Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.
DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.
jebb az aktuális gyülekezetből történő aktuális kirekesztésről lehetne szó. hanem azért sem, mert aligha olvashatunk ki többet belőle r mint az aktuális gyülekezetben jelenlevők közösségének meglazulását, közelebbről az imádságból és az úrvacsorából való kimaradást. Minthogy pedig nincs okunk Jézus e rendelése alapján az ckklésziából való kirekesztés elrendeléséről beszélni, azért fel kell vetnünk még a kérdést, hogy az aktuális gyülekezetben jelenlevők közösségének meglazulása miképpen következik be. A kirekesztés szónál maradva kérdezzük ezt így: a harmadszori feddésre sem hallgató vétkes »testvér« kirekesztődik-e, vagy a többi jelenlevő által tevőlegesen rekesztetik-© ki az imádkozó és úrvacsorai közösségből? A 17. versbeli rendelés individuálisan és nem kollektíven fogja meg a dolgot; amint ezt már láttuk, nincsen szó közvetlenül arról, hogy milyen legyen az ekklészia számára a feddésre nem hallgató vétkes testvér. Ezt a félreértések kiküszöbölése végett nem lehet eléggé hangsúlyoznunk. Ez a hiányérzet indította az írásmagyarázók hosszú sorát arra, hogy a 17. versbeli rendelést döntően szoros kapcsolatba hozzák a 18. versbeli ígérettel : amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben, és amit megoldotok a földön, oldva lesz a mennyben. Szükséges azonban, hogy mielőtt a 18. vers értelmét és a 17., meg a 18. vers szoros, összekapcsolását alaposabban vizsgálnánk, visszatérjünk az előző versekre. Nézzük meg, hogy miképpen történik a vétkes testvér megfeddése. Azonfelül, amit ennek értelmezéséül már megállapítottunk, mondjuk meg még, hogy a feddés igével történik. Egyedül az igével. Következésképpen az ige eredménye a testvér megnyerése. E tekintetben nincs különbség a három feddés között, és éppen ezért nem tételezhetjük fel, hogy a harmadik esetben is valami más eredményezné a megnyerést, mint a feddő ige. Ezért kell a mai szóhasználathoz képest helyén nem valónak minősítenünk ebben az összefüggésben a fenyítés szót. Lehet, hogy a fenyítés, fenyíték szónak a régebbi századokban nem volö az a mellékíze, mint amije van ma. De ma nem használható a feddés értelmében. Hogy pedig itt feddésről, feddő igéről van szó, ezt annak az érdekében kell hangsúlyoznunk, hogy kikapcsoljuk a rendelés értelmezéséből a lelki, pszichikai ráhatásokat. Ilyenek: a várakoztatás, megszégyenítés, nyilvános bfínvallásra késztetés, megkövetés. Mindezek emberi mesterkedések, akármennyire lelkiek is. Lélektani ismereteinkre és nem Jézus rendelésére támaszkodnak. Ezzel az egyedül az igére hagyatkozással függ össze az is, hogy Jézus rendelésében nincs szó határidőkről. A 15. vers nem mondja, hogy a megnyerésnek nyombfan a feddés után be kell következnie, de persze kétségtelenül azt sem mondja, hogy haladékot kell adni a megfeddettnek a megszívlelésre. A tanuk előtt s oz után az ekklésziában történő feddés azonnal követheti az előző sikertelen l'eddőst. Nincs határidő, ez különösen a 17. vers értelmezésénél fontos. Az ekklészia feddésére, illetve az ekklésziában történő feddésre való hallgatás, vagyis n megnyerés bekövetkezhetik később, órák, napok, hosszabb idő múlva is, mint ahogy a feddés történt. Ezzel az értelmezéssel persze megakadnánk, ha az ekklésziát valamilyen testületnek, szervezetnek fognánk fel — most a 18, 17 ekklésziájáról beszélünk —; ebben az esetben ugyanis az eszünk megkövetelné, hogy az ekklészia valamiképpen állást
