Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

Tájékoztató - DR. NAGY GYULA: Találkozás az úton (John A. Mackay: A préfacé to Christian theology.)

gek verejtékéből. Itt emelik fel páratlanul éles szavukat a próféták. Hirdetik, hogy az ember mint Isten gyermeke kell, hogy a gondolkodás és értékelés középpontjában álljon: a gazdasági és politikai szempontoknak háttérbe kell szorulniok. A megromlott társadalmi és gazdasági renddel azonban nem valami újat állítanak szembe, hanem Isten akaratát. Igehirdetésük persze azért kiindulópontjává vált reformkísérleteknek (pl. a Jósiás-féle . Mindkét tanulmány azzal a megállapítással zárul, hogy az Ószövetségnek nagyon fontos mondanivalói vannak szociális tekintetben is korunk számára. A viszonylag kisterjedelmű füzet ebből igen gazdag kóstolót nyújt. Groó Gyula Találkozás az úton. John A. Mackay: A préfacé to Christian theology. London, 1945. A modern amerikai theologiai irodalom egyik népszerű, értékes műve fekszik előttünk. Szerzője skót származású, presbiteriánus, az àberdeeni egyetemről került a limai Peru egyetem egyik filozófiai tanszékére, majd 1936-ban a híres New York — állambeli prineetoni theologiai szeminárium elnöki székébe. Dél-Amerikában hosszú éveken keresztül tudományos munkája mellett mint misszionárius is működött, ezen a területen is ismert nevet szerzett és számos spanyol könyvet ír. Ez a terjedelemre nem nagy munkája 180 lapj egyike a legismertebbeknek angolszász nyelvterületen Londonban az elmúlt pár évben három kiadást ért el). Csodálatos egyszerűséggel és praktikus érzékkel megírt, e mellett állandóan a lényegre mutató munka. Szerzője szerényen a személyes keresztyénség és a theologiai tudomány határvonalán álló, theologiai kérdések felvetése elé írt, előszónak nevezi. Ismertetésünkben a könyv fejezetei szerint haladunk. A nyugati keresztyén világ helyzete ma ugyanaz, mint az emmausi két vándoré, ezelőtt kétezer esztendővel. A modern ember mái leíkiá'lapota ugyanaz a csendes kétségbeesés, reménytelenség és belső üresség, mint lehetett ezeké. Kultúra, nevelés, filozófia, világnézetek, tudományos haladás mind illúzióknak bizonyullak, a két világháború rombadöntötte minden reménységét. A nyugati világ egy nagy korszak végén áll, kifosztottan, üresen, a korforduló szörnyű krízisében. Nem segít rajta sem más, csak a Nagy Találkozás az emmausi út Vándorával, aki vele együtt halad a modern emmausi úton. Az egyháznak és theologiájának nincsen ma sürgetőbb és hatalmasabb feladata, mint erre a Feltámadottra mutatni. aki velünk halad az úton. A végső nagy kérdés, az igazság felőli kérdés, dolgában kétféle perspektíva lehetősége áll az ember előtt. Az egyik az „erkély :prespektíva", a realitások. az élet fölé helyezkedő spekulatív álláspont. Kívül az út zaján és porán, kockázatmentesen. Nem foglalva állást jobbra vagy balra hanem ..felül a változó dolgokon -. Ilyen az idealista gondolkodó, ilyen típus volt vallásos területén az ,.elkülönült", a farizeus. Ez a theologusok nagy veszedelme is. Az élet igazsága. az Igazság, egvedül az „úton'-, -az élet zajló, állandóan döntések elé állító folyamatában benneállva található csak meg. Ez Kierkegaard igaza Hegellel, Renannal és a többiekkel szemben. Az egyedül célhoz vezető kereső-magatartás, az „igazság az líton". A személyes, exisztenciális, Isten előtti igazságát éhező és szomjúhozó, kereső ember először a természet és a kultúra mellékösvényein próbálkozik. Az első ,,Isten lábnyomait ', a második a keresztyénségnek a kultúra minden szektorára kiterjedő hatásait mutatja meg néki. De egyik sem ád feleletet az Isten előtti.igazsága és Istennel való békessége döntő, nagy kérdésére. A kereső az írás felé fordul. Az Ó- és Üjtestamentumban felismeri azt. hogy az írás nem ideákat. hanem személyes igazságokat ád. Isten Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem filozófusoké és tudósoké; Jézus Krisztus Istene, a te Istened és az én Istenem" (Pascal .