Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.
DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.
másik szivébe. Sőt magától Páltól vették az »első« levélből a tanítást: »semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Űr az« (I. Kor. 4, 4). Aligha volt tehát számukra más lehetőség, mint az, hogy hívőknek tartsák mindazokat, akik velük együtt hallgatják az evangéliomot, velük együtt eszik és isszák az Űr testét és vérét bűneik bocsánatára. Milyen megbízatásból, milyen parancsolatból osztályozták volna a korintusi keresztyéneket, t. i. a megkeresztelkedetteket és az ekklésziában együttlevőket hívőkre és hitetlenekre? Mutatkozott köztük valamilyen osztályozó mozgalom: egyikük Pálénak, másikuk Apollósénak, harmadikuk Kéfásénak, negyedikük Krisztusénak mondotta magát .De meg is kapták érte az intést keményen! (I. Kor. 1, 10kk). Mindezért I. Kor. 6, 14kk állítólagos egy J házjogtani fontosságának a megmentése érdekében legfeljebb azt tehetnénk fel, hogy Pál intése nyomán a korintusiak egyszersmindenkorra kirekesztették az ekklészia minden közösségéből azokat, akik nem jártak el rendszeresen az ekklésziába, akik nem vettek részt rendszeresen az úrvacsorában, akik keresztyén létükre résztvettek a bálványáldozatokon. De ha ezt célozta Pál az intésével, akkor I. Kor. 8-at és 10-et valamiféle akadémikus elmefuttatásnak kell tartanunk, olyan oktatásnak, amelyet nem a korintusiak viselkedése miatt írt, hanem csak a végett, hogyha a bálványáldozatokra hívnák őket vagy áldozati húst kínálnának nekik, akkor tudják, mihez tartsák magukat. Vizsgálatunk eredményeképpen tehát kikapcsolódik, kihull tanulmányunk köréből II. Kor. 6. Ellenben igenis számot kell vetnünk azokkal az intésekkel, amelyek arra vonatkoznak, hogy a keresztyének milyen testvérekkel ne közösködjenek, ill. hogy mennyiben ne legyen velük érintkezésük. Már vizsgáltuk Mt. 18, 17-et, 1. Kor. 5-öt, figyeltünk 11. Thessz. 3, lik-re. Idevág még: II. Thessz. \3, 6; Tit..'3, 10; 11. Ján. 10. V. ö. Csel:. 19, 9; I. Kor. 6, 9k. Tit. ^ 10-ben eretnek embernek a kerüléséről van sző, ïï. Ján. 10-ben ugyancsak hamis tanítóról: ne fogadjátok be házatokba, ne köszöntsétek. Igazán jelentős locus II. Thessz. 3, 6: »Hirdetjük nektek, testvérek, az Űr Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok el minden olyan testvértől, aki rendetlenül és nem a tőlünk vett utasítás szerint él.« Már e locusok igéinek a különbsége figyielmeztet bennünket, hogy nincs bennük alapja semmiféle eljárásos kirekesztés! rendtartásnak. De a különbség ellenére is van egyezés köztük : e három locusban nem kivetésről, eltávolításról esik szó, hanem elhúzódásról, kerülésről, összébbzárkózásról, nem arról, hogy mi történjek a rendetlenül élővel, az eretnekkel, a hamis tanítóval, hanem arról, hogy miképpen viselkedjenek a levelek címzettei. Ezért ezeknek a helyeknek az alapján legfeljebb elrekesztésröl beszélhetnénk, de nem kirekesztésről. De milyen mértékű az Űj-Testámentom szerint a »kerülendő« embertől való elhúzódás? Ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk. Űjra kell azonban figyelnünk II. Thessz. 3, 14k-re: »....ne érintkezzetek vele, hogy megszégyenüljön, de ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint testvért.« Akit tehát az Űj-Testámentom szerint kerülni kell, nem szabad a keresztyének minden közösségéből kivetni vagy kiejteni, hanem csak ebből vagy abból a közösségből, pl. az űrvacsoraibcl,
