Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

Krisztus nevét? Erre a feltevésre pedig azért van szükségünk, hogy óvjuk egymást attól a képzelgéstől, hogy az első keresztyének" meg tudták egymásról állapítani, ki hisz, ki nem, és hogy szerintük a hivők a hit statusában voltak, más szóval : az ő hitfogalmuk nem dinamikus, hanem sztatikus fogalom volt. Ezt a képzelgést végképpen ki kell vetnünk, különben meg nem értjük, mi az ekklészia az Új-Testámentomban ! Az Ür Jézus nevének segítségül hívása emberileg is meg volt állapítható. Egyezés van tehát Ml. 18, 17 ekklésziája és az apostoli írások ekklésziája között. l

í És most már talán újra használhatjuk a görög szó. helyett az egyház szót. Most már tudjuk, hogy az egyház gyülekezet, de az összegyültség értelmében. Olyan képzetet jelöl, amelyben egyaránt van sze

1mélyck közössége és valaminek a történése. Az Új-Testámentom egyháza olyan, mint a vízesés; nem egy víztömegnek az esése, de viszont nem js a lezuhanó víztömeg. A vízesésben résztvett víztömeget szabályos partú s egyszintű mederbe szoríthatom, tartályokba gyűjthetem, szűrhetem, tisztíthatom, mondhatom róla, hogy ez a vízesés víztömege, mégsem vízesés. V iszont a vízesést pontosan k ii hatom, fényképezhetem, hangos filmre vehetem, mégsem lesz vízesés, Innen van az, hogy az Új-Testámentom szemében az egyház semmiképpen sem az evangéliomhirdetök intézménye, de nem is egyszerűen a keresztyének összessége. A gyülekezet nem egyszerűen a hívők öszszessége, s az egyház nem a gyülekezetek magasabb egysége. Pál így írt: az Isten egyháza, amely Korintusban van« (I. Kor. 1, 2), »Galácia egyházai

1' (Gai. 1, 2), »a pogányok összes egyházai« (Róm. 16, 4). Akkor van ekklészia, ha hangzik benne az evangéliom. Ezért rendelt Jézus evangéliomhirdetöket, és ezért óvott a gonosz »pásztoroké-tói. ! zért vigyáznak az apostolok, hogy tisztán hangozzék a Krisztus beszéde E nélkül nem a Krisztus egyháza a megkeresztelteknek az együttléte, azoké, akik »hívők«, akik »segítségül hívják az Ür Jézus Krisztus nevét«, akik »a Krisztus Jézusban megszenteltek«, akik »elhívott szentek-*. De hogyan is volnának «hívők«, ha nem hallanák az evangéliomot, hiszen nem maguktól hisznek, hanem Isten igéje által? \ iszont ezért nincs törekvés az apostoloknál, hogy az igazán hívőket elkülönítsék a képmutatóktól. Az evangéliom hallásából ébredt és szított hit nem birtoka, nem tulajdona, nem tulajdonsága, nem állapota egy kereszt jennek sem, hanem minden pillanatban frissen kapott adomány. Ki ttidja, hogy az, aki az ú. n. hívők közé tartozott, fog-e hinni az ekklésziában az evangéliomnak, fog-e hinni az Úrban, fogja-e "hallanivenni <• a bocsánatot, és viszont az, akit kerültek a testvérei, nem fogja-e hittel fogadni az evangéliomot, mert úgy munkálkodik benne a Lélek? Az első keresztyének komolyan vették Jézus példázatait az Isten királyságáról, nevezetesen a búza és a konkoly, a tíz szűz és a teii-f gerbe vetett kerítő háló példázatát. Rábízták az Istenre, hogy amikor Neki tetszik, válassza el az igazakat a hamisaktól. Magukra nézve komolyan vették Jézus tanítását a dicsőségben eljövő Emberfia Király ítéletéről; ráhagyták, hogy vegye számba Ő az ő hitük gyümölcseit. Az cgyhá/ és az Úr viszonyára nézve komolyan vettek Jézus tanítását a szöllövesszökröl, szöllötöröl és szöllömüvesröl. Nem felejtették, hogy