Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

Lehetséges feleletek: 1. Péter kapta legelőször, sőt esetleg egyedül a mennyek országának kulcsalt. V. ö. Mfc. Í6, 19. 2. Péter apostol volt, s ha Mt. 16, 19 másképpen értelmezendő is, mint az apostolok egyike hatalmat kapott kötni és oldani, bűnt megbocsátani és megtartani. V. ö. Mt. 18, 18. Ján. 20, 22k. 3. Péter volt a jeruzsálemi hívők vezetője, az apostolok ugyan mind tekintélyek voltak, de ő volt a legnagyobb tekintély. 4 .Történetesen Péter volt az, aki az apostolok közül jelen volt és átvette Anániástól a hozott pénzt. Ha elvesztenők szemünk elől tanulmányunk tárgyát, akkor sokáig elbíbelődhetnénk e feleletekkel. De ebben az összefüggésben csak tikkor érdekelhetne minket az akkori történelmi helyzet, pl. Péter helye az apostolok között, a jeruzsálemi hívők »sokaságának« a vezetése, ha azon a véleményen lennénk, hogy ma csak azoknak van feddő, kötő-oldó. bűnmegtartó-bűnmegbocsátó tiszte és hatalma, akik ilyen vagy olyan értelemben utódai Péternek, ill. a többi apostolnak. Hogy ez-e a \élemé>nyünk, vagy más, ez amúgy sem Csel. 5, 1—11 értelmezésétől függ. Ellenkezően ezt a helyet értelmezzük a szerint, hogy mi a felfogásunk Péter, az apostolok, a keresztyének, a helyi és a helyfeletti egyház kötő-oldó hatalmáról. Csel. 5, 1—11 alapján közvetlenül csak annyit mondhatunk, hogy azt, ami Péter szavában szoros értelemben feddés volt, megmondhatta volna Anániásnak és Szafirának akármelyik hívö

r sőt kötelessége is lett volna megmondani. Bárki a hívők közül, aki tudta Anániás és felesége hamisságát, köteles lett volna meginteni őket. Ehhez nem lett volna szüksége valamilyen különleges megbízatásra. Péter és Anániás, valamint Péter és Szafira találkozásáról még az sincsen feljegyezve, hogy mások előtt, nyilvánosan, mondjuk így: az ekklésziában történt. A nyilvánosan történő feddésre való megbízatás problémája tehát csak akkor vetődhetnék elénk, ha! Péter kétségtelenül nyilvánosan feddette volna meg őket. így fogva fel az esetet, Péternek a hatalma — legalább is ebben a feddésben — nem volt más hatalom, mint bármely más feddő testvér hatalma. Látjuk tehát, hogy Péter itteni hatalma eredetének a kérdése voltaképpen szoros kapcsolatban van azzal, hogy minek minősítjük Péter eljárását. Ha az feddés volt, akkor megelégszünk az előbbi megállapítással. De ha külön bírói ítélkezésben végbemenő bűnmegtartás volt, akkor újra szemébe kell néznünk a kérdésnek, hogy vájjon erre van-e minden hívőnek hatalma. Péter szavainak az értelmezésében arra az álláspontra jutottunk, hogy Péter nem bíráskodott és nem büntetett, hanem feddett és ítéletet prédikált. Ehhez ragaszkodva, feleslegesnek kell mondanunk azt a próbálkozást, hogy Péter valamilyen különleges hatalmával magyarázzuk meg az eseményt. De még így is hátra van a kérdés, hogy Szafira halálának a bejelentése alapján nem kell-e mégis valami különös hatalmat tulajdonítanunk Péternek. Azt mondtuk ugyanis róla, hogy azért prédikálta Szafira halálának nyomban való bekövetkezését, mert a Szent Lélek így adta neki szólnia. Igen ám, de a Szent Lélek vétele nem volt az apostolokhoz kötve. Az Új-Testámentom tanúsága szerint az első keresztyének számára magától értődő volt, hogy a keresztyén vette a Szent Lelket. V. ö. pl. Csel. 10, 44k; 15,8; 19, 6. Érdemes összevetnünk Csel. 6, 10-et Efez. 1, 17-tel és Kol. 3, 16-tal. Számomra nem kétségesj hogy mind a három helyen a bölcseség a Lélektől való böl-