Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

ból is látszik annyi, hogy aligha lesz elég az említett helyek, Mt. 16, 19 és Ján. 20, 22—23 magyarázata. Az egész Új-Testámentom számbavétele lenne szükséges ahhoz, hogy világosan lássuk, milyen tisztet, megbízást, hatalmat adott Jézus a tanítványainak, illetve tanítványai öszszességének, Nekünk azonban az a teendőnk, hogy tovább is azokat a helyeit vizsgáljuk az Üj-Testámentomnak, amelyekben arról a valamiről van szó, amit egyházfegyelemnek szoktak nevezni. 3. A BÜN MEGTARTÁSÁNAK EGYES ESETEI. Láttuk, hogy a theologusok általában úgy értelmezik a Mt. 18, 18-beli kötést, hogy az a bűn megtartását jelenti. Joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy hol olvasunk az Űj-Testámentomban a bűn megtartásának fogható eseteiről. Három ilyen esetről szoktak beszélni. a) Csel. 5, 1—11. Anániás és Szafira esete. Előzően arról olvasunk, hogy a hívők sokasága szívvel-lélekkel egy volt, senki nem mondta a maga vagyonáról, hogy az az övé^ hanem mindenük közös volt. Akinek háza, földje volt, eladta; árát elhozta s az apostoloknak adta, hogy osszák el azok közt, akik szükségben voltak. Például a ciprusi József is eladta a mezejét, s a pénzt átadta az apostoloknak. Anániás és Szafira szintén eladta a birtokát, de félretett az árából. Ennek csak egy részét vitte el Anániás, és tette az apostolok lábai elé. Péter azt mondta neki: »Anániás, miért töltötte el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és féiretégy a szántóföld árából? Nemde, ha megmarad, neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt. Mi az oka, hogy ezt a dolgot cselekedted szivedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.« Amikor hallotta Anániás e szavakat, összeesett és meghalt. Kivitték. Eltemették. Három óra múlva eljött a felesége; nem tudta, mi történt. Bement. Ezt kérdezte tőle Péter: »Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet?« Szaiira azt felelte, hogy annyiért. Péter pedig ezt mondta neki : »Miért beszéltetek össze, hogy megkísértsétek az Úr Lelkét? íme, a küszöbön van azoknak a lába, akik eltemették' férjedet és téged is ki fognak vinni.« Szafira azonnal összerogyott, meghalt. Őt is eltemették. Nagy félelem támadt az egész ekklésziában és mindazokban, akik mindezt hallották. Két kérdés érdekel bennünket ezzel az esettel kapcsolatban. Miképpen történt a bün megtartása? Honnan volt Péter hatalma a bűn megtartására? Péter kérdések és megállapítások formájában megfeddette Anániást. Megmondta neki, hogy amit cselekszik, az hazugság, mégpedig közvetlenül Istennek való hazugság. Szafirát először megkérdezi a föld eladási ára felől, és csak azután feddi meg, miután meggyőződött arról, hogy Szafira részestárs a hazugságban. A feddés vele szemben is részint kérdés, részint megállapitás formájában történik. Tartalmilag pedig a feddés két bűnre utal, az egyik az Űr Lelkének a próbára tétele, hátha lehet hazudni a Szent Lélek ellen büntetlenül, a másik a bűnre szövetkezés, a cinkosság, egymásnak a bűntől való óvása helyett egymásnak a bűnhöz való odakapcsolása. Ehhez a feddéshez azonban valami új csatlakozik, annak a hirdetése, hogy férje sorsára jut, nyomban