Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

személves gyónásról és ennek megfelelő magán- vagy személyes oldozatról. Sőt — és ez éppen a legtanulságosabb — sehol sem találkoztunk az evangéliomhirdetés és az oldozat (megbocsátás) megkülönböztetésével. Bizonyára történt magángyónás az apostolok korában, csak éppen nincs tudósítás róla. (A keresztelés előtti bünvallás és bocsánathirdetés más lapra tartozik!) Viszont annál inkább olvasunk a Krisztus, a Szabadító hirdetéséről. Mi más történik az ekklésziában, minthogy bőségesen árad a bűnök bocsánata a Krisztus népe felé? Luther ezt irta: Keresztyén prédikátor sohsem nyithatja ki a száját a nélkül, liog\ ne hirdesse az oldozatot.« (VVeimari Kiadás 15, 485, 31. Idézve: Saarnivaara Uuras — Csepregi Béla: Hogyan kaphatok bűnbocsánatot? 1948. 38. jz.) Az Lj-Testámentom bizonysága szerint ez magátólértődő valóság volt az apostolok korában. Ezért nincs szó külön kötésrőlldozásról, külön a kulcsok hatalmáról, külön a magánoldozat szükségességéről vagy feleslegességéről. Az ekklésziában minden keresztyén kapta bűnei bocsánatát az ott hirdetett evangéliomban és az Űr ott nyújtott testében és vérében. Éppen e végett mentek az ekklésziába. Aki nem ment, persze nem hallotta a kegyelem igéjét, a Krisztus beszédét, tehát nem kapott bűnbocsánatot. Akit nem fogadtak be valamilyen közösségbe, pl .az úrvacsorai közösségbe, az bizonyára nem azt erezte, hogy őt most fegyelmezik, rendre szorítják, hanem azt, hogy el van veszve. A keresztyén testvérek közösségi magatartását nem az az érdek vezette, hogy az ő »társaságuk« iránt. hűségre késztessék az az iránt hűtlennek bizonyult testvérüket, hanem az az érdek, hogy mind megőriztessenek »ama napra«. Ha valakinek megtartották a bűnét, akkor fájt a többinek, hogy egy testvérük nem hisz az evangéliomnak, nem hisz Jézus Krisztus beszédének, nem hisz az Úrról szóló beszédnek, nem hisz az Úrban, s nem azért tartották meg a bűnét, mert ők különbek annál és ezzel a megtartással próbálják rábírni megjavulásra. A meg nem bánt byn nem a végett tartatott meg, hogy) a megbánás után az újra hívő testvér élete több gyümölcsöt s ezek közt egyházhűséget«, fegyelmezettséget teremjen, — majd terem a jó fa jó gyümölcsöt, — hanem hogy gyötrődjék a törvény alatt. Akinek nem kell a Krisztus, a törvény uralma alatt marad. Egy szóval: a bocsánat, az oldozás, az evangéliomhirdetés nem a fegyelmezés szolgálatában áll, a mennyben is hatályos bűnbocsánat nem fegyelmi eszköz, nem azt célozza, hogy rend és fegyelem legyen a keresztyének társaságában, hanem hogy megmentessék a bűnös. \ an-e végül egyezés Mt. IS, 17 ekklésziáfa és az apostoli írások ckklésziája között? Vájjon nincsen-e az utóbbinak mór valamilyen testület, közület, állomány jellege? Pál leveleinek a címzése, valamint Jel. 1—3 azt a benyomást kelti bennünk, hogy az apostoli korban testület jellegük van az ekklésziáknak. UgVancsak erre > utal a pistos — hivő, kivált, ha többesben áll. Lásd pl. Ef. 1, 1; Kol. 1, 7; I. Tim. 4, 3. íme, — mondhatnánk, — az aktuális gyülekezeten kívül vannak O'lvan személvek, akik tagjai egy bizonyos együttességnek, akik akár anyakönyvezhetőek is mint egyháztagok; íme: ezek együtt az egyház. \ alóban szólnak a levelek a »hívők«-ről s a hívőknek az aktuális, istentiszteleti gyülekezeten kívüli viselkedéséről és kötelességéről; ismerik egymást, számbaveszik egymást; amíg bizonyos dolgokban nem lehet