Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

belmisszió azoknak szövetségében áll, akik arcukat minden szükség és szégyen ellenére, mely bennünket a jelenben ér, efelé a jobb jövő felé komolyan, győzelemben biztosan és örömmel fordítják. Ez az örömteli arc van itt felfedve; ez egy magát megfiatalító é4et heroldja akar lenni, melynek népünk számára Krisztusból kell kivirulnia, ha Benne és Általa minden hit a szeretethez és minden szeretet a hithez akar vezetni.« Az első huszonhat oldalon általában beszél a belmisszióról. »Az elrejtett, lassanként növekvő keresztyén megmentő igyekezet összessége számunkra a belmisszió«, foglalja össze általában és ismét nagyvonalúan a belmisszió lényegét, hogy aztán rátérjen az Emlékirat megiiasának céljára: »Isten a belmisszió ezen munkája számára a jövőben nagyobb hivatást tartogat. Hogy hova vezet ez ma, milyen feladatok elé állít, milyen kapcsolatokban hatolt a nép legszentebb életkörülményei közé, milyen reménységei keltett a viszonyok megfordulásától máig, erről tog az emlékirat szólni, de emellett speciálisan szem előtt tartja a köz* ponti választmány álláspontját. Legkevésbbé tart igényt tökéletességre, de sok dologról elsőízben beszél, azért inkább számíthat elnézésre. Semmiesetre sem akar testvérekkel civódni, hanem az eleven egyesülésekkel akar együttműködni a mindannyiunk ellen forduló közös ellenséggel szemben...« (Denkschrift 3. 1.) Wichern valóban igyekezett egészen komolyan számon venni azokat a feladatokkat, melyeket a belmissziónak el kell végeznie, azokat uc eszközöket, melyekkel célját eléri és a területeket, melyeken dolgoznia kell. Amikor azt mondja, hogy »sok dologról elsőízben beszél«, nem túloz, hiszen valóban döntő jelentőségű ez a könyv egyházunk életében. llogv mennyire igaz ez az állítása, az nemcsak egyházi, hanem tudományos szempontból is alátámasztható. Rengeteg feldolgozott és rendszerezett adata révén ez a könyv tekinthető az első komoly inorálstatiszl ai műnek, mely semmiesetre sem marad el Alexander von Oettinizcii munkája mellett, ki később a morálstatisztikát tudományos disciplinává tette. \ belmisszió fogalmát az általános részben definitive határozza meg: >A belmisszió nem ez, vagy amaz egyes munka, hanem a Krisztusban való hitből született szeretetnek összes munkája, mely a keresz-. Ivénség ama tömegeinek belső és külső megújítását célozza, kik a bűnI 1 közvetlenül, vagy közvetve eredő külső és belső romlás hatalma és u alma alatt állnak, de akik a rendes keresztyén hivatalok által el nem érhetők, ami pedig keresztyén megújulásukra szükséges lenne.« (I.m.3.1.) V meghatározás tömör és rajta is érzik az újhumanista stílus neh zkessége, mégis benne van minden, ami \\ ichern számára a belmisszió lényegéhez tartozott. Természetesen itt már a belmissziónak kényszerüségből W ichern által is megszűkitett fogalma van definiálva, de ez a megszűkítés másrészt azzal az előnnyel járt, hogy maga a fogalom megfoghatóbbá lett. Megvilágításul kiemelhetjük a következőket: 1. A belmisszió a hitből fakadó szeretet munkája, vagy másként a mindig tevékeny hit müve, gyümölcse. Amint pár sorral alább írja Wiehern: ».Munkája gyökere Krisztus, kinek szívéhez minden baj elér t.s akinek szívében minden nyomorúság számára van segítség.« Ezzel