Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

Tájékoztató - SCHOLZ LÁSZLÓ: a) D. Dr. Pröhle Károly: A hitvilága. — b) Svájci theologiai irodalom (Walter Lüthi, Erich Schick és mások könyvei). — c) Theologische Literaturzeitung.

w fonal. Mindössze 22 kérdésből áll. Kezdi a keresztségen, végzi az úrvacsorán, közbül pedig röviden — bá- ! midatos tömörséggel — az egész szo- ! kott káté-anyag megszólal. Minden kérdéshez rövid magyarázat, megtanulni való ill. elolvasandó igehelyek járulnak. A függelékben kottás Luther-énekek. Minden mondata kifaragott kő: szép és tömör, mint az igazság. A baseli Heinrich M a j e r kiadó főírója Erich Schick, az oltani híres missziói sze.ninárium előadója. A lélek embere. Semmit sem ír, amin át ne tükröződnék a lelkipásztori felelősség és át ne dobbanna a felebarát üdvössége ért verő szív. ,,

Besinnung unter dein Kreuz" (ihnen egy füzetsorozat jelenik meg. Jézus Krisztus keresztje az i hely, melyből mindent szemlél. Az I. .sz. füzet mindjárt erre a helyre visz el: Gethsemane, 1912, i'8 lap, 1.— sv. frank. Meditáció Jézus getsemánekerti gyötrődése feleli. Titkát abban látja, hogy ez már a golgolhai harcnak a lélekben való előrevétele. YégigImegy ennek a harcnak három lépcsőfokán: a szent egyedüllét, a háromszor ismétlődő imádság és a mennyből jövő angyali bátorítás fokain. Közben gyönyörű mondatok születnek az olvasók pásztorolására.* Rámutatva pl. arra, hogy amikor Jézus elszakad a három tanítványlói. magányosan imádkozván, éppen akkor cselekszik értük. így szól: „Az Isten elölt való igazi magányosság nem zárja ki az ember és ember közi való közösséget, ellenkezőleg egyedül az leszi lehetővé." A sorozatból megkaptuk a sz. füzetet is: Handreichung îles Geistes. 1942 38 I.. 1 — sv. frank. Fil. 1,19. verséhez fűzöli elmélkedés. Mikép nyújt segítőkezet nékünk a Szentlélek? 0- és újszövetségi példákal hoz. Reszel a leikenésröl, koronázásról, elpecsételésről. közbenjáró könyörgésröl, mint a Szentlélek segítőkezéről. Csaknem ismeretlen bibliai helyeket hoz napvilágra s magyarázza egyikkel a másikat. A H. sr. füzet címe Die Anbetung und das Elend, 1942, 32 |, — 90 sv. frank. Móz. 4,31-ből indul ki: a nyomorúság az Isten imádásának helyévé válhalik. Bibliai és egyháztörténeti példákon bizonyítja a keltő titokzatos kapcsolatát. Kifejezetten lelkipásztori írása a Beichte und Seelsorge, 1943, 50 1., 1.(30 sv. frank. A szentírás szerinte azt tanítja, hogy a gyónás mindig a lelkipásztorkodás gyümölcse. A lelkipásztori és igehirdetői szolgálatnak mintegy kritériuma az, hogy vájjon támad-e gyónás belőle. Egyúttal azonban, azt is megállapítja az Írás alapján, hogy a gyónó lélek mindig lelkipásztorolásra vár; a gyónó ember kérdező ember, ki az Isten bűnbocsátó felelete felől akar bizonyosságot. A szentírási rész után a történeti fejlődésen fut A'égig. Az evangélikus gyónást az jellemzi,, hogy az ige hirdetéséből ered és az igében való életbe visz bele. Hangsúlyozza az igehirdetés, gyónás és lelkipásztorkodás egységét! Zinzendorf, Blumhardt, Lőlie és mások is szóhoz jutnak itt. Majd a modern ember szekularizált gyónásáról, a psychiatriáról szól, mely kirekeszti az Isten valóságát és magából az emberi lélekből próbál erőt kicsiholni. Végül az egyház feladatát jelöli meg: az egyházi hivatalnak nemcsak igehirdetői, de lelkigondozói tisztnek is kell lennie. Hasonló témakörben mozog Psychologie und Heiliger Geist e. könyvecskéje (1943, 51 1., 0.00 sv. frank). A kettő kapcsolatát vizsgálja végig az egyháztörténeten. A megoldást a Szentlélek iskolájában járó és a Szentlélek szolgálatában álló psychologiában látja. Levonja ennek gyakorlati következményeit is. 11a írásainak katalógusát nézzük, egy sor munkát találunk, mely a lélek titkaival, cschatologiai kérdésekkel foglalkozik. Ezek közt talán legjelentősebb: Vom Zustand nach dem Tode, 2 kiadás, 19

H. 46 1., 1.75 sv. frank. Miután a különbözőkép vélekedők közli toleráns magatartásra int, három kérdést ragad ki a complexusból. Először az ú. n. közbeneső állapot kérdését. Kitart mellette, hogy a léleknek az egyes ember halála és az egyetemes feltámadás közt közbeneső állapota van. mely ugyan nem végleges. de mégis tudatosa élet állapota,