^ 10-ben eretnek embernek a kerüléséről van sző, ïï. Ján. 10-ben ugyancsak hamis tanítóról: ne fogadjátok be házatokba, ne köszöntsétek. Igazán jelentős locus II. Thessz. 3, 6: »Hirdetjük nektek, testvérek, az Űr Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok el minden olyan testvértől, aki rendetlenül és nem a tőlünk vett utasítás szerint él.« Már e locusok igéinek a különbsége figyiel­meztet bennünket, hogy nincs bennük alapja semmiféle eljárásos ki­rekesztés! rendtartásnak. De a különbség ellenére is van egyezés köz­tük : e három locusban nem kivetésről, eltávolításról esik szó, hanem elhúzódásról, kerülésről, összébbzárkózásról, nem arról, hogy mi tör­ténjek a rendetlenül élővel, az eretnekkel, a hamis tanítóval, hanem arról, hogy miképpen viselkedjenek a levelek címzettei. Ezért ezeknek a helyeknek az alapján legfeljebb elrekesztésröl beszélhetnénk, de nem kirekesztésről. De milyen mértékű az Űj-Testámentom szerint a »kerülendő« em­bertől való elhúzódás? Ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk. Űjra kell azonban figyelnünk II. Thessz. 3, 14k-re: »....ne érintkezzetek vele, hogy megszégyenüljön, de ne tartsátok ellenségnek, hanem int­sétek, mint testvért.« Akit tehát az Űj-Testámentom szerint kerülni kell, nem szabad a keresztyének minden közösségéből kivetni vagy ki­ejteni, hanem csak ebből vagy abból a közösségből, pl. az űrvacsoraibcl,

Next

/
Thumbnails
Contents