Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

szavakon, de persze csak akkor érti, ha ismeri ezt a kifejezést: »elszánt^ magát« ; felesleges ehhez hozzátenni : »a legrosszabbra«, erre vagy arra a rosszra. Amíg a »megátkozott« szónak az a hibája, hogy csak a gonoszt tartalmazza, addig az »Istennek szánt« kifejezésé az, hogy inkább csak az áldozás, odaszánás képzetét kelti bennünk. Le kelt tehát mondanunk arról, hogy röviden fordítsuk a szót. Minden esetben külön kell megkeresnünk a legmegfelelőbb kifejezést, vagy le kell mondanunk lefordításáról. Hamar végezhetünk Jel. 22, 3-mal, itt a katathema változattal találkozunk. Az új Jeruzsálemben nem lesz többé semmi »Isten haragja alatt«. — Tanulmányunk tárgya szempontjából érdektelen: Mt. 26, 74; Mk. 14, 71; Csel. 23, 12. 14, 21. Hátra van még négy hely. Mind Pálnál. Két helyen megnevezett személlyel kapcsolatban áll az anathema szó, kettőn általánosan emberekkel. Róm. 9, 3: »...kívánnám, hogy én magam anathema (Isten harag-jának, pusztító haragjának, ítéletének odavetett személy) legyek, elszakasztva Krisztustól...« — I. Kor. 12, 3 : »... senki, aki az Isten Lelke által szól, nem mondja: anathema Jézus, viszont senki sem képes mondani: Űr Jézus, ha csak nem a Szent Lélek által«. Az előza helyjbn is nyilván egy közhasználatú műkifejezés súlyával írta le Pál az anathema szót. Az utóbbi helyen pedig kétségtelenül annak a tudatában használta, hogy annak a súlyával teljesen tisztában vannak levele- olvasói. Az »Űr Jézus« tömör hitvallás volt, megvallása annak, hogy Jézus, a Golgotán megfeszített Názáreti az Úr. Az »Anathema Jézus« kifejezés viszont nemcsak az előbbi hitvallást utasítja el, hanem azt a kívánságot is magában foglalja, hogy legyen Jézus az egy igaz Űr Istennek a pusztító haragja alatt, vagy pedig egyenesen annak az állítása, hogy bizonyosan Isten haragja alatt van a Názáreti. Úgp látszik tehát, hogp legalább is Pál számára, de talán az egykorú keresztyének számára is, az anathema szó állandó. tartalmú műkifejezés volt az Isten haragja alá vetés, az Isten előtti megsemmisülés ítéletére. Ebből azonban egyáltalában nem következik, hogy a későbbi keresztyének ugyanabban az értelemben vették a szót, mint Pál. Ez a két hely nem is lehetett alapja annak az: alakulásnak, hogy az anathema szó jelentős szerepet kapott az ú. n. egyházfegyelem történetében. Nem is ezekre, hanem I. Kor. 16, 22-re és Gai. 1, 8—9-re szoktak hivatkozni az ú .n. egyházfegyelemmel kapcsolatban. I. Kor. 16, 22: »Ha valaki nem szereti az Urat, legpen anathema.« Vagpis az olpan vettessék oda Istennek! Gal 1, 8—9: »De még ha mi (prédikálnánk) is, vagp egp mennpbéli angpal prédikálna is nektek valamit azon kívül, amjit mi prédikáltunk, le gpen anathema... Ha valaki másképpen prédikál nektek azon kívül, amit kaptatok, legpen anathema.« — Ebben a fordításban nagyon üres a »prédikál« szó, az eredeti ugyanis tartalmas: eyaggelizó. De viszont, ha így próbáljuk fordítani: az evangéliomot hirdetni, akkor elkerülhetetlen, hogy ugyanazt a szót ugyanabban a mondatban ne kétféleképpen fordítsuk. Egyszer így: »valamit hirdetni evangéliom-képpen«, máskor meg így: »hirdetni valamit, mint az (t. i. az egyetlen) evangéliomot«. Pál éppen azt akarta kifejezni ugyanannaík a szónak az egymás mellett