Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

pillanthatott, mert éppen ettől indíttatva napról-napra jobban érezte, hogy »a történelem talányának« egyetlen megoldása »a Krisztus keresztje«. 1830-ban, Hamburgba érkeztekor tört ki a forradalom, mely sötét elemek rendezetlen felkelése volt. Névtelen pénzadományokkal és égetett szesszel élesztgették. Talán azért is volt olyan különös hatással rá, mert nem egy elfogadható jelszavakkal induló, hanem egy, a forradalom mélységeit feltáró megmozdulás volt. Az adócsökkentés mellett a kiadott jelszavak a zsidók és misztikusok ellen buzdítottak harcrai. Mindenesetre ez is meggyőz minket arról, hogy ezek a forradalmak Európában nem voltak olyan egységesek, mint ahogy azt utólag sokan bizonyítani akarják. Hiszen megtörtént, hogy a magyar forradalom szabadságharccá vált s a nép legjobbjai az egyházzal vállvetve küzdöttek a szabadságért, ugyanakkor Európa sok részén megtartotta kimondottan egyházellenes jellegét, mint pl. Németországban is. A hamburgi forradalmat inkább lázongásnak nevezhetnők. A rend ugyan hamar helyreállt, de utána óriási elkeseredés maradt. A hazájukért égő szivekefe pedig a segítés vágya hatotta át. Egy hamburgi szenátor ezért vetette fel egy »menház« tervéit s a terv Wichernben megfogant. Ebből a tervből indult ki az a kicsiny gyermekmenház, melynek céljaira Kari Sieweking a Hamburg melletti Hornban egy zsellérházat adományozott, s melybe először csak három gyermekkel és édesanyjával együtt költözött be Wichern, de már életében »fiúk városává« fejlődött ez a kicsiny kezdet. A házat előző tulajdonosáról »Ruges Haus«-nak, hochdeutsch kiejtéssel Rauhes Haus-nak nevezték. Ez már egy hatalmas alkotás kezdete volt, de a nagyobb dolog, amit a forradalom Wichernből kiváltott, mégsem ez volt, hanem az, hogy eljutott »a gonosz« kérdéséhez. Ha a Rauhes Haus szempontjából nézzük a dolgot, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy ennek a kérdésnek megoldása adott néki hozzáillő pedagógust. De egész theologiája és működése szempontjából is felmérhetetlen az eredmény, amit ennek a kérdésnek felvetődése és megoldása jelentett Wichernnek. Ügy érezte, hogy megtalálta »a világtörténelem fő problémáját«. De éppen itt nélkülözte híres tanítómesterének, Schleiermachernek theologiájából a döntő tényeket. Akkor került kezébe a Rudolf Ewald Stier »Kiengeszteléstan«-a. Stier 1800— 1862-ig orthodox bibliai theologus, akkor a Merseburg melletti Franklebenben volt pap, végül pedig Eislebenben superintendens. Ismertté tették polyglott bibliája és Luther-textus-javító munkálatai. Kiengesz.teléstanát baseli missziós-lelkész korában írta .Ezzel a könyvvel való döntő találkozását Wichern akkor írja meg, mikor először prédikált Spandauban és a diák a tanulás mezejéről átlépett a gyakorlati szolgálat mezejére. »1831. április 2. Az utolsó hónapok mindennél fontosabbak számomra, mivel theologiai meggyőződésemben öntudatra, saját öntudatomban világosságra jutottam. Ezt a fejlődési állomást és szellemi életem fordulópontját gyógyító emlékezésként elevenen tartandó a következőket jegyezem meg: annak oka, hogy a »gonosz« kérdése bennem újból felmerült, Schleiermachernek 1830. nyarán tartott dogmatikai előadásai voltak. Mindjárt kezdetben, hogy ennek a nagyrabecsült embernek a bűnről szóló tanítását saját magától előadni hallottam, ez a tanítás kétségesnek látszott előttem; de hiányzott belőlem ebben a felfogásban a tisztánlátás. Azon nyomban barátommal szem-