Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

Tájékoztató - SCHOLZ LÁSZLÓ: a) D. Dr. Pröhle Károly: A hitvilága. — b) Svájci theologiai irodalom (Walter Lüthi, Erich Schick és mások könyvei). — c) Theologische Literaturzeitung.

atyánkról szóló két 'beszéd ezt különösképp kiemeli. Áhilatoskönyve tartalom szerint az egyházi esztendő rendjéhez igazodik, formailag azonban nem egészen. IlaA'onta változik ugyanis a témája, pl. április szól hutvétról, június a Szentlélek művéről. Minden hónapot egy példázat vezet be, pl. a reformációról szóló októbert az elveszett juh példázata. Minden napra egy lapnyi igehirdetés jut, rövid imádsággal, énekve,rssel. Az alapige rendesen egy rövid vers. Talán ezekben a rövid magyarázatokban mutatkozik meg leginkább Lüthi szemléleLessége, erős egyénisége, sok eredeti meglátása — néha talán az ige tartalmán túlmenően is. Nagyjából ezen a vonalon halad Robert Brunner Jób-könyvéről szóló magyarázata: Der Göltetknechl, 3.—sv. frank. Baselban lelkészkedtek együtt Lüthivel. A szenvedésben való igazi vigasztalás után ás le nagyon mélyen. A Reinhardt-kiadó bibliai sorozatát két bibliai könyv magyarázatával gazdagította eddig Edüard Thurneysen, mégpedig a Filippi-levél és Jakab apostol levelének magyarázatával. Csak az első van kezünkben: Der Brief des Paulus an die Philipper, 3. kiad., 164 1., 4.50 sv. frank. Célja ugyanaz, ami Lüthié: olyan magyarázatot nyújtani, melyet az egyszerű gyülekezeti tag is jól megért. Thurneysen nem annyira fordulatos es eredeti, mint Lüthi, de talán még hűségesebb az igéhez, részleteiben is és talán még szemléletesebb egy-egy fényes hasonlatával. Nem egész fejezeteket, de összefüggő szakaszokat vesz alapígéül. Érdekes, amit elöljáróban ír. Elárulja benne, hogy a leírtak egy mai gyülekezet előtt elmondott prédikációsorozaton alapulnak, j de mégis úgy írattak le, hogy a prédikáció-forma háttérbe szoruljon és az apostoli levél összefüggő üzenete kivilágoljon. Ennyiben inkább kommentár is, gyakorlati kommentár az ő magyarázata, mint Lüthié. Thurneysen kiváló munkája bizonyítja, hogy nemcsak bibliaórákon, de templomi igehirdetésekben is érdemes és ígéretes egy-egy bibliai könyvet végigmagyarázni Adolf Meier, Tut Busse und glaubet (1946, 140 1., 4,— sív. frank) címen írt „bevezetőt az őskeresztyénségbe". Ez úgylátszik folytatása a könyv hátlapján hirdetett „újszövetségi bevezetőjének" (Die Umwelt Jesu und seiner Apostel). Újszövetségi idézetek és korakeresztyén irodalom teszi anyagát. Kezdi a zsidó népen s Keresztelő Jánoson, folytatja Jézuson. Pál apostolon s eljut az őskeresztyén gyülekezetig. Nem a megszokott történetet kivonatolja, hanem az evangélium-formálta kezdetnek bensőséges mondanivalóit tárja fel. A bűnbánatban és a hitben találja meg ezt. A keresztyénség kezdettől fogva bűnbánati mozgalom volt, embereket térített Istenhez. Ez a bűnbánat azonban nem zsidó, nem is pogány, lianem keresztyén bűnbánat voll: az evangéliumnak, a kegyelemnek édes íze járta át! / Tanulságos és ismeretközléssel építő könyv. Eberhard Zelhvegor, Was wissen wir vom ewigen Legen? 1947, 102 1. 3.— SA-, frank. Etz a könyv is gyülekezeti célt szolgált. A háború árnyékában járó gyülekezet kérésére tartott előadások sorozatából nőtt ki. Jellemzi a kérdés anyagának jó ismerete (a német anyag mellett mást is számba vesz) és folyékony, rendszeres kifejtése. Alázatosan áll meg a titkok előtt, de abban, ami az Írás alapján tudható, nem bizonytalankodik. Különösen határozott hangon szól a Krisztus személyéről és a Krisztus országának valóságáról. Ez . teszi, hogy a keresztyén ember bátorsággal s örömmel megy a "halálba és az örök országba. De határozottan szól a halál irtózatos hatalmáról és a pokol valóságáról is. Röviden feleletet kapunk olyan kérdésekre is, mint elragadtatás, angyalok létformája, viszontlátás, közbeneső állapot, öngyilkosság, lélekvándorlás, halottégetés, halottakért való imádság. Nyereség az eloh

rasása, Wilhelm Vischtr, Christenlehre, 36 I., 1.50 SA

', frank. Konfirmációi vezér-