Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.
DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.
geket néven nevezi meg, a gyülekezetet közösséggé foglalja össze ezzel, egv-egy embert vígasztal meg és mégis mindig az egész gyülekezetet kell megvigasztalja. Mindig a textus keretei között maradva teszi ezt. A régi korok igehirdetői a levelekből vett textusok nagy részével és azok követeléseivel nem tudtak mit kezdeni. Ma megérti minden igehirdető, hogy a levelek írói a .parányi gyülekezetek szenvedéseire és megpróbáltatásaira gondolva, mennyi vigasztalás szavát tudtuk számukra leírni. Vájjon a mai gyülekezetek tagjai, főként az Európában élő gyülekezetek jobb helyzetben vannak, mint az első gyülekezetek tagjai voltak? Meg kell érezni a lelkipásztornak azt, hogy áldás fakad a levelek elrendelt vagy választott textusainak szavaiból. A vigasztalás szavai nem terjedhetnek ki a világban észlelhető s a jogos elégedetlenséget keltő tények és jelenségek bírálatára. De utaljon a beszéd arra, hogy amilyen joggal várja a hívők gyülekezete sorsa jobbrafordulását, ugyanúgy várható a keresztyénségtől eltávolodottak megváltozása és megjavulása. A világ teljes kiegyenlítődésében éppen annyira kell reménykedni s erre reményt kelteni, mint azzal biztatni a híveket, hogy Isten a vele való békesség helyreállítása elől nem zárkózott el sohasem és nemi zárkózik el ma sem. Álmok világában él sok elvilágiasodott • és sok keresztyén lélek. A jövőtől leglehetetlenebb vágyainak beteljesülését várja. Az igehirdető nem léphet rá a vágyálmok útjaira. Sőt vígasztalásában az álmodozókat reális területekre kell visszavonnia. A keresztyén ember kívánságai a való élet területére vonatkoznak s az igehirdetés vigasztalásai az örök élet bizonyságaival arra terjednek, hogy a földi élet siralomvölgyében is vannak kies mezők és üdítő forrásvizek. Az egyensúly állapota lelki vonalon is szükségesség. S mert van lelki válság, erkölcsi zűrzavar, bizonytalansági és megsemmisülési érzés, a keresztyén közösségekben fel kell ébreszteni az erkölcsi felelősséget. Mások bűnének, elesettségének, nyomorának és szenvedéseinek oka lehet a hitében önző bizakodásával élő lélek. Az egyensúly helyreállításának lehetőségei részben adva vannak. Hiszen a textus kihirdetése és abb sól a vigasztaló szavakra való felkeltése felébreszti a felelősséget a hallgatókban és akaratlanul is közelhozatnak egymáshoz a szenvedők és a nyugalomban élők. A vigasztalás szavai annyira megindítók és annyi emberiességet kiváltó hatásúak kell, hogy legyenek, hogy nem a lelkésznek kell vádolni a gyülekezetet, hanem maga a gyülekezet vádolja egymást, hogy r a kétfelé sántikálok miért nem fogják meg egymás kezét. A quietivum egésze ez az egy szó: emberi és erkölcsi felemeltetés. Bizakodó bejelentést kell adni minden alkalommal arról, hogy az erkölcs nélkül élők világi sikerei nem irígyelhetök. A gonosz ember »szeren^ cséje« Isten akarata ellenére és hosszútűrése miatt van. Az erkölcsi világrend sohasem bukott meg, bár hívei számszerűleg megfogyatkozhatnak. Sőt azt is kell hirdetni az igehirdetőnek, hogy az erkölcsi világrend győzelmébe vetett hite nemcsak egy gyülekezet keretén belül és nemcsak egy egyház falain belül, sőt még nem is egy ország, világrész határain belül, hanem az egy és oszthatatlan világban, amelyet komoly és keresztyén világnak kell ismernünk, óriási tömegeket foglal egységbe Mind olyanokat, akik sóhajtoznak és imádkoznak az erkölcsi
