Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

cseségel jelenti; következésképpen amikor Kol. 3, 16-ban arra készteti Pál a kolossébeli keresztyéneket, hogy intsék egymást minden bölcseségben, akkor feltételezi, hogy bírják a bölcseség Lelkét, a Szent Lelket. Végeredményül: Péternek arra sem kellett valami különleges, őt a többi keresztyén fölé helyező hatalommal birnia, hogy prédikálja Szafirának Isten ítéletének rögtön való végbemenetelét. Péternek azért volt tehát hatalma a biin megtartására, mert mint keresztyénnek megbízatása volt arra, hogy megfeddje vétkes testvérét. b) I. Kor. 5. Pál inti a korintusi keresztyéneket, hogy vessék ki maguk közül a gonoszt. Általában is inti őket, hogy ne társalkodjanak, ne egyenek együtt azzal, aki testvér létére parázna, csaló, tolvaj, szidalmazó stb. De külön is szól a paráznaságnak egy kirívó esetéről. Valaki az apja feleségével él. »Ti fel vagytok fuvalkodva, nemhogy inkább megkeseredtetek volna, hogy kivettessék közületek az, aki ezt a dolgot selekedte? Én ugyanis, — távol lévén a test, jelen lévén a lélek szerint, — már ítéltem mint jelenlevő a felett, aki így cselekedett, hogy az Cr Jézus nevében egybegyűlvén ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak a test veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úrnak a napján.« A vizsgálat kezdetén mindjárt állapítsuk meg, hogy nem valamilyen bevégzett, abbahagyott bűnről van szó, hanem arról, hogy valaki a korintusi keresztyének közül együttél apja feleségével. Ehhez képest mellékes dolog, hogy vájjon megfeddették-e őt testvérei. Feltehető, hogy megfeddették. Legalább is Pál nem azt veti a szemükre, hogy nem tétek, hanem hogy nem keseredtek meg e bűn miatt, ill. azon, hogy éppen egy keresztyén él ilyen paráznaságban. Ebből az esetből tehát semmiképpen sem tudjuk meg, hogy írt vol

fna-e intést és mit írt volna PáL akkor, ha ez a paráznaság a múlté. Az eset további értelmezésében tanulmányunk tárgya szempontjaiól meglehetős nehézséget okoz a 3. versbeli kekrika. Ez a szó lehetővé teszi, hogy az irásmagyarázók ítélkezésnek, ítéletmondásnak fogják fel Pál szavát. Itt tehát bíróként szól Pál? Bírói, igazságszolgáltatói hatalmat gyakorol? Igen ám, de a krinó szó nemcsak megítélést, ítélkezést jelenthet, hanem jelenthet elhatározást, akarást, döntést. Ha a fordításban mégis helyet adtam a Czeglédy- és Raffay-fordítás felfogásának, azzal csak azt akartam bizonyítani, hogy nem zárkózom el eleve való állásfoglalással a krinó szó jelentésének ítélet-íze elő. Az átdolgozott Károlyiban ezt olvassuk: »már elvégeztem«. Egyébként is lehetséges, hogy ez a helyes fordítás : » ... már elhatároztam, mint jelenlevő, az Úr Jézus nevében, hogy azt, aki így cselekedett, egybegyűlvén ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátán-; nak...« Az »azt« és az »ilyent« jól összefér egymással, a tárgy felesleges ismétlése könnyen érthető Pál izgatott mondatában. Az írtelmezés nem az ítélkezés és az elhatározás közti választáson fordul meg, hanem azon, hogyan fogjuk fel a korintusiak és Pál lelke egybegyűlését és együttes cselekedetét. Pál lelke és a korintusiak együtt fogják átadni az ilyent a Sátánnak? Vagy Pál már át is adta neki? Az utóbbi esetben a korintusiaknak az a tisztük, hogy csatlakozzanak Pál döntéséhez. Ne feledjük, hogy Pál szavaiban hol van a súlypont. »Az Úr Jézus nevében», »Lrunk Jézus hatalmával«. Az utóbbi kifejezést Czeglédy