Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

meg fog halni. Ha a nyomban való halál hirdetése nem történt volna* akkor egyszerű volna az eset: Péter megfeddette Anániást és Szafirát. feddésében nincs büntetéskiszabás, nincs meggondolási idő kijelölése. Mind a kettőnek a bűne folyamatos, nem bevégzett bün. Egyáltalában nem is sejthetjük, hogy mit mondott volna nekik Péter, ha elismerik, hogy hazudtak, és ha a teljes eladási árat átadják neki. Nem tudhatjuk, szabott volna-e nekik próbaidőt Péter, ha megbánják a bűnülcet. A feddés formájából viszont annyi világos, hogy Péter feltételezte róluk, tudták azt, hogy cselekedetük a Szent Lélek megcsalása. Úgy beszelt tehát velük mint »testvérekkel«. Nem kezdte nekik magyarázni, hogy amit cselekedtek, az tilalmas. Az »oktatás« csak arra terjeszkedik ki, hogv nem volt kötelességük eladni a földjüket, vagy ha már eladták, nem voltak kötelesek az árát odaadni a szűkölködők javára. Hogy a hazugság bün, ezt nekik tudniok kellett, azt tehát még inkább, hogy a Szent Lélek megcsalása és megkísértése ugyancsak bűn. A feddés eme fogható esetének a világosságát megtöri Péter közr lése, hogy Szafirát is nyomban kiviszik eltemetni. lia csak azt olvasnánk, hogy a két feddés után azonnnal meghal Anániás és Szafira, akkor ezt egyszerű volna úgy értelmeznünk, mint Isten ítéletét; Isten nem hagyott nekik időt bűnük megbánására, a bocsánat hallására. Igen ám, de azt olvassuk, hogy Péter bejelenti Szafira halálát. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek ezt általában bírói ítéletnek tekintik, s innen csak egy ugrás, hogy Szafira halálához hasonlóan Anániásét szintén úgy tekintsék, mint Péter bírói ítéletének a végbemenetelét. Ezt a felfogást emberileg érthetően erősíti a 11. vers: nagy félelem támadt az ekklésziában. Csakhogy akkor is meg lehet magyarázni a támadt iólelmet és a félelem nagyságát, ha pusztán arra' a tényre gondolunk, hogy Anániás és Szafira a hazugságuk, a Szent Lélek megcsalása és megkísértése és az ezért való megfeddetésük után azonnal meghalt. Hát ilyen »veszélyes« dolog a hazugság, a Szent Léleknek hazudás? Hát megeshetik az emberrel, hogy ideje sincsen megbánni a bjűnét? Hát ilyen 1 .italom a feddés, hogy ennek hallatán meghasad az ember szive? Egyáltalában nem bizonyos tehát, hogy az ekklésziában azért támadt nagy félelem, mert Péternek rendkívüli bírói hatalmat tulajdonítottak, és Anániás, meg Szafira halálát Péter bírói ítélete végbemenetelének tekintették. Ilyen felfogásra nekünk sincsen jogunk, mert Péter szava: téged is ki fognak vinni, nem egyéb, mini annak a közlése, ami bt fog következni. Péter szóra valóban ítélethirdetés, de nem valami általa kiszabott ítéletnek a hirdetése, hanem az Isten ítéletének a prédikálása. Itt tehát a kérdés legfeljebb annyi, hogy honnan tudta Péter, hogy Szafira rögtön meg fog halni. Ez a kérdés viszont nyomban társul a másikkal : honnan tudta Péter, hogy Anániás nem a teljes eladási árát hozta el a földjének. A feleletet hamar megtaláljuk e kérdésekre az előző és következő elbeszélésekből : Péter a többi apostollal együtt be volt telve Szent Lélekkel. .4 Szent Lélek adta neki, hogy mit szóljon. A bűn megtartása tehát úgy történt, hogy a feddés sikertelen maradt, arra sem Anániás, sem Szafira nem hallgatott. A bün meg nem bánt bűn maradt. A bűnös nem hitt. A másik kérdés, amely ugyancsak érdekel bennünket ez esettel kapcsolatban, ez: honnan volt Péter hatalma a bűn megtartására?