Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

»Ha vétkezett testvéred«. Nem általában emberről beszél Jézus, hanem testvérről, olyan valakiről, aki ekklésziabeli. »Vétkezett«; nincs szó ilyen vagy olyan vétekről, olyanról, amely felől a megnyerés reménységével lehet megfeddeni a testvért, elkülönítve az olyantól, amely felől haszontalan a feddés, mert a testvér menthetetlen a kárhozattól, ennélfogva tulajdonképpen már nem is testvér, Mult időben áll az ige, de ebből nem következik, hogy csak valamilyen már befejezett vétkezés esetében áll fenn a feddés kötelessége. Az a vétek is, amellyel még nem szakított a testvérem, részben már a mult dolga, ennélfogva kétségteleiï, hogy mind a befejezett, mind a folyamatos vétek esetében kötelességem, hogy megfeddjem vétkes testvéremet. Az amúgy is bizonyos, hogy a megnyerés és a vétekhez ragaszkodás kirekeszti egymást. »Fedd meg«. Ez azt jelenti: intsd meg^ szidd meg, dorgáld meg. A feddésben tehát van ítélet, benne van a vétek megítélése: az, amit, a testvérem cselekedett vagy amit cselekszik, bün. De a feddés nem ítélet abban az értelemben, hogy büntetést szabok ki a testvéremre, vagy akár csak megállapítom, hogy csupán ilyen meg ilyen Sűnhődés, vezeklés után fog szabadulni a bűntől és következményeitől. »Megnyerted testvéredet.«• A megnyerés értelmét legegyszerűbben akkor ragadjuk meg, ha elolvassuk a fejezet előző verseit. 11. v.: Az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. 14. v. : A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. Ha a kritikai szöveg alapján mellőzjzük is a 11. v-re hivatkozást, akkor sem változik meg az előző versek súlypontja: Jézus azért jött, hogy Isten »kicsinyei« ne vesszenek el, hanem megnyeressenek, megmentessenek, megtartassanak. A megnyerés és megtartás összefüggését bizonyítja I. Kor. 9, 19—24 is. Különösen 22: »Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.« Az utóbbi mondat soramázása az előző mondatoknak, amelyekben az állítmány: megnyerjem. Tehát nem az a cél, hogy magamnak, vagy hogy az emberek ilyenolyan társaságának, vagy hogy efféle-afféle emberi közösségnek, vagv hogy az ekklésziának nyerjem meg a testvéremet, hanem az a cél, hogy az üdvösségre nyerjem meg a testvéremet. Pál azt írta magáról I. Kor. 9, 23-ban, hogy »az evangélium részestársa« lesz, amikor azon igyekszik, hogy minden módon megtartson mindeneket. A feddc eljárás második és harmadik mozzanatánál nem ismétli a rendelés a feddésre szóló felhívást és a feddés célját, a megnyerést. Ismétlődik: »ha nem hallgat«, ezzel kapcsolatban csak az változik, hogy kire, kikre, mire nem hallgat a vétkezett testvér. »Ha nem hallgat — rád, azokra, az ekklésziára.« Éppen ezért kétségtelen, hogy a második és harmadik mozzanatnál ugyanaz a teendő és ugyanaz a cél, mint az elsőnél. A feddés. A megnyerés. Mindezért a feddő eljárás vizsgálatában az igazán fontos és a valóban nehéz kérdés az, hogy mit értett Jézus ezen: »legyen számodra olyan, mint a, pogány és a vámszedő«. Ez — egyéb megfontolások előtt — kétféleképpen érthető. Attól függ, hogy mit veszünk mértékül: Jézusnak a pogányokhoz és a vámszedőkhöz való viszonyát, avagy pedig a korabeli zsinagógának a hozzájuk való viszonyát. Az utóbbi esetben ez volna Jézus szavának az értelme: vesd meg, kerüld, ne társalkodjál, ne