Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.
DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.
gondolatokat ébreszt, hanem mélyen meggondolkoztat s igénybe veszi, sőt hatalmába veszi előbb vagy utóbb az egész gyülekezetet. Ha az igehirdető lelkiismeretében reméli ezt a tényt s komolyan gondol arra, hogy gyülekezete, sőt az egész egyház az ő beszédére is van felépítve; annyira megdöbben a felelősségtől, hogy menekül a komoly munka felé, ebben a menekülésében figyelésre méltatja az ébresztő igehirdetést és az evangélizátorok súlyosnak tetsző munkáját is, de hamarosan ráébred arra, hogy az ő gyülekezetéért felelős tnunkája mégis egészen más. A készülés és dolgozás két tevékenységét össze kell hangolni. A papi pálya elejétől kezdve állandóan készülni, de még inkább állandóan dolgozni kell a beszélni tudás és a beszéd ereje érdekében. Beszédek körvonalai, fordulatai, ötletei, rendszerei és formái kell zsongjanak állandóan az igehirdető agyában. Elmondásra majdnem nyomdakész állapotban halmozódjanak fel a beszédek az igehirdető raktárában. Az a készülődés, amelyet ma egyházi köznyelven annak neveznek csak formába öntés, csinosítás és csoportosítás. Inkább a tinta és az írógép tevékenysége ez, mint az értelem eszeveszett és alkotó izgalma. Az egyházi beszéd mindig nyugalomból és békességből születik meg. 3. A rejtélyes és titokzatos textus. Egy Yademecum homileticum sokezer igehirdetés vázlatát és szerkezetét tálalja az igehirdetők elé. Vannak olyan lelkészek, akik haszonnal tudják forgatni az ilyen könyvet is. Egy szabómesterről feljegyeztetett az, hogy a 60 éven át hallgatott beszédeit ugyanígy rendszerezte. Szerencsénk az, hogy sem a Yademecum homileticum, sem a szabómester feljegyzései nem örvendennek ma nagy elismerésnek. Alig van olyan egyház, amelyben szaklapok ne szerkesztetnének lelkészek számára a célból, hogy az kész igehirdetéseivel vagy beszédvázlataival ne akarna segíteni az igehirdetésben fáradozó szolgáknak. Ha ezekből az egyházi lapokból egy példány elveszne a postán, elsősorban a gyülekezet veszi ezt észre. Mert az igehirdetésben segítséget nyújtó eme dolgozatok csak annyiban vehetők igénybe, amennyire az apa vagy az anya kézen tartja tipegéssel meginduló kisgyermekét. Minden olyan szülő, aki istrángot köt járni tanuló gyermekére, hogy szegényke meg ne üsse magát, nevetségessé válik. Igehirdetők ennek a mondatnak igazságával bizonyosan tisztában voltak és vannak.'Viszont amíg vannak munkájukkal szemben elégedetlen igehirdetők s amíg nem az evangélizátorok, hanem az egyházi beszéd rajongói panaszkodnak az igehirdetők válságáról, addig nagyobb baj nincs. A bajok kikerülése és minden hangoztatott igehirdetési válság egyszerűbben megnevezve nehézség, ebben a mondatban adatik fel: meg kell találni a rejtélyes és titokzatos textus feloldását és megfejtését. Nemcsak az eposz-íróknak volt szükségük ihletre s a költőknek a múzsa csókjaira, hanem az igehirdetők sem nélkülözhetik a váratlan meglátásokat, az elrejtett szavak megvilágosodásait, a textus dűlt be tűvel szedett szavai mellett meghúzódó súlyos tartalmú mellékmondatokat s ,az ezek nyomán megszülető gondolat-özönvizeket. A textusba belemélyedő igehirdető ki kell bányássza azt az egy szót, gondolatot, vagy mondatot, amelyet magasra emel, mága elé vesz s amelyből prédikációt
